Girbegurba fecsegések 14.
Nehéz megérteni, hogy egy társaságban miért fontos egyik-másik embernek, hogy ha ő minden csepp alkoholt kiiszik a poharából, és alig várja, hogy azt újratöltsék, akkor mások miért nincsenek egy akaraton vele. Nem vagy ember, ha nem iszol, hangzik el olykor a nehezen visszautasítható felhívás. „A részegség oly dolog – írta Zvonarics Mihály evangélikus püspök 1626-ban megjelent Magyar postilla (postilla jelentése: szentbeszéd) című művében –, kit igen ritka ember, aki szégyenlene. Sok, ha megrészegedik, úgy dicsekszik véle, mintha valami jeles vitézi dolgot vitt volna véghez.” A részegség elleni felháborodásban nem volt hitvita. Minden felekezeten lévő egyházi vezető, hacsak a látszat megőrzéséért, de akkor is feladatának tartotta, hogy a rábízott nyájat a józan élet útjára terelgesse, kifelé az ivókból, az italmérésekből, a kisebb-nagyobb kocsmákból, s felemelte szavát, hogy „a latorságnak ez a fészke megtiltassék”. Meg kell mondanunk, nem sok sikerrel. Aki legény volt a talpán, az sokszor ilyen fészkekben gyülekezett, főleg a hosszú téli estéken, és a sorivásból nem maradhatott ki. A sorivás egyféle ceremóniás ülésrend szerint történt: a kupából először a legöregebb, néha a legtekintélyesebb ivott, aztán sorra következtek a többiek. Innen jön a neve. Legalább kevesebb volt a mosogatnivaló utánuk. A 17. századi falujegyzőkönyvek szerint nemegyszer „vagdalkozásra”, azaz verekedésre is sor került ilyen alkalmakkor. A csíkrákosi születésű erdélyi emlékíró Cserei Mihály (1667–1756) keserűen rója fel nemzetének: „Nincs ma Európában olyan nemzet, aki a magyart megdúlná a tobzódásban. Addig ivék a szegény magyar, a józan életű pogány török elborítá szegény hazánkot, s mi mégsem tudunk tanulni, hanem pohár mellett való köszöntésekkel akarjuk a török császár hadát megverni.” Ugorjunk néhány századot, vajon tanult-e valamit, azaz mennyire józanodott az ember szülőföldünkön. A Kolozsváron megjelenő Magyar Nép című újság 1922. szeptember 16-i számában tudtul adja: „Gyergyószentmiklós városi tanácsa egy szabályrendeletet adott ki, amely úgy intézkedik, hogy szombat délután hat órától hétfő reggel hat óráig a város területén nem szabad szeszes italt árusítani. A tilalom kiterjed az ünnepekre és a vásáros napokra is. A rendelet ellen vétőket szigorú pénzbüntetéssel vagy elzárással sújtják.” Vajon a rendeletet megszavazó tanácstagok tagjai voltak-e egyben az Alkoholellenes Szövetségnek is? Ennek éltető erejét Szabó György (1856–1942) főesperes képviselte, akit 1911-ben helyeztek Gyergyószentmiklósra. Szabó György olyannyira elkötelezett híve volt a józan életnek, hogy még ez előtt, 1906-ban saját költségén indította útjára és szerkesztette az Alkohol Ellen című havonként megjelenő kis füzetet, ez 1918-ig tizenkét évfolyamot ért meg. Ennek melléklete volt a beszélő című Absztinens Pap és az Absztinens Nő. A lap szerkesztésébe orvosok, jogászok, papok, tanárok, tanítók kapcsolódtak be, akik nevelő jellegű cikkeket írtak. Szabó György közösségi munkálkodása nem merült ki a részegség elleni küzdelemben: 1912-ben megalapította a helyi Hitelszövetkezetet, majd Csík vármegye első Tejszövetkezetét. 1913-ban szeretetházat alapított, majd az első világháború idején a hadiárvák számára árvaházat. Nem valószínű, hogy a megrögzött részegesek mindennapjaihoz hozzátartozott volna az Alkohol Ellen olvasgatása. A részegesek bizonyára nem fogadták meg Kriza János tréfás intelmeit sem, amelyeket több mint ötven évvel azelőtt, 1842-ben közölt a Mentorban. „A tizenkét égi jegy mértékletességet prédikál: Vízöntő: A nap Vízöntő jegybe lépik át; Így vízivásra fényes példát ád. Halak: Nincs széles e világon jobb ital; Szép tiszta víznél, úgy kiált a hal. Kos: Nem kell a kosnak égett bor; Mégis be friss, erős, vidor. Bika: Nagy méltósággal bőgi a bika: Víz minden kortyaink legjobbika. Ikrek: Virulnak ikrek anya lágy ölén; Édes tej és forrásvíz erején. Rák: A részegekhez fenn kiált a rák: Víz aqua vita, bizton ezt igyák. Oroszlán: Oroszlán, állatok dicső királya; Vizet dicsér, bort és sert utálja. Szűz: Tüzes, testében ép, bájjal mosolyog a szűz: Víz, víz a bájital, melyből ered a tűz. Mérleg: Ha italok becsét jó mérleggel mérjük; Kétségkívül a vizet legjobbnak ismerjük. Skorpió: A bor podagrát szül, mely szúr, mint skorpió; S díjul vízkórságot nyer a víz-nem-ivó. Nyilas: Nyilas jól tudja, célt csak úgy talál; Ha vízivásnál rendületlen áll; Ha mámor fogja el szemét s eszit; Bármely ügyes kezével célt veszít. Bak: Vad szirteken vígan szökell a bak; S erőt s rugalmat ad hűves patak. – Az ép erő teljében vígan zeng és lejt, Vizet ki móddal inni nem felejt, S ha olykor habzik is bor kelyhében, nem árt, Csak mértékletlenség okoz mindenben kárt.”
Kozma Mária
