Újszerű és mégis hagyományos, húsvétra hangoló kiállítást nyitottak meg tegnap a székelyudvarhelyi művelődési házban. Újszerűsége többek között abban rejlik, hogy az udvarhelyszéki népművészetben nem jellemző az írott tojás és ilyen jellegű tárlatra még nem volt példa. Major Hajnalka szemet gyönyörködtető munkái nemcsak a gyimesi motívumok világát villantja fel, hanem betekintést nyújt a bukovinai hímes tojások mintakincsébe is. Asztalos Ágnes beszámolója. [caption id="attachment_47923" align="aligncenter" width="1000"] Tobzódás a mintákban. Hagyományőrzés és újítás Fotó: Major Hajnalka[/caption] Major Hajnalka a Gyimesekben, Salamon Piroska tanítónőtől tanulta a tojásírást, még 2000-ben. A rajztanár és iskolapszichológus elkötelezetten őrzi és használja az ősi motívumkincset, de az újítástól, a más népi kultúrákból való merítéstől sem zárkózik el. A Romániai Magyar Népművészeti Szövetség 2004-ben adományozta neki a Tojásírás mestere címet, díjazták munkáit Budapesten a Néprajzi Múzeumban, két ízben is részt vett Németországban, Ulmban a Nemzetközi Népművészeti Fesztiválon, ahol ugyancsak elismerésben részesültek írott tojásai. Hajnalkának mintegy 300 saját maga készítette hímes tojása van, ezekből került ki a kiállítás anyaga is, ugyanakkor 40 rajz is megtekinthető a legelterjedtebb motívumokról. – A Magyar Néprajzi Múzeumban volt vagy 50 asszony, és mind másképp írták a tojást, bár ugyanezt a mintakincset használták, egy-egy kevés módosítással. Én azt gondolom, hogy a gyimesi mintakincs az egész Kárpát-medencére érvényes, de talán ott ismerik a legjobban a motívumok elnevezését. Jöttek hozzám az asszonyok, hoztak egy-egy mintát és kérdezték, hogy ez mi. Csodálkoztam, hogy nem tudják, pedig írják… – mesélte Hajnalka. Egyébként a Néprajzi Múzeumban kritikával illették az általa készített tojásokat, pontosabban azt, hogy miért lakkozza le azokat. – Azért, mert a népművészetet a nép alakítja a rendelkezésre álló eszközökkel, anyagokkal. S ha régebb lett volna lakk, biztos felhasználták volna. Egyébként a lakkozás miatt van az embernek olyan érzése, hogy nem is igazi tojásokat lát – jelentette ki Major Hajnalka. A művelődési ház kis kiállítótermében berendezett, két hétig látogatható tárlaton különleges darabokat is láthatunk. Hímes pulyka-, fürj-, lúd- és strucctojásokat. Nemcsak a mifelénk megszokott pirosakat fehér mintával, hanem színeseket is. Villog a fekete, sárga, narancs a sok piros mellett. Hajnalka gyakran egy tojás esetében is több színt használ, ami azt jelenti, hogy rétegenként „hímezi” meg a tojást, miközben azok a különböző színű festékbe kerülnek. Ez a batikolt technika – tudtuk meg a tojásírás udvarhelyi mesterétől. – Általában húszszor fogom meg a tojást, míg elkészül, és amikor kedvem van hozzá, egy óra alatt tízet megírok, abból viszont legalább négy gyakran összetörik munka közben. Ami szép, az összetörik, még a szerelem is – mondta nevetve Hajnalka. Amikor a melegítéssel lekerül a viasz a tojásról, feltárul a minta. Ha hibázott az alkotó, akkor minden hiba nagyon látszik, ha nagyon apró a „vétség”, kevés csiszolással még megmenthető a munka. Nem mindegy, hogy milyen a tojás és az eszköz minősége sem. Hajnalkának Gyimesből vannak a kesicéi, de vannak bukovinai írókái is, amellyel – elmondása szerint – vékony, gyönyörű mintákat lehet írni. Az alkotó fontosnak tartja a motívumok, a jelképrendszer ismeretét, de újítani is szeret. – Volt, hogy meguntam az ördögtérgyét írogatni, és kevertem a kupás motívummal. Szerintem minden asszony módosított egy kicsit régebb is. Nagyon gazdag a régi motívumkincs, és azt gondolom, hogy a mintákat igenis lehet kombinálni. Kell ismerni a hagyományokat, de én mindig hozzáteszek valamit, amitől olyan „hajnalkás” lesz a hímes tojás – avat be a tojásírásról vallott véleményébe Major Hajnalka. Nagyon érdekes moldvai, bukovinai darabok is megtekinthetők a tárlaton. Hajnalka elmesélte, hogy barátnőjétől, Oresia Leuciuctól tanulta ezeket a mintákat, aki Rădăuți-on él. Ott a tojásokon gyakran jelennek meg a templomi textíliák mintái, a népviselet motívumai, stilizált alakban. Majd azt is elárulta, hogy kedvenc mintái a Borzas Kata, a fehérkabala, a cifrakantár, de szereti írni még az utaveszte vagy veszett utas elnevezésű motívumot is. – Igazi művészetterápia a tojásírás is számomra. Gyönyörűek a minták, és ahogy a vékony kesice alól kikerekednek, az nagyon jó érzés – vallotta az alkotó, aki már több helyen is tanított tojásírást, gyerekeknek, felnőtteknek is. Udvarhelyszéken ugyanis nem írták a tojásokat, hanem megfestették természetes anyagokkal, mint például a hagyma héja, és legfeljebb levelekkel, „rátétes” technikával díszítették. A hagyományok iránt megnövekedett érdeklődés miatt sokan ismerkednek szívesen a tojásírás technikájával is. Hajnalka hímes tojásai ehhez adhatnak ihletet és kedvet.