erős felhőzet
szórványos felhőzet
tiszta égbolt
kevés felhő
Földosztás: újabb elpocsékolt esztendő
Véget ért 2016 is. Egy 2013-as törvény szerint az elmúlt évben kellett volna befejezni a földosztást, egy év halasztás után. Felelős személy egy pillanatig sem hihette, hogy ez meg fog történni, és nem is történt meg. A parlament – nem lévén jobb ötlete – még egy évvel kitolta a határidőt.
De ha a hargitai adatokat nézzük, legalább 400 évvel kitolhatta volna. Félő, hogy Hargita megyében soha nem lesz vége a földosztásnak.
Lássuk a számokat.
Miután tisztségéről való lemondásra szólítottam fel, Truţă Sorin, a hargitai földek atyja számokkal próbálta bizonyítani rátermettségét és önfeláldozó munkáját a székely közösség érdekében. Ezek szerint 2015. szeptember havának végéig mintegy 204 200 hektár területre állított ki hivatala birtoklevelet és „mindössze” 174 500 hektár az a terület, amit vissza kell még mérni. Azaz 26 év eredménye: 54 százalék. Több mint fele. A szám egymagában sem lenyűgöző, de ha figyelembe veszünk még egy-két részletet, egyértelművé válik: a helyzet tragikus mindazok számára, akik elhunyt szüleik, nagyszüleik után még reménykednek abban, hogy gyerekeikkel, unokáikkal szalonnát süthetnek elődjeik jogtalanul elkobzott birtokain.
[caption id="attachment_43160" align="aligncenter" width="2600"]
Fotó: Domján Levente[/caption]
Először is, a birtokleveleket azokra a földekre állították ki, amelyeknek a helyzete úgymond „tiszta” volt. A bonyolult eseteket és azon kérések megoldását, amelyekben a jogos tulajdonostól eltérő „fontos emberek” is érdekeltek voltak, általában elnapolta a helyi földosztó bizottság. Így maradt a nehezebb 46 százalék.
A másik dolog, amire érdemes felfigyelni, a visszaszolgáltatás jelenlegi üteme. A 204 200 hektár területnek mintegy 127 800 kiállított birtoklevél felel meg. Mivel senki nem tud pontosabb becsléssel előállni, csak feltételezhetjük, hogy a maradék 174 500 hektárt további 109 000 birtoklevélben kellene visszaszolgáltatni. A megyei kataszteri hivatal az elmúlt évben 270 (kettőszázhetven) birtoklevelet állított ki. Következtetés: ilyen ütemben a földosztás Hargita megyében még legalább 400 évet fog tartani. Ez gyakorlatilag azt jelenti, hogy nem lesz befejezve soha.
A harmadik részlet: Truţă Sorin felfedezte, hogy az a hivatal, ahonnan húsz éven keresztül kapta a fizetését és amelyet 5 éve vezet, hibásan állította ki a 127 800 birtoklevél jelentős részét. Hol a nevek vannak elírva, hol a dűlő száma, esetleg a parcella száma; az csak hab a tortán, hogy a területek nagysága is gyakran eltér a valóságtól. A vezető véleménye szerint csak egy megoldás van: a helyi földosztó bizottság kérésére és a megyei földosztó bizottság (prefektusi hivatal) jóváhagyásával hivatala kijavítja a hibás birtokleveleket. Csak egy a bökkenő: ez a folyamat egyetlen birtoklevél esetében is hónapokig eltarthat. Mi lesz akkor a több tízezer hibás birtoklevél sorsa? Az érintett intézmények mai hozzáállása mellett a javítások is évtizedeket vehetnek igénybe.
És felel valaki ezekért a baklövésekért? Természetesen senki. Magas rangú tisztségviselőink véleménye szerint aki tudott várni 26 évet, még tud várni néhány évtizedet.
Tévedés lenne, ha csak Truţát vádolnánk a hargitai visszaszolgáltatás áldatlan állapota miatt. Ez egyértelműen kiderül, ha nyomon követjük a visszaszolgáltatási folyamatot.
Helyi elöljáróink legalább annyira hibásak, mint a kataszteri hivatal vezetője. Ha az utóbbinak a folyamat fékezése volt egyik küldetése, az előbbieket a nép éppen azért választotta meg, hogy érdekeit képviselje. A helyi földosztó bizottság – élén a polgármesterrel – kellett volna megoldja a visszaszolgáltatási kérelmeket. A helyi földosztó bizottságnak kellett volna összeállítani hibátlanul a visszaszolgáltatási iratcsomókat. A polgármesternek kellett volna szembeszállni a prefektussal, Truţával, amennyiben azok fékezik a visszaszolgáltatást. Az esetek többségében azonban ez nem így történt. Hol a hozzá nem értés, hol a gyávaság, hol a személyes érdekek vezettek a mai eredményhez: 26 év – 54 százalék. Ahogy Ferencz Imre írja legújabb verseskötetében: több zászlót mértek ki, mint földet.
Aztán jön a megyei földosztó bizottság. Már több alkalommal is szóba jött, hogy egy teljesen fölösleges intézmény, jóllehet a törvény jogköröket szabott ki számára a visszaszolgáltatási folyamatban. Egyetlen gyakorlati szerepe van, de azt magas szinten műveli: lassítani a restitúciót. És mivel a bizottság tagjainak többsége széke megőrzését tartja a világ legfontosabb dolgának, ezt követően pedig a pártfeladatok teljesítését, egyértelmű, hogy eszük ágában sincs sürgetni a hargitai földügyek rendezését.
A birtoklevél-kálvária a kataszteri hivatallal zárul. Amint korábbi írásaimból is kiderül, sok jót onnan sem várhat a jogfosztott állampolgár. A hivatalban minden tisztviselő tudja ma már: a hosszú élet titka a passzivitás. A biztos munkahely titka a halasztás, átruházás, pótlás kérése, elutasítás. Inkább várjon az állampolgár még 10 évet, minthogy fegyelmi bizottság elé kerüljön és százalékokat veszítsen az átlagbér többszörösét kitevő fizetéséből.
De azért a földmérőkről sem szabad megfeledkezni, hiszen ők sem ma született bárányok. Lépten-nyomon jelen vannak a földosztásnál, többségük ebből tartja el családját. A szakma 26 év alatt nem tudott felállítani és kötelezővé tenni egy deontológiai (etikai) kódexet. Ennek kárát szintén az állampolgár látja: gyakran indokolatlanul sokat fizet a mérésért, gyakran ugyanazt a szolgáltatást többször is kénytelen megfizetni, gyakran fölösleges vagy garancia nélküli szolgáltatásért fizet. És ez így is fog történni mindaddig, amíg egy állami hivatal és nem a szakma jogosítja a földmérőket. Ha pedig választani kell az etika és Truţă között, a földmérők többsége az utóbbit választja: az adó nagy, a jövedelem kicsi, a családot fenn kell tartani. Miért haragítsa magára az igazgató urat?
A jogos kérdés: ilyen körülmények között mit tehet a hargitai állampolgár?
Az egyik, amit senkinek sem javasolok, a lemondás. Felejtse el, hogy szüleinek, nagyszüleinek voltak földjei. Felejtse el a támogatást, amiből eddig éldegélt. Fogadja el, hogy valaki jogtalanul kezet tesz elődjei egykori földjeire. Nincs föld, nincs stressz. De ha látszatra véget is vetne a 26 éve tartó bizonytalanságnak, stressznek, nem hiszem, hogy sok székely ember ezt a megoldást tudná választani: nem lehet, nem szabad hagyni az ősi birtokot.
A másik megoldás a jogi út. Fogadjon meg egy ügyvédet és bírósági határozattal kényszerítse a felelős személyeket a birtokba helyezésre és birtoklevél kiállítására. Ez az eljárás már költségekkel jár, de viszonylag gyors megoldáshoz vezethet.
A harmadik út az, amin eddig is járt a szavazópolgár. Várni. Időnként bemenni a polgármesteri hivatalba és megkérdezni, mikor kapja kézbe a birtoklevelet. Ott majd megmondják, hogy nézzen be a jövő héten. A jövő héten pedig azt mondják majd, a megye visszadobta az iratcsomót, újból össze kell állítani. És így tovább. Pontosan úgy, ahogy 26 éve folyik.
De mit fognak mondani polgármestereink, amikor a megye területéből 170 000 hektár átmegy az Állami Birtokok Ügynökségének kezelésébe?
Dr. Rákossy Botond József
[box type="shadow" ]Fórum oldalunkon az írásokat, leveleket szerzőik előzetes hozzájárulása nélkül, mondanivalójuk tiszteletben tartásával, esetenként rövidítve jelentetjük meg. Az itt megjelent vélemények nem feltétlenül azonosak a szerkesztőségével.[/box]
Fotó: Domján Levente[/caption]
Először is, a birtokleveleket azokra a földekre állították ki, amelyeknek a helyzete úgymond „tiszta” volt. A bonyolult eseteket és azon kérések megoldását, amelyekben a jogos tulajdonostól eltérő „fontos emberek” is érdekeltek voltak, általában elnapolta a helyi földosztó bizottság. Így maradt a nehezebb 46 százalék.
A másik dolog, amire érdemes felfigyelni, a visszaszolgáltatás jelenlegi üteme. A 204 200 hektár területnek mintegy 127 800 kiállított birtoklevél felel meg. Mivel senki nem tud pontosabb becsléssel előállni, csak feltételezhetjük, hogy a maradék 174 500 hektárt további 109 000 birtoklevélben kellene visszaszolgáltatni. A megyei kataszteri hivatal az elmúlt évben 270 (kettőszázhetven) birtoklevelet állított ki. Következtetés: ilyen ütemben a földosztás Hargita megyében még legalább 400 évet fog tartani. Ez gyakorlatilag azt jelenti, hogy nem lesz befejezve soha.
A harmadik részlet: Truţă Sorin felfedezte, hogy az a hivatal, ahonnan húsz éven keresztül kapta a fizetését és amelyet 5 éve vezet, hibásan állította ki a 127 800 birtoklevél jelentős részét. Hol a nevek vannak elírva, hol a dűlő száma, esetleg a parcella száma; az csak hab a tortán, hogy a területek nagysága is gyakran eltér a valóságtól. A vezető véleménye szerint csak egy megoldás van: a helyi földosztó bizottság kérésére és a megyei földosztó bizottság (prefektusi hivatal) jóváhagyásával hivatala kijavítja a hibás birtokleveleket. Csak egy a bökkenő: ez a folyamat egyetlen birtoklevél esetében is hónapokig eltarthat. Mi lesz akkor a több tízezer hibás birtoklevél sorsa? Az érintett intézmények mai hozzáállása mellett a javítások is évtizedeket vehetnek igénybe.
És felel valaki ezekért a baklövésekért? Természetesen senki. Magas rangú tisztségviselőink véleménye szerint aki tudott várni 26 évet, még tud várni néhány évtizedet.
Tévedés lenne, ha csak Truţát vádolnánk a hargitai visszaszolgáltatás áldatlan állapota miatt. Ez egyértelműen kiderül, ha nyomon követjük a visszaszolgáltatási folyamatot.
Helyi elöljáróink legalább annyira hibásak, mint a kataszteri hivatal vezetője. Ha az utóbbinak a folyamat fékezése volt egyik küldetése, az előbbieket a nép éppen azért választotta meg, hogy érdekeit képviselje. A helyi földosztó bizottság – élén a polgármesterrel – kellett volna megoldja a visszaszolgáltatási kérelmeket. A helyi földosztó bizottságnak kellett volna összeállítani hibátlanul a visszaszolgáltatási iratcsomókat. A polgármesternek kellett volna szembeszállni a prefektussal, Truţával, amennyiben azok fékezik a visszaszolgáltatást. Az esetek többségében azonban ez nem így történt. Hol a hozzá nem értés, hol a gyávaság, hol a személyes érdekek vezettek a mai eredményhez: 26 év – 54 százalék. Ahogy Ferencz Imre írja legújabb verseskötetében: több zászlót mértek ki, mint földet.
Aztán jön a megyei földosztó bizottság. Már több alkalommal is szóba jött, hogy egy teljesen fölösleges intézmény, jóllehet a törvény jogköröket szabott ki számára a visszaszolgáltatási folyamatban. Egyetlen gyakorlati szerepe van, de azt magas szinten műveli: lassítani a restitúciót. És mivel a bizottság tagjainak többsége széke megőrzését tartja a világ legfontosabb dolgának, ezt követően pedig a pártfeladatok teljesítését, egyértelmű, hogy eszük ágában sincs sürgetni a hargitai földügyek rendezését.
A birtoklevél-kálvária a kataszteri hivatallal zárul. Amint korábbi írásaimból is kiderül, sok jót onnan sem várhat a jogfosztott állampolgár. A hivatalban minden tisztviselő tudja ma már: a hosszú élet titka a passzivitás. A biztos munkahely titka a halasztás, átruházás, pótlás kérése, elutasítás. Inkább várjon az állampolgár még 10 évet, minthogy fegyelmi bizottság elé kerüljön és százalékokat veszítsen az átlagbér többszörösét kitevő fizetéséből.
De azért a földmérőkről sem szabad megfeledkezni, hiszen ők sem ma született bárányok. Lépten-nyomon jelen vannak a földosztásnál, többségük ebből tartja el családját. A szakma 26 év alatt nem tudott felállítani és kötelezővé tenni egy deontológiai (etikai) kódexet. Ennek kárát szintén az állampolgár látja: gyakran indokolatlanul sokat fizet a mérésért, gyakran ugyanazt a szolgáltatást többször is kénytelen megfizetni, gyakran fölösleges vagy garancia nélküli szolgáltatásért fizet. És ez így is fog történni mindaddig, amíg egy állami hivatal és nem a szakma jogosítja a földmérőket. Ha pedig választani kell az etika és Truţă között, a földmérők többsége az utóbbit választja: az adó nagy, a jövedelem kicsi, a családot fenn kell tartani. Miért haragítsa magára az igazgató urat?
A jogos kérdés: ilyen körülmények között mit tehet a hargitai állampolgár?
Az egyik, amit senkinek sem javasolok, a lemondás. Felejtse el, hogy szüleinek, nagyszüleinek voltak földjei. Felejtse el a támogatást, amiből eddig éldegélt. Fogadja el, hogy valaki jogtalanul kezet tesz elődjei egykori földjeire. Nincs föld, nincs stressz. De ha látszatra véget is vetne a 26 éve tartó bizonytalanságnak, stressznek, nem hiszem, hogy sok székely ember ezt a megoldást tudná választani: nem lehet, nem szabad hagyni az ősi birtokot.
A másik megoldás a jogi út. Fogadjon meg egy ügyvédet és bírósági határozattal kényszerítse a felelős személyeket a birtokba helyezésre és birtoklevél kiállítására. Ez az eljárás már költségekkel jár, de viszonylag gyors megoldáshoz vezethet.
A harmadik út az, amin eddig is járt a szavazópolgár. Várni. Időnként bemenni a polgármesteri hivatalba és megkérdezni, mikor kapja kézbe a birtoklevelet. Ott majd megmondják, hogy nézzen be a jövő héten. A jövő héten pedig azt mondják majd, a megye visszadobta az iratcsomót, újból össze kell állítani. És így tovább. Pontosan úgy, ahogy 26 éve folyik.
De mit fognak mondani polgármestereink, amikor a megye területéből 170 000 hektár átmegy az Állami Birtokok Ügynökségének kezelésébe?
Dr. Rákossy Botond József
[box type="shadow" ]Fórum oldalunkon az írásokat, leveleket szerzőik előzetes hozzájárulása nélkül, mondanivalójuk tiszteletben tartásával, esetenként rövidítve jelentetjük meg. Az itt megjelent vélemények nem feltétlenül azonosak a szerkesztőségével.[/box]
.jpg)
.jpg)
