Farkas Wellmann Éva A test szerelme A test szerelme nem ment életet, csak létrehozza, megteremti azt, a test szerelme bárkié lehet, és egymagában módfelett riaszt, s szerelmed vágyát kilobbanthatod, elcsurgatod, mint olvadó viaszt, mit gyertyád fénye végképp elhagyott. Ha mást kívánsz, úgy herdálod magad (ne nézd a tócsát, melybe megfagy ott); a test szerelme elcserélt lakat, mely szádat őrzi minden alkonyig, s értelmed kulcsa benne fennakad, a test szerelme, ha sok, szétfolyik, mint aprópénzre váltott színarany, (a szíved gazdasághoz nem konyít), a bűn kivár, mint lappangó alany. Érd be többel: voksolj a kevés mellett, mert szerelmeddé lesz a nincs, a majd, miért egykor magad feladni kellett. (Ne paráználkodj!) Megjelent a Tiszatáj online-on   És hosszan élhetsz Tiszteld apádat és anyádat, és hosszan élhetsz majd ezen a földön. Tiszteld, mert van hová visszanézned, látni: hogy lettél te a börtön. Tiszteld szülőd, mert érted eljegyezte magát az örök ébrenléttel, fájdalmat szabadított magára, túlzott örömmel maga bírt el. Elhagyta miattad nyögve szerzett, féltett önzését és magányát, mikor mindebbe belebőgtél, felmondott a gáláns halálnál, kételyeit és milliónyi gátlását mind reád ruházta, hogy belső békéddé lehessen mindez – vagy mindennek hiánya. Miből fakadnál – tisztelj mindent. Ne elemezd, a szellemed mi. S ha azt mondod, hogy nincs ez így, tiszteld, mert szabad vagy ezt tehetni. (Tiszteld apádat és anyádat…) Megjelent a Kortárs című irodalmi folyóiratban