Az utóbbi években többször is átválogattam a könyveim, egy utolsó simogatással iskoláknak, könyvtáraknak, egyetemnek, antikváriumnak, rokonoknak, barátoknak ajándékozva mindazokat a köteteket, amelyeket úgy éreztem, hogy már aligha fogok újraolvasni. A dedikált könyvek jelentették a kivételt. Amikor hallottam róla, arra gondoltam: egy romániai multi. Hiszen ki más lenne, aki magyarországi villamosmérnökként egy japán autógyár beszállító üzemét vezeti Ploieşti-en tíz éven keresztül. Sőt, még mielőtt Danis János (1944) eljött volna Csíkszeredába, hogy a Kriterion Házban kiállítsa fekete-fehér fotóit, az is felsejlett bennem, hogy lám csak, még valaki, aki megengedheti magának, hogy megvásárolja a legújabb digitális cuccokat, egy hobbifényképész, aki vak tyúk is talál szemet alapon addig nyomogatja a gombokat, amíg ezer képből kettő majd mutat valami különlegeset. De hát nem így történt, és újból meggyőződhettem, az előítéletek soha és senki számára nem jó tanácsadók. Danis János ugyanis olyan fekete-fehér sorozattal jelentkezett, nem csupán a munkahelye környékéről, hanem a Székelyföldről, amelyben nem az egzotikumot kereste, hanem megtalálta az ott élőket. Olyan kompozíciókkal, amelyekben már az elkészítés pillanatában ott lehetett a tudatosság, az a többlet, amelyet a fotóművész hozzátehet az általa látott és rögzített világhoz. Menet közben kiderült, hogy csak én voltam lemaradva: ő már néhány esztendeje részt vesz a Hargita Megyei Kulturális Központ által szervezett fotótáborokban. Azóta is gyakran jár errefelé, és közben nagy utat tett meg a fotográfia útján: képei világszerte olyan sok rangos kiállításon vettek részt, hogy megkapta az EFIAP címet is, ez magyarul a FIAP kiválósága minősítést jelent, ez utóbbi betűszó pedig a Nemzetközi Fotóművészeti Szövetséget takarja. Nyugdíjaskorára Gödöllőre vonult vissza, ahol annak a szenvedélyének élhet, amely már középiskolás korában megérintette, de csak kétezer után adhatta át magát neki. És továbbra sem akárhogyan, hiszen fotóstúdiót alapított és a tavaly megkapta a Gödöllő Kultúrájáért díjat. Voltaképpen annak a városnak az elismerését, amelynek egyeteme a múlt század kilencvenes éveiben, dr. György Antal (1926–2004) hathatós közreműködésével, elkezdte Csíkszeredában a távoktatást. És hogy stílszerű maradjak, hosszas expozíció nyomán ez bizonyult az Erdélyben ma már nyolcezer fiatalt tanító Sapientia alapjának. Danis János: Feketén, fehérben. În alb şi negru. In Black and White. Editura Art, Ploieşti, 2009, Viziune grafică: Valter Paraschivescu

Székedi Ferenc