borús égbolt
Erdélynek a múltban elképzelt jövője
Nem lep meg, de gyűlölöm ezt az időzítést, háborog a lelkem, ha a kozmási Községháza elmosódó betűit látom, viharok dúlnak bennem, amikor házkutatások és csúsztatások sorát hallom. Mi nem ezt a lovat akartuk!
1919 januárjában, a Csíki Lapok 2. számában dr. Dénes István számolt be dr. Vlad Aurellel folytatott beszélgetéséről. Mindketten szászvárosi jogászok, politikusok voltak, minden bizonnyal jól ismerték egymást. Akkoriban dr. Dénes István, a későbbi budapesti országgyűlési képviselő alig harmincéves, dr. Vlád Aurél, az egyesülés egyik alapembere, a nagyszebeni román kormányzótanács pénzügyminisztere 44 éves volt. „Dr. Vlád Aurél pénzügyminiszter kijelentette, hogy Erdély autonóm, önálló államforma lesz saját kormányával. Erdély összes ügyeit a legdemokratikusabb eszmék alapján rendezik be. Úgy az állami, mint községi ügyekben a proporcionális, arányos választójogot fogják behozni. S így a kissebbségek: magyarok, szászok érdekei számarányuk szerint képviselve lesznek. A magyarok és szászok elnyomásáról szó sem lehet. Mert minden község, ha egynyelvű, maga szabja meg közigazgatási nyelvét. (…) Arra a kérdésre, hogy milyen viszonyban lesz Erdély Romániához, azt válaszolta, hogy: a hadügy, a vasút, posta-távirda és telefon közös lesz. Minden egyéb Erdély autonóm ügye lesz. És így a nevelésügy is. Arról szó sincs, hogy a magyarok vagy szászok iskoláit elvegyék. Sőt ellenkezőleg, minden községben, hol valamely népnek legalább 30-40 iskolaköteles gyermeke van, olyan nyelvű iskolát maga az állam fog felállítani.” Hogy dr. Dénes István hitte-e vagy sem a felvázolt rózsaszínű jövőt, nem derül ki a cikkből. A román katonai parancsnokság által igen gyorsan felállított cenzúra kihúzta az utolsó sorokat, s üres helyük is hirdeti, hogy valami már akkor sem volt rendben. Mi nem ezt a lovat akartuk!
Daczó Katalin
web.jpg)
.jpg)