kevés felhő
szórványos felhőzet
erős felhőzet
Érdekházasságok
A helyhatósági választásoknak már az utóhangjai is elültek, időközben megalakultak a megyei és a helyi tanácsok is, egy-két kivételtől eltekintve letették a hivatali esküt a megválasztott polgármesterek és más tisztségviselők. Ugyanakkor a választási csatában részt vevő politikai pártok vagy másabb szerveződések számba vették az elért eredményeiket, s azt mindenki a maga módján értéke
lte. Halljuk, olvassuk annak jelentős sikerként való elkönyvelését, miszerint az egyik vagy a másik politikai párt hány tanácselnöki, alelnöki vagy alpolgármesteri tisztséget volt képes megszerezni, s ezt is a választások számlájára írják. Nos, e tekintetben nem árt az árnyaltabb, a körültekintőbb és esetenként a visszafogottabb értékelés. Mondjuk ezt annak okán, mert például az, hogy egy megyében vagy akár országos szinten az egyik vagy a másik politikai párt hány alpolgármesteri széket „szerzett meg”, az nincs közvetlen összefüggésben (és nem is lehet) a kapott szavazatok számával, illetve a választások végkimenetelével. Ez egyébként a jelenlegi választási rendszernek is köszönhető, ugyanis közismert, hogy például a megyeitanács-elnököket, míg 2012-ben közvetlen választás révén választották meg, az idén erre közvetett módon, illetve eljárás révén került sor. Nos, ezzel a „közvetettel” van baj olyan értelemben, hogy az akaratlanul is lehetővé tett olyan alkudozást vagy koalíció kialakítását, amelyek során az érdekek kerültek előtérbe, s ezzel egyidejűleg kénytelen-kelletlen háttérbe szorultak az elvek, az ideológiák. Számos konkrét példával lehet érzékeltetni azt, hogy természetellenes módon „kialkudott” koalíciók, azaz érdekházasságok juttattak megyei alelnöki (sőt elnöki) vagy alpolgármesteri tisztséghez olyan pártokat, amelyek esetében a megszerzett szavazatok száma alapján elméletileg nemigen mutatkozott esély. De bekövetkezhetett ennek az ellenkezője is: jelentős szavazatszámot megszerző alakulat a maga nemében akár elvtelennek is minősíthető, színfalak mögötti egyezkedés nyomán elesett az egyik vagy a másik tisztség betöltésének esélyétől. Ez utóbbi vonatkozásban ékes, de egyben meggondolkoztató az, ami a fővárosban történt: a szociáldemokrata párt és a Călin Popescu-Tăriceanu nevével fémjelzett ALDE-koalíció a főpolgármester-helyettesi székbe juttatta ez utóbbi egyik tanácsosi mandátumot szerzett tagját, a kétes hírnevű és magánélete egy botrányos incidenséről elhíresült Tudor Ionescut (aki egyébként négy nappal a megválasztása után a nyilvánosságra került kényes történések kapcsán rákényszerült a lemondásra), de ugyanakkor a 28 százalékarányt elérő polgári tömörülés semminemű vezető tisztséghez nem jutott, mert a tanácson belül kialakult erőviszonyok azt nem tették lehetővé számára. (A Bukarest Megmentéséért Szövetségről, az USB-ről van szó, amely utólag párttá alakult PUSB néven.) A tisztánlátás kedvéért érdemes megemlíteni, hogy az ALDE az 55 fős bukaresti tanácsból alig 4 mandátumot tudhat a magáénak. És hogy mit lehet egy vagy két, illetve igen kevés mandátummal elérni, azt bizonyítja a Băsescu nevével fémjelzett PMP (a Népi Mozgalom Pártja), amely nem egy megyei vagy helyi tanács esetében a mérleg nyelvének bizonyult. Az Ilfov megyei tanácsban például egyetlen tanácsosi mandátumhoz jutottak, de ez elégségesnek bizonyult ahhoz, hogy megszerezzék az egyik alelnöki tisztséget. Egyébként volt olyan megye vagy város, ahol a megyeitanács-elnök, illetve alelnökök megválasztása botrányba vagy már-már kudarcba fulladt, s többszöri nekifutás és fellebbezés után sikerült úgy-ahogy „rendet csinálni”. Ebbe a keretbe helyezhetők tágabb értelemben olyan esetek is, amikor a megyei tanácsban egy adott alakulat a szociáldemokrata párttal kötve amolyan érdekházasságot, tanácselnöki tisztséghez juthatott, a megyeközpontban viszont a szociáldemokrata párt ellenfelével kötött „érdekházasság” révén vált lehetővé vezető tisztség megszerzése. Na, erre mondhatjuk, hogy valamiképpen az elvek háttérbe szorultak. De hát a politikában minden lehetséges, és nagyon könnyű felejteni is, például azt, hogy a közelmúltban az egyik párt mit mondott a másikról, és mit mondott ez utóbbi az előbbiről. Amúgy a hétköznapi életben is elképzelhető, hogy valaki felemás cipővel megy ki az útra, s azt kényelmesnek találja, az viszont más kérdés, hogy az embertársai sorában megütközést, meghökkenést vagy éppenséggel elmarasztalást válthat ki. Mint ahogy az is elképzelhető, hogy szenvedélyes dohányos vesz részt dohányzásellenes akción. Térjünk vissza a politika, a hatalom mezejére: ma lehet kormányozni, azaz kormánykoalícióra lépni X párttal és bírálni, ostorozni Y pártot, négy év múltán pedig ez utóbbit kikiáltani „megbízható” partnernek és azzal lépni kormányzati „frigyre”. Várjuk meg, hogy mi fog történni néhány hónap múltán a majdani kormányalakítás során.
Hecser Zoltán
.jpg)
