Csíkszeredai háziorvosi ügyeleti központ - Megszűnhet az ügyeleti központ
Közel hat éve működik Csíkszeredában a Testvériség sugárút 16. szám alatt található háziorvosi ügyeleti központ. Jelenleg öt orvos és ugyanannyi asszisztens látja el a kórházi sürgősségi ellátást tehermentesítő ügyeletet, azonban a betegek egy részének tájékozatlansága, valamint az ügyeletező orvosok és segítőik túlterheltsége miatt kérdésessé válhat annak további fenntartása.
[caption id="attachment_66825" align="aligncenter" width="1000"] Az ügyeleti központ bejárata. Kérdéses folytatás Fotó: László F. Csaba[/caption]
Idén januártól vette át a háziorvosi ügyeleti központ irányítását dr. Ölvedi József, tőle érdeklődtünk a létesítmény aktuális helyzetéről, és ő számolt be nekünk azokról a nehézségekről is, amelyekkel szinte minden ügyelet alkalmával szembesülnek.
Nem minden betérő állapota sürgősségi eset
A téli időszakban rendszerint nagyobb a forgalom az este nyolctól reggel nyolcig, illetve ünnepnapokon nyitva tartó ügyeleti központban is. Most vasárnap például 36 személy kért segítséget, de nyáron előfordul, hogy mindössze egyetlen beteg tér be oda. A betegek többsége tudatában van annak, hogy az ügyeleti központban az átlagos háziorvosi rendelőben nyújtott szolgáltatásokhoz hasonlóban részesülhetnek, éppen ezért ennek megfelelő egészségi gondokkal is fordulnak hozzájuk.
Gondot jelent azonban az, hogy egyesek a saját családorvosuknál való várakozás megkerülésének reményében keresik fel az éjszaka nyitva tartó központot, holott oda olyan panaszokkal várják a betegeket, amelyekkel nem feltétlenül indokolt a kórház sürgősségi osztályára sietni, azonban a gyors enyhítés, kezelés javíthatja a beteg közérzetét.
– A mi dolgunk az, hogy a sürgősen kezelésre szoruló tüneteket oldjuk meg. Ilyenek a hirtelen jelentkező, túl magas vagy alacsony vérnyomás, olyan sérülések, amelyekkel kapcsolatban az érintett nem tudja megállapítani, hogy törést szenvedett vagy sem, hasfájás, vesegörcsök, asztmás roham, hirtelen belázasodás stb. – pontosított az ügyeleti központ vezetője.
Hozzátette, hogy volt olyan páciens is, aki csak azért ment el az ügyeleti központba, hogy saját vérnyomásmérőjének működését összehasonlítsa a rendelőben találhatóéval. Ölvedi doktor szerint ez nem az az eset, amellyel szívélyesen fogadják az oda betérőket, persze így is eleget tettek a beteg kérésének, hiszen megtörténhetett volna, hogy valóban gond van a vérnyomásával, és azt a mérőműszer nem mutatja ki megfelelően.
Az indokolatlan segítségkérésekkel szemben vannak más szélsőséges esetek is, például amikor a beteg már nagyon súlyos, elhanyagolt állapotban kér orvosi segítséget. Mint mondta, az is megtörtént, hogy tüdőgyulladásban szenvedő gyermeket vitt be az anyja. De vannak olyanok is, akik azért fordulnak az ügyeleti központhoz, mert nincs betegbiztosításuk, és így remélnek térítésmentes megoldást a bajaikra.
Át kell gondolni a helyét, szerepét
– Az ügyeleti központ akkor lenne igazán jól működő rendszer, hogyha a kórház sürgősségi osztályának közelében lenne, és a szerepe az előzetes szűrésben merülne ki. A jelenlegi viszonyokban azonban az ott elvégzett munka időnként céltalan, hiszen számos vizsgálatfajtát nem tudunk elvégezni, ezért kénytelenek vagyunk azt tanácsolni a betegnek, hogy menjen tovább a kórház sürgősségi osztályára. Ott viszont több személyt is lefoglal, míg kiderül, hogy nem is olyan súlyos az állapota, viszont az igazán sürgős esetekkel ezen idő alatt nem tudnak foglalkozni – fejtette ki Ölvedi József.
Jelenleg is problémát okoz, hogy az ügyeleti időt nem sikerül egyenlő módon megosztani az öt orvos között, ketten gyakorlatilag túlvállalják magukat, 10-12 ügyeletet is tartanak egy hónapban, míg mások – különböző személyes okok miatt – nem tudnak egynél vagy négynél többet vállalni. A munka oroszlánrészét tehát tulajdonképpen két orvos vállalja. Egyébként a törvény előírja, hogy az ügyeleti központ csak akkor működhet, ha legalább öt orvos dolgozik ott. Ölvedi József szerint, ha ez így folytatódik, akkor kénytelenek lesznek bezárni az ügyeleti központot.
Márk Boglárka
A cikk a Hargita Népe március 13-i számában jelent meg.