tiszta égbolt
kevés felhő
szórványos felhőzet
Emlékek Háza
Drótkerítéssel körbevett nagyudvar, kopott fű és egy régi épület – így emlékszem vissza gyermekkoromból a gyergyószentmiklósi Tanulók Házára, vagy ahogy talán a legtöbben ismerik, a Pionír Házra. Sokaknak csak egy épület volt, ahol különböző foglalkozásokat tartottak, a környéken lakó gyermekeknek – köztük nekem is – azonban ennél jóval többet jelentett: focistadion, kosárlabda- és bújócskapálya, csatatér, és a jó ég tudja, hogy mi volt még. Ma már felnőttekként is elmosolyodunk, ha az ott töltött pillanatokra gondolunk, hisz az udvar gyakorlatilag egybeforrott a gyermekkorunkkal. Többször is előfordult, hogy egy szabadrúgást vagy egy rosszul kivitelezett szögletet a ház valamelyik ablaka bánta, ilyenkor pedig nem voltunk túlságosan közkedvelt személyek: több „bajnoki fordulót” is el kellett halasztani a mérges oktatók vagy épp a gyermekzsivajra panaszkodó környékbeli lakók miatt. Teltek a napok, és végül mindig újra az udvaron találtuk magunkat. Nem tudtunk máshova menni, mert minden a „Pionír Házhoz” kötött, úgy mentünk oda, mintha hazamennénk.
Ma már új kerítést, zöldellő füvet és egy teljesen felújított házat találunk, ahol számos gyermeknek tartanak kézműves- és egyéb foglalkozásokat. Épp a minap jártam ott, és az udvaron található padon ücsörögve jutottak eszembe a régi élmények. Egy kisebb dendrológiai parkot terveznek kialakítani az udvaron, megnyugvásomra pedig a játéknak is külön helyet hoznak létre. Legyen is, mert ezt az udvart nem lehet elképzelni gyermekkacaj és önfeledt játék, egyszóval élet nélkül. Ma már Tanulók vagy Gyermekek Háza, nekünk pedig, akik ott nőttünk fel, örökre az Emlékek Háza marad.
Kertész László
.jpg)
