A fiúk nem öregednek meg, csak egyre drágábbak lesznek a játékaik – szokták mondani tréfásan. Incze Tamás driftversenyző egyetért: gyerekkora óta imádja az autókat, és az egyik legdrágább autósportot választotta, pedig nincsenek támogatói. Hargita megyében ő és gyergyói csapattársa, Sándor Szilárd szereztek elsőként hivatalos driftlicencet, PRO 2 kategóriában versenyeznek, úgy, hogy még edzeni sincs lehetőségük itthon. ‒ Mikor szeretted meg ezt a sportot? ‒ Már gyerekkorromban beleszerettem az autókba, minden erről szólt nekem. Az autósportok közül semmi más nem ragadt magával annyira, mint a drift. Tizenhárom éves voltam, amikor az egyik Eb-fordulót a prázsmári versenypályán tartották. Végignéztem a versenyt, és ott akkor azt mondtam, hogy én ezt akarom csinálni, mindegy, mibe kerül. Amikor hazajöttem, eladtam a biciklimet, a laptopomat, mindent, amit mozdítani tudtam, és végül vettem egy Ladát. Persze, jogsim még nem volt, de kellett egy hátsókerék-meghajtású autó gyakorolni. (Nevet.) Évekkel később, kétezer-tizenkilencben Prázsmáron, az előbb említett pályán szereztem meg a driftlicencemet. Ez volt az eddigi legjelentősebb mérföldkő az életemben. Hosszas folyamat vezetett idáig, végül Sorin Ene országos bajnok, illetve Eb-második helyezett pilóta vett a szárnyai alá, és adta meg a lehetőséget, hogy hivatalos versenyző legyek. Azóta is teljes mértékben támogat. ‒ Mi volt igazán elragadó a driftelésben? Hogyan magyaráznád el azoknak, akik gumipazarlásnak és motorbőgetésnek látják ezt a sportot? ‒ Természetesen, ez is része az egésznek, de ennél jóval összetettebb. Talán ez az egyik legnehezebb autósport. Az a különlegessége, hogy a pilóták kivételesen nem az idő ellen versenyeznek. Több szempont alapján döntik el a versenybírók, hogy ki lesz a győztes. Kulcsfontosságú szerepet játszik a nyomvonal, a szög, az érintési zónák, illetve a pilóta stílusa. Tény, hogy nagyon sokat fogyasztanak az autók a versenyen, nagyjából öt-hat kört tudunk menni egy szett gumival. Húsznál kevesebb kerékkel el sem indulunk versenyre, és mi azért megyünk csak ennyivel, mert az anyagiak ennyit engednek. Ennél jóval többet is el lehet használni, de igyekszünk spórolni. Amit pedig nekem nyújt ez a sport, az a teljes kikapcsolódás. A hétköznapok gyorsan telnek, és ebben a rohanó világban az a pár perc felbecsülhetetlen, amíg ott vagyok az autóban, abban a pillanatban, csak én irányítok. Olyankor nem gondolok semmi másra. Az, aki már átélt valami hasonlót, tudja, miről beszélek. Törekszem mindig a maximumot kihozni az autóból és magamból egyaránt. [caption id="attachment_128217" align="aligncenter" width="2560"] Az ügyesség fontosabb, mint a gyorsaság.                                                                                          Fotó: Jancsó László[/caption] ‒ Mikor kezdtél hivatalosan versenyezni? ‒ Tizenkettedikes voltam az első hivatalos versenyemen. Tizenegyedik körül már nagyon akartam venni egy autót. Nyáron elmentem dolgozni, és abból a pénzből vettem egy driftelésre alkalmas BMW-t, azzal mentem versenyre. Azóta pedig minden versenyen igyekszünk részt venni, ahova el tudunk menni. ‒ Hova szoktatok járni versenyezni? ‒ Az országba bárhova, Magyarországon Máriapócsra, mert a Román Országos Bajnokságnak két fordulóját ott szokták megrendezni. Nagy álmunk az, hogy eljussunk az Európa-bajnokságra. Romániában egyébként nagyon színvonalas versenyeket rendeznek, sokan jönnek a környező országokból, és a pilóták nagyon tehetségesek. Egy szezonban hat forduló van, tavasszal kezdünk és ősszel végzünk. Egy forduló két napból áll: az első nap edzünk, ezután kvalifikálnak, és a második nap van a verseny. Mindegy, hány pilóta jött versenyre, mert csak tizenhat pilótát kvalifikálnak a kategóriákban. Aki nem jut be az első tizenhatba, az pakolhat és mehet haza. ‒ Hol tudtok edzeni? ‒ Nem tudunk. Semmilyen edzési lehetőségünk nincs, nekünk ez a legnagyobb hátrányunk a többi pilótával szemben. Akik nagyvárosban élnek, tudnak edzeni ipari zónákban vagy szerencsésebb esetben versenypályán, de nálunk nincs driftelésre megfelelő hely. Nem akarunk olyan helyen gyakorolni, ahol esetleg zavarunk másokat, vagy ahol nem engedélyezett, mert a driftelésnek a pozitív és legális oldalát képviseljük, és nem akarunk rossz fényt vetni erre a sportra. Mi a fordulók első napján edzünk, emiatt megtörténik, hogy két-három hónapig nem ültünk az autóban sem. Ez hatalmas hátrány azzal szemben, aki több héten keresztül tud edzeni. Ugyanakkor érdekes is, mert a pályát tanulni kell, és az autót sem jó olyan terhelésnek kitenni, hogy valamilyen műszaki probléma adódjon a kvalifikáció vagy a verseny előtt. Kulcsfontosságú szerepet játszik a csapatmunka az autó és a pilóta felkészülésében. Teljes mértékben a csapatra vagyunk utalva, ha bármi meghibásodik vagy elromlik. Egyedül képtelenség lenne boldogulni. ‒ Akkor kérlek, mutasd be a csapatot is, kik azok, akik segítenek neked? ‒ GIS Racing Team a neve. A csapatot gyergyóiak alapították, a tagok között van több szakágban is versenyző pilótánk. Van lány pilótánk is, Gavrila Izabella. Továbbá Szilárd barátom, és létfontosságú szerepet tölt be Gavrila István, aki építi az autóinkat. Én később csatlakoztam, de már azelőtt is együtt versenyeztünk. [caption id="attachment_128215" align="aligncenter" width="2560"] Csapatmunka a versenyen.                                                                                                                 Fotó: Jancsó László[/caption] ‒ Milyen autó alkalmas a driftelésre, ti milyent használtok? ‒ Komplex műszaki felépítésük van ezeknek az autóknak. Évek óta BMW-ket használunk, mert sok van belőle, és könnyű alkatrészt szerezni. A hármas szériához rengeteg utángyártott, illetve bontott alkatrész van, és nagyon strapabírók, ezért választottuk ezt. Vannak jobb, kompatibilisebb autók, de nálunk az országban ez a legfenntarthatóbb. Erős autóra van szükségünk és gyors alkatrész-utánpótlásra. Ha például a forduló első napján műszaki probléma jelentkezik, akkor másnap már mennie kell, addig meg kell oldani. Jártunk így, hogy éjszaka három-négyig dolgoztunk, és reggel kilenckor rajtnál voltunk. Számtalan alkalommal megtörtént, és biztos, hogy meg fog még történni. ‒ Van támogatótok? ‒ A WRT-Parts nagyon sokat segít a csapatnak, rengeteget köszönhetünk a tulajdonosnak. Több fontos alkotórészét biztosították az autómnak, de minden másban is igyekeztek segíteni. A főnököm is mindig mellettem állt, Dósa Huba. Nagyon jó barátom is, mindig ellátott jó tanácsokkal, illetve az anyagi részéhez is hozzájárult. Nem panaszkodni szeretnék, de úgy gondolom, hogy érdemes megemlíteni azt, hogy más zónákban a driftversenyzőknek sok támogatójuk van. Általában a pilóták úgy tudnak versenyezni, hogy a részvétel költségeit a támogatók fedezik. Ezzel szemben mi a versenyzés költségeinek túlnyomó részét saját zsebből fizetjük. ‒ Mennyibe kerül egy fordulón részt venni? ‒ Úgy, hogy csak azt szerezzük be, amire tényleg szükség van, az legalább kétezer euró. A gumik legalább ezer euróba kerülnek, az üzemanyagra, az utazásra, szállításra és a szállásra is kell költeni. Általában hatan vagy heten szoktunk menni egy fordulóra, és az a szerencsénk, hogy szinte mindenki pilóta, senkinek sem szokatlan egy verseny. Nincs előre megszabott szerepe senkinek, mindenki segít mindenkinek, ahol éppen szükség van rá. ‒ Hogyan éled meg a versenynapokat? ‒ Velem három napig nem lehet tárgyalni, ezt tudom magamról. Nem tudok figyelni semmi másra, habár próbálok dolgozni ezen. Azt tudni kell, hogy egy apró hiba is sokba tud kerülni. Néhány szakaszon száz kilométer per óra fölött megy az autó keresztben, szóval egyértelmű, hogy veszélyes. Aki nem fél egy kicsit, az vagy hazudik, vagy nem normális. ‒ Milyen alapelvek szerint építitek az autódat? Az eredetihez képest mennyit változtattatok rajta? ‒ A standard driftautón kötelező lennie egy bukókeretnek, az üléseknek és az öveknek is meg kell felelniük az előírásoknak. A biztonsági felszerelésnek is homológnak kell lennie, de a motor, a futómű a pilótán múlik, meg az anyagiakon. Nyilván minél erősebb a motor, annál jobb, de kevesebbel is meg lehet élni. Még nincsenek teljesen készen az autóink, ezért még nem tudok erről sokat beszélni, a motorról viszont elárulhatom, hogy egy háromszázötven lóerős turbófeltöltős hathengeres BMW-motor. Elsőre soknak hangzik, de a mezőnyben az egyik leggyengébb autó az enyém. Szerencsére nem minden a lóerő, mert sokat számít a futómű és a kormányszög beállítása. Nagyjából csak az alváza marad meg az eredeti autónak, a futóművet ‒ ami az autó lelke ‒ teljesen kicseréljük, a karosszéria lemezeit pedig üvegszálelemekkel helyettesítjük a súlycsökkentés miatt. A könnyítés az olcsó lóerő. Nagyon sok munka van az autó építésével. Több mint két éve építjük az autóinkat, és még mindig nincsenek készen. [caption id="attachment_128216" align="aligncenter" width="2560"] Készül a driftautó. Nem olcsó mulatság                                                                                               Fotó: Jancsó László[/caption] ‒ Mennyibe kerül egy driftautó? ‒ Ahhoz, hogy minden előírásnak megfeleljen, és pályára tudjunk lépni vele, legalább harmincezer eurót kell költeni az autóra, és ez a minimum. De az anyagiaktól eltekintve megszámlálhatatlan munkaórát és energiát fektettünk bele. Láttunk ennél ötször többet érő autókat is, de itt kezdődik az ár. ‒ Sok előítéletet lehet hallani a driftelésről, a versenyzőkről… ‒ Igen, mert sokan csak annyit látnak ebből az egészből, hogy valaki ül az autóban, keresztben megy vele, füst van, nyomokat hagy az aszfalton, és jól szórakozik. Nem látják a többévnyi munkát, a műszaki hátterét, a pilóta és a csapat erőfeszítéseit. Szokták mondani, hogy ha valamit nagyon akarsz, akkor áldozatokat kell hoznod. Ez nem az a sport. Itt mindent fel kell áldoznod. Időt, energiát és pénzt egyaránt.

Péter Ágnes