Jól rávilágít a szavak és a tettek közötti szakadékra a globális felmelegedés elleni küzdelem terén az ENSZ Környezetvédelmi Programja (UNEP) legújabb, szardán közzétett jelentése, egyben a novemberben Törökországban sorra kerülő COP31 éghajlati csúcstalálkozó fényében a politikai vezetők előtt álló kihívásokra is figyelmeztetve.

Milyen klímacél?!

Még ha az országok teljes mértékben teljesítik is legújabb éghajlatvédelmi vállalásaikat, a globális hőmérséklet 2100-ra akkor is 2,6 °C-kal emelkedhet az iparosodás előtti szinthez képest – áll az éves Emissions Gap Report című jelentésben, írja az AFP. Ez messze túllépné a Párizsban elfogadott történelmi célt: a globális felmelegedés 2 °C-nál jóval alacsonyabb szinten tartását, miközben a biztonságosabb 1,5 °C-os cél elérése is törekvés tárgya. A jelentés szerint az 1,5 °C-os cél betartásának esélye az évtizedek óta elmaradt éghajlat-politikai intézkedések miatt gyakorlatilag nulla, „elveszett”.

– A világ már nem tudja elkerülni az 1,5 fokos határ túllépését, és a következmények máris pusztítóak. Halálos árvizek, brutális hőhullámok, tomboló erdőtüzek, emberéletek vesztesége, megroppant gazdaságok, mélyülő egyenlőtlenség – és mindezt azok szenvedik el elsőként és a legkeményebben, akik a legkevésbé felelősek érte

– nyilatkozta Antonio Guterres, az ENSZ főtitkára.

Összességében a 2025-ös globális üvegházhatású gázkibocsátás nagyjából megegyezett a 2024-es rekordszintekkel, áll a jelentésben. A szén, az olaj és a gáz elégetéséből származó szén-dioxid-kibocsátás – amely az éghajlatváltozás fő okozója – 2025-ben az előző évhez képest enyhén emelkedett.

Guterres szerint mélyreható és azonnali kibocsátás­csök­kentésre lenne szükség az emberiség védelme érdekében, ehelyett azonban „a kibocsátás továbbra is rekordszinten marad. A nemzeti éghajlatvédelmi tervek és a jelenlegi politikák pedig veszélyesen elmaradnak a szükséges mértéktől”.

A jelentés szerint, ha csak a jelenlegi politikákat követnénk, a globális felmelegedés elérné a 2,8 °C-ot.

Senki sem hűsölhet az árnyékban

A tudósok arra figyelmeztetnek, hogy minden további, 1,5 °C feletti hőmérséklet-emelkedés – akár csak egy töredékfokkal is – fokozza a szélsőséges időjárási események gyakoriságát, valamint a bolygón bekövetkező visszafordíthatatlan változások valószínűségét a korallzátonyok elhalásától az örökké fagyott talaj olvadásáig. A világ hőmérséklete az iparosodás előtti időszakhoz képest már körülbelül 1,4 °C-kal emelkedett, és várhatóan néhány éven belül átlépjük az 1,5 °C-os határt.

A G20-ak felelősek a globális kibocsátás háromnegyedéért, de Guterres szerint „minden országnak, különösen a nagy kibocsátóknak, többet kell tennie” a bolygó felmelegedésének megállításáért.

Kik viszik a prímet

Ma Kína után az Egyesült Államok a világ második legnagyobb szennyezője. A világ hat legnagyobb kibocsátója közül a 2025-re vonatkozó előzetes adatok szerint az Egyesült Államokban, Indonéziában és Kínában nőtt a kibocsátás, míg Indiában, Oroszországban és az Európai Unióban csökkent. A mennyiség tekintetében azonban az Egyesült Államok 133 megatonna CO2-egyenértékű növekedése „messze meghaladta” bármely más országét, amit a magasabb villamosenergia-kereslet és a szénalapú villamosenergia-termelés fellendülése okozott. A második legnagyobb növekedést Törökországban regisztrálták.

Történelmi kudarc

A jelentés felvázol egy forgatókönyvet, amely 50%-os eséllyel kalkulál arra, hogy 2100-ra a globális felmelegedés mértéke ismét 1,5 °C-ra csökkenjen. Ahhoz, hogy ezt elérjük, a felmelegedésnek 2050-re 1,8 °C körül kell csúcsosodnia, és hatalmas mennyiségű szén-dioxidot kellene eltávolítani a légkörből a hőmérséklet további csökkentése érdekében. Ez a forgatókönyv azonban azt feltételezi, hogy 2035-ig minden évben azonnal 6 százalékkal csökkennek a kibocsátások – ami messze elmarad a jelenlegi előrejelzésektől. Elemzők szerint a következtetés az, hogy a kormányoknak minél hamarabb el kell kezdeniük olyan intézkedések bevezetését, amelyek csökkentik a fosszilis tüzelőanyagok felhasználását. Ez a politikai vezetés történelmi kudarca: a tudomány már évtizedek óta egyértelműen jelzi a helyzetet, de a kormányok a cselekvés helyett a halogatást választották – hangzott el.