Befogadó szív jelmondattal szervezték meg július 28. és augusztus 2. között a 18. Ferences Ifjúsági Zarándoklatot. A ferences szerzetesek szervezte zarándoklaton 75 fiatal vett részt, akik a felső-háromszéki Esztelnekről négy napon keresztül a hegyek között igyekeztek Csíksomlyóra, hogy ott megüljék a Porciunkula-búcsút, a ferences rend egyik legnagyobb ünnepét. AFerences Ifjúsági Zarándoklatot, vagyis a FeriZát 18 évvel ezelőtt olaszországi minta alapján szervezték meg először az erdélyi ferencesek. Azóta évente több tucat fiatal indul el az ország, Székelyföld valamely településéről, és a hegyek között 60–80 kilométeres utat tesz meg azért, hogy augusztus másodikára, a ferences rend egyik legnagyobb ünnepére, a Porciunkula-búcsú napjára megérkezzen a ferences Mária-kegyhelyre. – Az egyik sajátos célunk az volt, hogy egy kicsit kiszakadjunk a megszokott környezetből. Nem egy hetet gyalogolunk, mint Olaszországban, hanem kevesebbet. Úgy próbáltuk és próbáljuk az útvonalakat megkeresni, hogy első este valahol lakott területen találkozunk, viszont utána legalább három napig kivonulunk egy kicsit a civilizáció áldásai közül. Azt gondolom, a természet sok mindenre tud tanítani bennünket, és mi, elpuhult mai emberek is kibírunk néhány napot fürdőszoba nélkül, vagy ahhoz hasonlók nélkül, miközben más módon gazdagodunk – mondta lapunk kérdésére Orbán Szabolcs ferences szerzetes, a FeriZa ötletgazdája, aki elfoglaltsága miatt idén először nem tudott részt venni a zarándoklaton, amelynek 75 résztvevője a múlt szerdán a felső-háromszéki ferences kolostornál találkozott. Másnap onnan indultak a hegyeken keresztül Csíksomlyóra. Naponta átlagosan 20 kilométert tettek meg, és minden éjszaka egy-egy forrás, illetve patak közelségében verték fel sátraikat. Pantea Tibor szervező, kolozsvári ferences szerzetes lapunknak elmondta, abban próbálták bátorítani a fiatalokat, hogy merjenek ráhagyatkozni a Gondviselőre. – A Jóisten mindenkinek az életében szép és értékes ajándékokat akar megjeleníteni, és ezen ajándékok által, amiket a gyalogos zarándoklat alatt – miközben megéltük kicsinységünket a nagy természetben – láttuk a Jóisten keze művének szépségét a természetben, a zarándoktársakban, és megtapasztaltuk azt a gondviselést, amelyet Szent József – az idei FeriZa fővédőszentje és példaképe – is megélt. Azt szeretnénk, ha ezeket az élményeket a fiatalok magukkal tudnák vinni a hétköznapokba, és Szent Ferenc lelkiségén keresztül tovább tudnák adni a Gondviselő szeretetét a szűk családban, a plébánián, az egyházban, a világban – mutatott rá a ferences testvér. A zarándoklat során délelőttönként elmélkedések és csendes órák voltak, délutánonként rózsafüzért és keresztúti ájtatosságot imádkoztak a zarándokok. A medvéket leginkább népdalénekléssel tartották távol maguktól. Esténként szentmisén vettek részt. – Az egyik célom az volt a FeriZával, hogy lelkileg megerősödjek, és volt időm elgondolkodni az út során, hogy hova is tartok. Nagyon örültem egyes elmélkedéseknek, azok egy-egy mondatának. Jó volt megtapasztalni a ferences lelkiség örömeit – mondta Bartalis Kádár Apor torjai résztvevő. – Nekem ez volt az első FeriZa, amin részt vettem. Amikor meghallottam, hogy megszervezik, akkor azon voltam, hogy gyorsan szabadnapokat vegyek ki, és tudjak bejelentkezni. Az ismerősök közben kérdezték, hogy kivel megyek, mert egy 60–70 kilométeres zarándoklatra, ahol sátorban száll meg az ember, csak úgy nem megy egyedül. Mondtam, mindegy, hogy ki lesz ott, mert a ferencesek ott lesznek, és akkor biztos jó lesz. Nekem a ferencesekről, a ferences közösségről az jut eszembe, hogy amikor velük vagyok, akkor nyugodt vagyok, nagyon jó hangulatú légkört tudnak teremteni, és elfelejtem a hétköznapi gondjaimat, a lelkem megpihen, és új erővel töltődik fel. Tehát az volt a célom, hogy megpihenjek, és áldásokban induljak innen tovább – osztotta meg gondolatait lapunkkal Kovács Kinga oroszhegyi résztvevő. Pozsár Szalai Júlia, a kolozsvári ferences családos közösség tagja immár másodjára vett részt a zarándoklaton. – Úgy jöttem a zarándoklatra, hogy nagyon vágytam a csendre és a természet közelségére. A csendes órák teltek a legjobban, mert akkor tudtam a legjobban szemlélődni. Azt láttam, hogy sokan virágot szednek, én közben arra gondoltam, hogy miért szedjem le, hiszen az úgyis elhervad, inkább csak jól megnéztem a virágokat. Ez nagyon jó élmény volt, eddig úgy voltam, hogy szépek-szépek a virágok, de most még inkább megragadott a szépségük. Ez a zarándoklat nagyon jó alkalom volt a lelki töltekezésre, közben a zakatoló gondolatok egy kicsit lenyugodtak, és ilyenkor a szív megnyílik, befogadóvá válik – mondta Júlia. A zarándoklat végén a résztvevők megünnepelték a Porciunkula – Angyalos Boldogasszony búcsúját, illetve elfogyasztották az immár nagykorú FeriZa tortáját.

Biró István