Ilyen nagyméretű ételszentelés valószínűleg nincs sehol máshol Európában – mondta Darvas-Kozma József címzetes esperes, csíkszeredai plébános, amikor a Szabadság téri húsvétvasárnapi ételszentelésről faggattuk, de azt is kiemelte, hogy a húsvéti eledelek megáldása a húsvét reggeli szertartás részeként azokban a római katolikus templomokban is elhangzik, ahol már nem őrzik a hagyományt. A régi szokás új környezetben való éltetéséről Daczó Katalin ír. Egyik évben megszámoltuk: akkor huszonkét sorban soronként több mint 300-an álltak, vagyis több mint hatezren érkeztek kosarakkal a Szabadság térre – mondja Darvas-Kozma József. – Szükség volt arra, hogy kivigyük a térre. A kommunista érában egy ideig a járdán, a templom mellett, a Kossuth és a Hargita utcákban tartottuk az ételszentelést, utána beszorított a hatalom a deszkatemplomba és a cinterembe. 2001 húsvétjától tartjuk a Szabadság téren. Egy év volt kivétel, amikor a Kossuth utcában kellett tartani, mert a főtéren dolgoztak. Minden évben a nyári időszámítás szerint reggel 8 órakor kezdődik a szertartás. Ft. Tamás József püspök urat szoktuk megkérni a levezetésére, de a szentelést legalább 7-8 pap végzi: a Szent Kereszt-plébánia papjai mellett besegítenek a hargitafürdői pálos testvérek és a Csíkszeredában lakó nyugdíjas papok is. Az ételszentelés végén elénekeljük a himnuszainkat. Az ételszentelés múltjáról a főesperes elmondta, hogy a középkorban mindenütt gyakorolták, de a nyugati országokban régen kiment szokásból. Legtovább Székelyföldön őrizték meg a hagyományt. – Az ételek megáldására maga Jézus adott példát – foglalta össze a plébános. – A csodálatos kenyérszaporításnál is előbb megáldotta, majd azután törte meg a kenyeret, és az utolsó vacsoránál szintén. A megszentelt húsvéti eledel megvédte a híveket a hosszú böjt, a megtartóztatás utáni mértéktelenség kísértésétől. Mert Jézus azt mondta, hogy szent dolgokat ne dobjatok az ebek elé és a szenteltet, a kókonyát a székely ember sem dobja az ebeknek. A kosárba a hagyomány szerint kalácsot, sonkát, bárányt, tojást és sót tesznek. Településenként és templomonként változik, hogy a kosarat hová helyezik el a húsvét reggeli szentmisén: van, ahol a padsorok mellett, máshol az oltár előtt kapnak helyet és a pap megáldja az eledelt. „Istenünk, az Egyiptomból való kiszabaduláskor azt parancsoltad népednek Mózes szolgád által, hogy a mi Urunk, Jézus Krisztus előképeként bárányt vágjon, és annak vérével kenje meg házának szemöldökfáit. Kérünk, áldd meg és szenteld meg ezt a bárányt (ezt a húseledelt), amelyet mi, a te gyermekeid a te dicsőségedre akarunk magunkhoz venni a mi Urunk, Jézus Krisztus feltámadásának emlékezetére. Aki veled él és uralkodik mindörökkön örökké. Ámen.” – hangzik a Bárány és egyéb húsételek megáldása az Áldások Könyve szerint. – Sok helyen megvan ez a hagyomány, csak nem annyira látványos, mint Csíkszeredában – véli Darvas-Kozma József esperes. – De tudom, hogy több helyen próbálják Csíkszereda példáját követni, s kivinni a város főterére vagy nagyobb terére. Ez a cselekedet is hitünknek a megvallása, ugyanakkor az öröm szimbóluma is a bőség, a gazdagabb étel. Érdekesnek tartom, hogy nemcsak katolikusok jönnek szenteltetni, hanem a protestánsok is szívesen eljönnek, hiszen a Húsvét közös nagy ünnepünk. Azokon a településeken pedig, ahol egykor a katolikus magyarság jelen volt, szintén a magyaroktól átvéve az ortodoxok is szoktak ételt szenteltetni a román húsvétkor.