Bögöz községben március 8-án tartja meg a helyi RMDSZ az előválasztást, ugyanis két személy – Farkas Mózes jelenlegi polgármester és Ülkei Zoltán – pályázik a polgármesteri tisztségre. Mai lapszámunkban az új jelöltet kérdeztük terveiről.

Fotó: Nagyálmos Ildikó

– Miért döntött úgy, hogy megpályázza Bögöz község polgármesteri tisztségét? – Szeretném leszögezni, hogy nem valaki ellen indulok a helyhatósági választásokon, hanem Bögöz községért szeretnék munkálkodni. 52 éves mérnök vagyok, két gyermek édesapja, 1999 óta Székelyudvarhely Polgármesteri Hivatalánál dolgozom mint városgazdálkodási osztályvezető. Huszonéves tapasztalattal a közigazgatásban meg vagyok győződve, hogy segítségére lennék a községnek, kapcsolatrendszeremmel hozzájárulhatnék a község fejlődéséhez. Ugyan Székelyudvarhelyen születtem, de bétai gyökerekkel rendelkezem: édesanyám Bétában született, gyerekkorom vakációit ott töltöttem a nagyszülőknél. Rengeteg emlék fűz a településhez, nagytatám itt tanított meg mindenre, a fejéstől kezdve a kaszálásig. Mindig azt hangoztatta, hogy „fiam, ezt tanuld meg, mert ezért nem kell Bécsben egyetemet végezni”. A Tamási Áron Gimnázium elvégzése után a jászvásári egyetemre felvételiztem, majd egy évet a székelyudvarhelyi Tehnoutilajnál dolgoztam tervezőmérnökként. Ezt követően négy évig voltam a marosvásárhelyi cukorgyár Hargita megyei kirendeltségének vezetője, két évig épp Bögözben vettük át a cukorrépát és osztottuk ki az érte járó cukrot. 1998-ban megvásárolták a franciák a cukorgyárat, 1999-ben – mivel nem tudtunk nagy termelőket szerezni – felszámolták Hargita megyében ennek a terménynek az értékesítési lehetőségét. Attól kezdve dolgozom a hivatalban. – Mivel tudna hozzájárulni a község fejlődéséhez? Miben látja a változást? – A városgazdálkodási osztály tevékenysége szerteágazó, érdekes tevékenység. Ezért is tudtam ezt a húsz évet úgy ledolgozni, hogy sosem néztem az órámra, mikor jár le a munkaidőm. A mindenkori polgármester politikai hovatartozását figyelmen kívül hagyva dolgoztam a városért. Munkám során megtanultam az egyszerű emberek nyelvén is kommunikálni. Fogadóórákon kívül is mindig fogadtunk mindenkit, meghallgattuk és megpróbáltunk segíteni, tanácsot adni. Jelen pillanatban is a városgazdálkodási osztályon dolgozom, és nem azért indulok polgármesternek, mert nincs munkám, hanem mert 52 évesen úgy érzem, eljött az idő, hogy szülőföldemért tegyek, tapasztalatommal, kapcsolataimmal a község fejlődését szolgáljam. – Ön szerint milyen egy jó községvezető? – A polgármesteri hivatalnak emberközpontúnak kell lennie, az ott dolgozók vannak a lakosságért és nem fordítva. Községszinten mindenkinek éreznie kell, hogy a településhez tartozik és számíthat a vezetőség figyelmére. A környező településekhez képest úgy látom, hogy kevés beruházás valósult meg Bögöz községben és a hozzá tartozó hét településen, nincsenek európai uniós pályázatok elindítva, mintha megrekedtek volna egy picit. Hangsúlyozom, hogy nem a jelenlegi polgármester ellen vagyok, hiszen minden elöljáró dolgozott és letett valamit az asztalra. Szeretném megmutatni, hogy ennél többet is ki lehet hozni a lehetőségekből. – Hogyan látja, mi az, ami még megvalósításra vár községszinten? – Bár folyamatban van a szennyvízhálózat kiépítése, úgy tudom, hogy már a harmadik kivitelezővel dolgoznak. A napközi otthon is hosszú ideje épül. Tudom, hogy klubot, garázst, ravatalozókat is építettek, de ezzel nem könnyítettek a lakosság mindennapi életén. Fontos lenne, hogy mindenkihez szóljunk, mind az idősekhez, mind a fiatalokhoz, vállalkozókhoz, a következő generációhoz. Lehetőséget kell adni a lakosságnak, hogy beleszóljanak, bekapcsolódjanak a község életébe. Nagyon fontos a kommunikáció, tudnunk kell azt is, hogy mit hibázunk, és igyekezzünk megoldást találni a problémákra. Közvélemény-kutatást kell végezni, hogy a nyolc település lakói mit szeretnének megvalósítani, prioritási listát kell készítenünk és összeállítani a költségvetést. Amihez nem feltétlenül kell pénz, azt közmunkával is el lehetne végezni.

Nagyálmos Ildikó