közepes eső
havazás
Egy szál sárga rózsa
Pici falusi virágüzlet előtt állok meg: valahol a környéken lakik, akit keresek, de nem tudom pontosan, melyik házban. Telefonszámom nincs, így régi korokra emlékeztető módszerrel – amikor még nem volt mobiltelefon és útvonaltervező, sőt szociális távolságtartásra vonatkozó figyelmeztetés sem – érdeklődök a helyiektől. Az üzlet ajtaja nyitva, de éppen bent van egy vásárló, ezért illedelmesen megvárom, amíg végez. Közben akaratlanul is hallgatom a kiszűrődő beszélgetést: a boltos elpanaszolja a potenciális vevőnek, hogy milyen nehéz ez az esztendő. Nincsenek ballagások, sem esküvők, semmilyen nagyobb esemény nem dobja fel a virágüzletek forgalmát, így nem is kell nagyobb rendelést leadni. A minap sárga rózsát keresett valaki és csalódottan távozott, mert nem tudtam kiszolgálni. Nem vett helyette más színűt – meséli fásultan az eladóhölgy. Most nem rendelek semmi extrát, csak amiről tudom, hogy biztosan elfogy, teszi hozzá, mintegy magában beszélve, de azért a vásárlónak is üzenve, ne számítson semmi rendkívülire, hiszen alig akad okunk ünnepelni. Az idei május nem hozta el a ballagások semmihez sem hasonlítható hangulatát, a tavaszi esküvők romantikáját, és nem utolsósorban a pünkösd ünnepének csodája sem hozza össze a kisebb-nagyobb közösségeket. Idén szegényebbek leszünk nemcsak anyagilag, hanem elsősorban élmények tekintetében, hiszen nyugodtan kimondhatjuk, az online események egyáltalán nem pótolják a való életben történő megannyi tapasztalást. A tartalékaink, az emlékeink éltetnek most: ha elegendő szép élményt raktároztunk el, talán sikerül átvészelnünk mindazt, ami nyomasztóan ránk nehezedik ebben a különös tavaszban.
Boncina-Székely Szidónia
.jpg)
