Rőzsedalok, fafejek A vörös postakocsi Fut a vörös postakocsi, nem áll meg sehol és soha –, mióta már, hogy benne él és benne ír Krúdy Gyula?! Az eltűnt idő nyomába indult; röpítik a lovak. Járatlan utakon száguld vele a kölcsönkért fogat. Adj, Uram, nekem gyertyafényt, hogy írhassak még egy regényt, vagy egy álmot, vagy egy mesét… Adj, Uram, nekem gyertyafényt! Legendák keringnek róla: Itt látták, ott látták megint… Éjt nappá téve mulatott! No de hát akkor mikor írt? Sosem szállt ki a kocsiból, sosem állt meg az a fogat! Hajnalból vörös alkonyba röpítik most is a lovak…   Pokol Mindenki mennybe vágyakozik nem igyekszik senki pokolba odafent jobb tán pecsenyézni mint lent megsülni poronyóra ráfizetéses vállalkozás megújuló energiával talán még mehetne de nem elavult technológiával sírdogál Belzebub maholnap Uram az unalmast benyújtom nyugdíjasként ülhetnék én is legalább a bal oldaladon sem prémium sem fűtéspótlék sokáig nem mehet ez így le kéne húzni már a rolót s megtenni bakternek valakit sírdogál Belzebub maholnap tüzet szítani nem marad ok – patakban folynak a könnyei és kioltják a zsarátnokot.   Visszajátszás Életemet mint némafilmet olykor visszapergetem mint siketnéma integetek így telt el az életem néhány esetlen mozdulat semmi szó semmi szóbeszéd most megfordulok hirtelen s elindulok lassan feléd mintha vakírást olvasna a sikátor oldaláról az ember nekitenyerel és tántorog és kilábol be szomorú be nevetséges itt ez a koreográfia csak csetlik-botlik szüntelen az úton az ember fia hamis minden visszajátszás csalás minden másolat nem igaz az hogy te voltál ott az a szánalmas alak –     Majom Ne kaparja az ember a falat amikor reggeltől estig szabad ha az ember boldogtalan épen azt mondják róla micsoda szégyen ha tépelődsz magadat felőrlöd mondják a te vétked a te bűnöd hát legyen példaképed a majom míg utazol ezen a tutajon – Amíg Amíg az ember nem szédül ne temessék el pap nélkül ne temessék el se pappal éljen vidáman és daccal ne temessen a kerület a sírkert magánterület és mivel magánterület a bokád oda be ne tedd – Kisebbség A mérleg nyelve mi vagyunk a hatalom ennek örül jobbra vagy balra billenünk vagyis helytállunk emberül hogy kié e régi mérleg ki nyer rajta és ki veszít megtapasztaltuk mi ezt már próbáltunk évtizedekig jobbra billenj és balra dőlj a fizetség ugyan csekély kanálnyi méz az asztalon gyógyuljon tőle a fekély darab máj a vágóhídról jó étvágyat hozzá Toldi a mérleg nyelve légy csupán nem kell a vonatot tolni vásott síneken az idő elcsenget mint a villamos reményünk sajnos lapos ez a század is eltapos – Fidel Bennünket az ispán figyel, mint hajdanán Castro Fidel figyelte a sziget népét, amíg meg nem vénült hétrét. Megvénült és alább hagyta, puha lett már mint a vatta. Engedett a huszonegyből, s kikönyökölt a rezsimből. Meglátogatta a pápa, mikor eljárt Havannába… Addig-addig szabadkozott, az Istennel kezet fogott… Fidel Castro, Fidel Castro, nem elég csupán a lasszó megfogni az idők lovát mert az dobálja a farát – Tánc Ha elvétetted a lépést ha a táncot elrontottad vissza kell térni a kályhához tartja a tapasztalat talán már induláskor rossz volt talán nem is volt soha jó s most állunk a terem közepén tán nem is volt hozzánk való vissza vissza mert elromlott tíz éve száz éve ez a tánc azt sem tudom miért jártuk ha elmélyült arcunkon a ránc látod minket hol előre hol meg vissza vezényelt a rend múlt és jövő szorongatta örökké az örökös jelent vissza vissza mindent vissza kiáltja a nép a derék ezért aztán csupa hányás minden itt csupa törmelék a kályhát a rozsda megette ócskavasnak tán többet ért nincs is ahová visszatérni itt rég leszakadt már az ég –   Legvégül Ha beköszönt a legvégül a Göncölszekér megtérül forog a Föld és meg se áll ha randevút ad a halál ha randevút ad a halál a jó Isten fent kipipál még az ég is megkékül ha beköszönt a legvégül – az emléked is megszépül és végül minden elévül –