A Kalot Olvasóklub 12. évadánál tart. A Hargita Megye Tanácsa és a Communitas Alapítvány támogatásával működő klub négy városban – Csíkszereda, Székelyudvarhely, Marosvásárhely és Sepsiszentgyörgy – kilenc csoportban működik, hét szakmai vezető irányításával havonta egy-egy könyvet elemeznek a klubtagok. Rakovszky Zsuzsa: A kígyó árnyéka című kötetét ajánlja Tamás Dénes. Rakovszky Zsuzsa nem csupán kitűnő költő, hanem regényíróként is jelentőset alkot. Első regénye A kígyó árnyéka már a kétezerkettes megjelenésekor is nagy visszhangot váltott ki. Nem véletlen az elismerés, egy nagyregénnyel van dolgunk, mind terjedelmében, mind tartalmi vonatkozásában, amivel, belemerülve a szövegfolyóba, már az első oldalaktól kezdve, hosszasan együtt tudunk utazni. Egy női sors a XVII. századból – zárhatnánk rövidre a regény tartalmát, de amit nem szabad elfelejteni, huszadik század végi érzékenységgel, tudással megírva. A keret pedig a Habsburg Birodalom, főleg a magyarországi részek (kiemelten Sopron), az ellenreformáció korszaka, mindez egy kamaszodó, majd felnőtté érő lány perspektívájából. De nem a történelmi kontextus a lényeges itt, hanem az átélt női sors, annak hasadtsága, kiszolgáltatottsága a történelmi, patriarchális erőknek. Ennyiben egy bűnregénnyel, identitásregénnyel is dolgunk van, amelyben egy súlyos bűn (a lehetséges vérfertőzés) magához idomít egy kibontakozó női életet. Rakovszky Zsuzsa nem idealizálja a női létezést, csak megmutatja, hogy mit jelent az, ha nem a saját vágyak, szerepek megélése révén alakul. Képlékennyé változó identitás, meg nem élt testiség, álomvilágokban való kóborlás az ára a rejtőzködésre kényszerülő életnek, amit a regény nagy beleéléssel, plasztikusan ábrázol. Sőt Rakovszkynak azt is sikerül elérnie, hogy a modern érzékenységünket úgy lopja be a korszak világlátásába, hogy az ne váljék tolakodóvá, erőltetetté. Másrészt talán itt van a lényeg, az ábrázolásmódon. Nem véletlen a költői pálya, szellemet gyönyörködtető, tekervényes mondatokból épül fel a regény, amelyek szinte delejezően omlanak elénk. Ezeknek a mondatoknak köszönhető, hogy egy farsang, egy várostűz képsora szinte beleég a tudatunkba, és a regény lefojtott, de mégis izzó hangulata még sokáig velünk marad.