Egy héttel ezelőtt, azaz lapunk június 12-i számában írtunk az ökológiai mezőgazdasági eredetű élelmiszerekkel, valamint a hagyományos és hegyvidéki termékféleségekkel kapcsolatos jogszabályozásról, azok esetleges besorolásáról a csökkentett, az 5%-os áfakulcs hatósugarába, vázlatosan érintve a szóban forgó termények, illetve termékek előállításának és forgalmazásának egyes sajátos vetületeit. Érdemesnek tartjuk visszatérni az ökológiai mezőgazdasági tevékenység jelenlegi helyzetére. Ezt többek között azért tartjuk indokoltnak, mert a tavaly az ökológiai mezőgazdaság hatósugarába bekerült területek növekedtek. A számadatokból az derül ki, hogy az ökológiai mezőgazdaság országunkban is egyre nagyobb teret hódít, s ilyenképpen egy olyan növekedésben lévő szegmenset jelent, amelyet a piaci elemzők szerint a biotermékek iránti fokozódó kereslet is serkent. Amúgy ezt a tendenciát úgymond ösztönzi, felerősíti az ökogazdálkodásra való áttérés szubvencionálása, amire a Mezőgazdasági Kifizetési és Intervenciós Ügynökség (APIA) révén kerül sor. Nos, az ügynökségtől származó adatok szerint 2018-ban a biogabonafélékkel, zöldségfélékkel vagy gyümölcsökkel megművelt területek az ország történetében először közelítették meg a 306 ezer hektárt (szám szerint az 305 923 hektár lévén). Amúgy az ökologikus megművelésű területek nagysága igen érdekesen alakult az utóbbi 9 esztendő során: 2010-ben az 182 700 hektárt tett ki, 2012-ben viszont már elérte a 288 262 hektárt, majd 2013-ban a 301 148 hektár, a következő években szinte érthetetlen módon visszaesés következett be. Ennek folytán a szóban forgó területek 2014-ben 289 252 hektárra csökkentek, 2015-ben 245 924 hektárra, majd 2016-ban 226 309 hektárra. 2017-ben megmutatkozott egy kedvező fordulat, amikor az ökologikus megművelésű területek elérték a 258 471 hektárt, majd a tavaly bekövetkezett a kicsúcsosodást jelentő, már említett, 305 923 hektárnyi terület. A dolgok ilyenszerű alakulásában egyes agrárszakértők szerint az is közrejátszott, hogy a külföldről véglegesen hazatérők között viszonylag szép számmal voltak és vannak olyanok, akik hosszas kinntartózkodásuk során úgymond a biogazdálkodásra szakosodtak, s ezen a szakterületen kívánnak a hazai viszonyok és lehetőségek közepette is érvényesülni. Ebbe a kontextusba helyezhető az is, hogy olyan biotermék kategóriába tartozó gyümölcsféleségek meghonosításával is próbálkoztak és próbálkoznak, amelyek kevésbé ismeretesek hazai viszonylatban. (Például a kivi, a datolya, a mandula, a goji vagy a hazai viszonylatban eddig nemigen termesztett málna- vagy áfonyafajták.) Visszatérve arra a bizonyos közel 306 ezer hektárra, mindenképp utalni kell arra, hogy az a hazai megművelt összterületnek több mint 2%-át teszi ki. Ami örvendetes, és ami kevésbé Az ökologikus megművelésű területek bővülése mindenképp örvendetes, de ehhez társult egy kevésbé örvendetes jelenség, illetve folyamat is: az ökológiai mezőgazdaságban érdekelt, illetve érintett szereplők száma évről évre csökkent. Íme, a számadatok: 2010-ben még 3155 szerepelt a szaktárca nyilvántartásában, az viszont 2015-ben felugrott 15 500-ra (+65%), de azt követően bekövetkezett egy visszaesési folyamat, számuk 2018-ban 9374-re apadt. Egyesek feltételezései szerint ez azért következhetett be, mert az átállás, illetve annak a szubvencionálása, valamint az ökológiai mezőgazdaság „gyakorlatának” a fenntartása (beleértve a szubvencionálást is) sok utánajárást követel. A magunk részéről ezt a feltételezést nem kívánjuk megerősíteni, az viszont nem vitás, hogy a támogatás nem hull az égből. Járható az út Sokszor okkal vagy ok nélkül egyes termelők, azok érdekképviseletei elmarasztalják a nagy üzletláncokat. Például annak okán, hogy csak adott feltételek és körülmények között veszik át, illetve szerződik le azt a terményt (mennyiségi és csomagolási, osztályozási, sőt méretezi és kalibrálási kritériumokat szabva meg, valamint indokolatlan és túlzott igényekkel lépnek fel). Ez lehet, hogy részben igaz, de az is tagadhatatlan, hogy a félhivatalos adatok szerint egyes üzletláncok (köztük a Lidl, a Kaufland vagy a Carrefour) által forgalmazott termények és mezőgazdasági alapanyagú élelmiszerek több mint 75%-át hazai beszállítóktól szerzik be, vásárolják fel, s azokból még exportálnak is külföldi üzletláncaikba. (A valós helyzetismeret érdekében azonban meg kell említenünk, hogy a hazai beszállítók között lehetnek olyanok is, akik a maguk során külföldről hozzák be például azt az áfonyát vagy epret vagy éppenséggel azt a burgonyát. Ami pedig az exportot illeti, a nagy nemzetközi üzletláncokról tudni kell, hogy azok párhuzamosan az igen intenzív importtevékenységgel jelentős kivitelt is lebonyolítanak, s e tekintetben mindenekelőtt a Lidlre kell utalnunk.) Mindezen összefüg­gésben megemlítendő az is, hogy a Carrefour Románia Rt. nemrégiben, pontosabban e hónap elején Biót Növesztünk Romániában elnevezéssel egy programot bontakoztatott ki, amely keretében több mint 200 érdeklődő farmerből 75-öt válogatott ki, s azokat támogatni fogja a biogazdálkodásra való rátérésben. Az első év során azok pénzügyi támogatásban részesülnek, valamint azon időszak alatt a megvalósított termelés átvételére kötelezte magát a Carrefour, majd azt követően újabb két évre, s mindezzel egyidejűleg szakmai tanácsadást és „hírverést” is biztosítanak a programban résztvevőknek. Különben a Carrefour elemzői szerint a hazai piacon a biotermék-kínálat alulméretezett, főleg a zöldség- és a gyümölcsféleségek tekintetében. Hecser Zoltán