Újabb, a népi kultúrát népszerűsítő ötlettel állt elő az András Alapítvány: népviseleti darabokból és viseletek által ihletett öltözékekből szerveznek divatbemutatót a 28. Csűrdöngölő ifjúsági néptánctalálkozó előrendezvényeként. György Katalin, az alapítvány munkatársa, a rendhagyó divatbemutató kezdeményezője számol be az eseményről Sarány István kérdéseire válaszolva. – Honnan a Divat a népviselet megszervezésének ötlete? – Az ötlet régóta várakozik, hogy szánjunk rá is időt. Évek óta számtalanszor téma volt, hogy a magyar népviselet olyan kimeríthetetlen szín-, forma-, mintavilággal rendelkezik, amelyet még a szakterületen dolgozók sem tudnak felgöngyölíteni. Jó esetben egy-egy régiónak a viseletében lehet elmerülni, azt kutatni, de ez csak parányi része a nagy egésznek. A magyar népviselet változatos szépségét több bemutatóval sem lehetne utolérni. Az inspirációk tárházáról már nem is beszélek. – Egyre több kis műhely készít népi ihletésű – vagy magyaros, esetenként népiesch – ruhadarabokat. Miben különböznek a divatbemutatón felvonultatott darabok ezektől? – A magyar jelleg kiemelésére célirányos, nagy rendezvények is voltak például Magyarországon, ruhatervezők kaptak megjelenési lehetőséget ebben a témában. Évek óta megfigyelhető a növekvő tendencia, a kereskedelemben is kapható, a magyar népviseletből inspirálódó öltözetek piacán. Velejárója persze az ízlés és a minőség, avagy a giccs és a silány. Keskeny a mezsgye, néha nehéz eldönteni, hol vannak a határok. A bemutatón több megközelítést is felvillantunk. Furik Rita koreográfus-rendező, viselet- és jelmeztervező a Háromszék Táncegyüttesnek készített népviselet ihletésű, öltözetként is viselhető jelmezeket. Kiváló alkotásaiból csak ízelítőre jut idő. Csík, Gyergyó és Udvarhely környéki hagyományos népviseletek is színpadra kerülnek. A játékos összeállításokkal viszont mi is szórakoztunk. – Egyre többen viselnek különleges alkalmakkor szép, értékes viseletdarabokat, netán teljes viseleteket. Mivel magyarázható e darabok viselésének reneszánsza? – A hagyományos, autentikus viseletek újból teret hódítanak, ha csak arra a rengeteg tánccsoportra gondolok, amelyek tagjai egy-egy vidék elsajátított táncához annak viseletét is elkészíttették. A tévés vetélkedők is számtalan jó példát mutatnak. A népi kultúrához kapcsolódó rendezvények, közösségi ünnepek, mind-mind teret adnak a népviseletnek. Nem utolsósorban, itt van a mi régiónk kiemelkedő rendezvénye, az Ezer Székely Leány Napja, ahol ugyancsak némi szervezői odafigyeléssel és ráhatással a viseletmustra néhány év alatt dísze lett a rendezvénynek, hiszen egyre több igényes népviseletet öltenek magukra a résztvevők. Itt, Székelyföldön még számtalan olyan alkalom van, ahová felveszik a népviseletet. Például ballagáskor. Ez örömmel tölt el. Sokkal több gondot levesz a szülőkről, mint amennyit gyakran az elkészíttetése, netán kölcsönkérése jelent. Ugyanakkor a lakodalmakból szinte teljesen kimaradt a népviselet. A menyasszonyok tündérszerűségét megértem, de a násznép küzdelmes ünneplőire ráférne egy ráncfelvarrás. – Milyen más, a népviseletek megismeréséhez, népszerűsítéséhez fűződő akciókat szerveznek? – A kosárban hever évek óta a népviselet napjának kikiáltása. Egy szép tavaszi hétköznapra gondolunk, amikor a város megtelik népviseletbe öltözött, munkába, hivatalba, iskolába, bevásárolni igyekvő emberekkel, akik aznap idegenül is, de összemosolyognak. Aznap a ruha teszi az embert.