erős felhőzet
szórványos felhőzet
tiszta égbolt
kevés felhő
Egy szintagmával volt/van gond…
Nemcsak az igazságszolgáltatás berkeiben és a jogászok körében előzte meg igen nagy érdeklődés az Alkotmánybíróság szerdai ülésének munkálatait, hanem azok körében is, akik közvetlen vagy közvetett értelemben érintettek hivatali visszaélési (bűn)cselekményekben. Ebben a vonatkozásban a taláros testülethez több alkotmányossági aggályt megfogalmazó beadvány is érkezett, s már volt egy tárgyalási nap, de a testület tagjai úgy döntöttek, hogy alaposabb és körültekintőbb tájékozódásra, elemzésre van szükség, s ezért elhalasztották az ítélethirdetést. De lássuk, miről is van szó. A jelenleg hatályos büntető törvénykönyv 297-es szakaszának (1)-es bekezdése értelmében a köztisztviselőnek azon cselekedete, amely révén szolgálati hatásköre gyakorlása során nem teljesít egy rendelkezést, vagy azt hibás módon teljesíti, annak révén kárt, illetve jog- vagy érdeksérelmet okoz egy magánszemélynek vagy egy jogi személynek, olyan bűncselekményt követ el, amely két évtől hat évig terjedő szabadságvesztéssel sújtandó és a közszolgálati funkció betöltésétől eltiltható. Van egy másik, ugyancsak „e témába vágó” törvény is, nevezetesen a korrupciós cselekedetek megelőzésére, felfedésére és szankcionálására vonatkozó 2000/78-as törvény, melynek 132-es szakasza értelmében amennyiben a már említett bűncselekményt elkövető köztisztviselő a maga vagy más javára vagyoni vagy nem vagyoni jellegű előnyt szerzett, a büntetéstétel 3 évtől 15 évig terjed. Nos, mindkét törvény esetében alkotmányossági aggályok fogalmazódtak meg nem úgy általában, hanem a tekintetben, hogy pontatlan, félreérthető, félreértelmezhető, önkényeskedést megengedő a büntető törvénykönyv már említett szakaszában szereplő „hibás módon” (în mod defectuos) szintagma. De igen sokan az Alkotmánybíróság döntésétől azt is „elvárták” volna, hogy a bűncselekmények közül vegye ki a hivatali visszaélést. Ebbéli reményüket még jogászok is megfogalmazták, ugyanakkor a DNA illetékesei azt hangoztatták, ha bekövetkezne egy ilyen jellegű döntés, akkor a szolgálati visszaélés jelentette bűncselekményekkel okozott állítólagos 620 millió euró, az államnak okozott kár megtérítésére nem kerülhetne sor. A DNA főügyésze, Laura Codruța Kövesi az elmúlt héten már-már zsaroló hangon nyomatékolta, hogy több mint 3100 olyan ügycsomó van az ügyészeik asztalán, amelyek tárgyát hivatali visszaélések képezik, ugyanakkor a DNA tevékenységének mintegy 42 százaléka ilyen jellegű cselekmények kivizsgálására irányul. A főügyész felvetését sokan nyomásgyakorlásként értékelték és rosszallották. A „másik oldalon” viszont sokan azt remélték, hogy a taláros testület olyan döntést fog hozni, amely révén igen sokan kikerülhetnek a vádhatósági eljárás alól, sőt már olyant is olvastunk, miszerint egy ügyvéd az Alkotmánybíróság döntését megelőző napon kijelentette, hogy „kérték a várható alkotmánybírósági döntés alkalmazását a folyamatban lévő perben”. Még nem tudták, hogy miként fog dönteni a taláros testület, és döntésének milyen következményei lehetnek, de ezek szerint máris megelőlegezték annak „jótéteményeit”. Mondanunk sem kell, hogy az ilyen jellegű remények, most már biztosan állíthatjuk, szertefoszlani látszanak. Igen, mert az Alkotmánybíróság szerdai döntésével az alkotmányossági aggályokat megfogalmazó beadványokban szereplő érveléseknek csak részben adott helyet, s ez tételesen ki is derül a döntés meghozatalát követően kiadott nyers fogalmazványából (azaz a bírói határozat rövid foglalatából). Nos, abban csupán annyi szerepel, hogy a büntető törvénykönyv vitatott és már említett szakaszának ama szintagmája, miszerint „hibás módon” úgy értendő, hogy „a törvény áthágása révén”, akkor az alkotmányosnak tekintendő. Ami pedig a már említett 2000/78-as törvényt illeti, az annak előírásaival kapcsolatos alkotmányossági aggályoknak nem adott helyet a taláros testület. Ezek szerint az Alkotmánybíróság nem pontosított, ahogy azt egyesek állítják, hanem megállapított egy tényt, amely alapján a törvényhozókra hárul a pontosítás. Tehát, amennyiben a „hibás mód” szintagmát helyettesítik a „törvény áthágásával”, akkor minden rendben van. Egyébként egyes szakjogászok állítása, feltételezése szerint nehezen hihető, hogy az ügyészek, amikor hivatkoztak a szóban forgó bűncselekmény állítólagos elkövetésére, ne számoltak volna azzal, hogy tulajdonképpen a vétkes megszegte, illetve áthágta törvény szabta kötelezettségeit.
A tét mindenképp nagy volt, mert amint már említettük, több mint 3000 olyan ügycsomó van az ügyészek, illetve az igazságszolgáltatási szervek asztalán, amelyekben a szóban forgó bűncselekmény képezi a bűnvádi eljárás tárgyát. Most már egyértelmű, hogy az eljárások nem fognak megszűnni, s ennek kapcsán utalhatunk arra is, amit hangoztatott Valeriu Dorneanu, az Alkotmánybíróság ideiglenes elnöke: „Döntésünk alkalmazására a jövőben kerül sor, annak a Hivatalos Közlönyben való megjelentetésének az időpontjától. A szolgálati visszaélés marad, de a meghatározásba be kell kerülnie a „törvény áthágása révén”. Egyelőre viszont szem előtt tartva a még hatályos büntető törvénykönyvi előírást, az ügyészeken és a bírákon múlik, hogy szem előtt tartják-e vagy sem a majdani „pontosítást”.
Hecser Zoltán
.jpg)
 cm.jpg)