erős felhőzet
szórványos felhőzet
kevés felhő
Füstölgés egy törvény kapcsán
Alkotmányos a cigarettázókat megregulázó törvény, márciustól tiszta lesz a levegő a szórakozóhelyeken, mert életbe lép az aktív és passzív dohányosokat a füsttől védő jogszabály.Gyakran gondolkodtam azon, hogy igazából mi lehet a nagy dohányzásellenes hadjárat mögött… Az állam bácsi tényleg ennyire félti állampolgárai egészségét? A kocsmai levegő tisztaságát? Nehezen tudom elhinni…Inkább csak füstölgök. Magamban, a konyhában, vagy még néhány hétig a kedvenc kávézómban. Például azzal kapcsolatosan, hogy legalább annyira indulatos „kommentharc” bontakozott ki a közösségi oldalakon a törvény kapcsán, mint a migránskérdésben. Bevándorlók hiányában itt mifelénk a dohányosok, a törvény ellen morgók lettek a saját belső migránsaink. Már látom is, amikor másfél hónap múlva a feddhetetlen „nemcigizők” büszkén ülnek majd a szórakozóhelyeken, miközben társaságuk függőségben szenvedő(?) tagjai az ajtót fixírozzák, hogy a társalgás melyik pontosvesszőjénél „migráljanak” ki visszaállítani szervezetük homeosztázisát egy cigaretta elszívásával.
Miért estünk így egymásnak? Hol van a híres európai érték: a másság elfogadása? Nem a dohányzás mellett érvelek, dehogy, hanem a személyes szabadságom mellett. Tudom, hogy káros, igenis küzdeni kell a cigarettázás korai elkezdése ellen, a jelenség visszaszorításáért, de ne így. Odadobunk egy jellegzetes európai jelenséget, a kávéházi kultúrát, az oly sok dalban, regényben, filmben megjelenő füstös kocsma hangulatát, miközben a legalább annyira ártalmas alkohol szabadon fogyasztható! Egyet tiltunk, sok mást hagyunk…
A törvényt elfogadom. Értem, ez az európai trend. De ne legyünk álszentek és megvezethetők: ettől valami eltűnik, de azon túl nem változik semmi: továbbra is rengetegen füstölnek, és nem figyelnek az egészségükre, nő a kiskorú dohányzók száma, és ugyanúgy maradnak, akik nem tudnak kulturáltan viselkedni nyilvános helyeken.
Tudjuk jól, hogy a tiltással mit lehet elérni… És azt is, hogy sok mindent meg lehet szokni, de kérdem én: a fejünk felett, rólunk döntve még mi mindent lehet majd lenyeletni velünk?
Asztalos Ágnes
_web.JPG)
