Füzesi Magda Ima mindenkor Legyen tavasz, levéllel ékes, földszagú tájon kikelet. Legyen madárdal, fákon fészek, ölelje mézszínű meleg. Legyen áldás terhes mezőkön, legyen harsogó a határ. A gyermek nyár gazdává nőjön, virág jelölje, merre jár. A falevél égjen vörösre, pengessen torz gallyat a szél, a víg folyó szemét bekösse, a fű dértől legyen fehér. Reszkessen rózsafa leverten, kökény kiáltsa: szenvedek! A kert testén fagy meneteljen, hulljon rá tompa rettenet, hogy azt sikoltsa: jöjj, eső, zuhogj a földre, moss barázdát. Legyen a lelked éltető, a dermedt búzaszívet járd át. Hűs víz, porlaszd el életem, legyek fatörzs, legyek gyökér, csak tavasz legyen szüntelen, meg nyár és ősz és újra tél...   Kagylóének Hullámok hátán ring az éjjel, húsomba nőnek apró rákok, Istenem, én Hozzád kiáltok, teli pokollal és reménnyel. Intés van minden csigaházon: „Vigyázz, mert megemészt a cethal!” Jónással szólok, Istenem. A víz taszít, a víz marasztal, az ár tombol, a fényt kívánom… Amit Te rám mérsz, úgy legyen!   Kis esti ének A 68. zsoltár dallamára Betakarnak a csillagok, üres és megfáradt vagyok, mint ki hét sebből vérzik. Felvenném én a keresztet, Istenem, hívlak, kereslek, jajszavam száll az égig. Benned bízom én Teremtőm, elfogyott már minden erőm, légy velem hatalmaddal. Óvjál, ha éjbe tévedek, nyújtsd felém segítő kezed, hogyha a bűn marasztal.