tiszta égbolt
kevés felhő
Gandhi és Durban
Mohandász Karamcsand Gandhi, avagy hívei megtisztelő jelzőjével, Mahátma Gandhi életének jelentékeny részét Dél-Afrikában töltötte. Első benyomásait Natal tartomány kikötővárosában, Durbanben szerezte, s ügyvédi praxisát is itt indította el. Közösségépítő terveit is itt fogalmazta meg, feleségét a metropolisz egyik kórházában operálták, s közösségi farmját is a város mellett létesítette. Életrajzában részletesen ír az indiai honfitársaival elszenvedett megaláztatásairól.
Gandhi memoárjában, amely 1987-ben jelent meg először Magyarországon, több oldalon taglalja az indiaiak dél-afrikai letelepedését. Az Ázsiából érkező tömegeket a cukornádültetvényeken – félállati sorban – dolgoztatták, viszont lassan kiemelkedett közülük egy kereskedői réteg, amely meggazdagodva a fehér üzletemberek konkurenciájává vált. Az uralkodó osztály erősödő rasszizmusa ellen emelte fel szavát a fiatal ügyvéd.
Azért vannak a kötetnek erkölcsi buktatói, a búr háború idején Gandhi társaival – az angoloknál – egészségügyi önkéntesnek jelentkezett, s ugyancsak az angolok mellett tette le a voksát az 1906-os Zulu lázadásnál. Talán az is jellemzi akkori gondolkodását, hogy a fekete lakosságról írásában szinte tudomást sem vesz.
Háromszor jártam Durbanben, először 2002-ben forgattuk Kwa Zulu-Natal tartomány legnagyobb városában a Dél csillaga című dokumentumfilmet, amelyben részletesen beszéltünk a város multikultúrájáról. Megismertük a méretes indiai negyed bevásárlóközpontjait, zsibvásárát, a változások nyomán formálódó új társadalmat.
Az ország Gandhi óta nagyot változott, a feketék uralomra kerülésével a régi sérelmek is előtérbe kerültek. A fekete többség indiaiakhoz fűződő viszonya ugyancsak feszült, s ennek vannak külső jelei is. A negyedek szeparáltak, Durban híres tengerpartján az indiaiak külön strandon lubickolnak, fekete véletlenül sem vegyül el köztük, és fordítva. Emlékszem, amikor a budapesti Dél-Afrikai Nagykövetség élén a búr származású Andries Venter urat, aki nagyon sokat tett filmünk elkészítéséért, K. asszony követte, a fekete nagykövet és indiai helyettese között szikrázott a levegő, s az ellentét a vendégek jelenlétében sem mérséklődött.
Ehhez kapcsolódik egy 2016. októberi, a ghánai egyetem Gandhi szobrával foglalkozó újsághír. A nyugat-afrikai ország professzorai a híres indiai politikust rasszistának bélyegezték, s emlékművét eltávolították az egyetem területéről. Ez a jelenség nem egyedüli, 2003-ban Gandhi johannesburgi szobra ellen voltak tüntetések.
Egy érdekes történet is érzékelteti a két csoport viszonyát. AIDS szempontjából a Dél-Afrikai Köztársaság az egyik legérintettebb ország a világon. Amikor kutatásokat végeztek a párkapcsolatokról, fekete-fehér, fehér-indiai, fekete-indiai bontásban, az utóbbira nem volt értékelhető adat, tehát a két csoport nem keveredik.
Csermák Zoltán
Gandhi memoárjában, amely 1987-ben jelent meg először Magyarországon, több oldalon taglalja az indiaiak dél-afrikai letelepedését. Az Ázsiából érkező tömegeket a cukornádültetvényeken – félállati sorban – dolgoztatták, viszont lassan kiemelkedett közülük egy kereskedői réteg, amely meggazdagodva a fehér üzletemberek konkurenciájává vált. Az uralkodó osztály erősödő rasszizmusa ellen emelte fel szavát a fiatal ügyvéd.
Azért vannak a kötetnek erkölcsi buktatói, a búr háború idején Gandhi társaival – az angoloknál – egészségügyi önkéntesnek jelentkezett, s ugyancsak az angolok mellett tette le a voksát az 1906-os Zulu lázadásnál. Talán az is jellemzi akkori gondolkodását, hogy a fekete lakosságról írásában szinte tudomást sem vesz.
Háromszor jártam Durbanben, először 2002-ben forgattuk Kwa Zulu-Natal tartomány legnagyobb városában a Dél csillaga című dokumentumfilmet, amelyben részletesen beszéltünk a város multikultúrájáról. Megismertük a méretes indiai negyed bevásárlóközpontjait, zsibvásárát, a változások nyomán formálódó új társadalmat.
Az ország Gandhi óta nagyot változott, a feketék uralomra kerülésével a régi sérelmek is előtérbe kerültek. A fekete többség indiaiakhoz fűződő viszonya ugyancsak feszült, s ennek vannak külső jelei is. A negyedek szeparáltak, Durban híres tengerpartján az indiaiak külön strandon lubickolnak, fekete véletlenül sem vegyül el köztük, és fordítva. Emlékszem, amikor a budapesti Dél-Afrikai Nagykövetség élén a búr származású Andries Venter urat, aki nagyon sokat tett filmünk elkészítéséért, K. asszony követte, a fekete nagykövet és indiai helyettese között szikrázott a levegő, s az ellentét a vendégek jelenlétében sem mérséklődött.
Ehhez kapcsolódik egy 2016. októberi, a ghánai egyetem Gandhi szobrával foglalkozó újsághír. A nyugat-afrikai ország professzorai a híres indiai politikust rasszistának bélyegezték, s emlékművét eltávolították az egyetem területéről. Ez a jelenség nem egyedüli, 2003-ban Gandhi johannesburgi szobra ellen voltak tüntetések.
Egy érdekes történet is érzékelteti a két csoport viszonyát. AIDS szempontjából a Dél-Afrikai Köztársaság az egyik legérintettebb ország a világon. Amikor kutatásokat végeztek a párkapcsolatokról, fekete-fehér, fehér-indiai, fekete-indiai bontásban, az utóbbira nem volt értékelhető adat, tehát a két csoport nem keveredik.
Csermák Zoltán
