Egyházi tárgyú bélyegeket gyűjteni, azokat rendezgetni, velük foglalatoskodni az imádság egyik módja, s a bélyeggyűjteményt rendszerezni, közszemlére tenni, bemutatni másoknak is azok szépségét, akár evangelizáció is lehet – vallja Gombos Csaba csíkcsicsói kántor. A negyedik gyereket váró családhoz húsvét közeledtével, egy előkészületben lévő bélyegkiállítás hírére látogatott Daczó Katalin. [caption id="attachment_47907" align="aligncenter" width="1000"] Gombos Csaba gyűjteményének értékes darabjait mutatja. Szakrális hobbi Fotó: László F. Csaba[/caption] Egyháztörténelem, kereszténység, pápák a bélyegeken, ez lesz a kiállításom címe – mutatja lelkesen Gombos Csaba a készülő bélyegkiállítás tablóit. Hónapok óta dolgozik rajtuk, szinte naponta alakít a bélyegcsoportokon, és már közel negyven tematikus tablót rakott össze. Kezdetben arról volt szó, hogy nagyhéten megnyílik a tárlat a csíkszeredai Kájoni János Megyei Könyvtárban, de végül őszre halasztották. – Látható lesz néhány tabló Szent II. János Pál pápáról és a száznégy külföldi útjáról, mert mindegyik meg van örökítve bélyegen is – közölte a gyűjtő. – Szent II. János Pált utazó pápának is nevezték. A többi pápa is utazott, de nem ilyen sokat, mint ő. Igaz, Ferenc pápának is van már 17 külföldi útja és az idén lesz még legalább három… A Vatikán minden utazásról kiadott bélyeget, de emellett a felkeresett országok is megemlékeztek a pápalátogatásokról. Így van Mozambikban, Zambiában, Szomáliában kiadott bélyegem Szent II. János Pál pápáról. A tervezett kiállítás tablói mellett leírást is találnak majd a látogatók, hogy ne „nagyítóval” kelljen nézni a bélyegeket. Megtudhatják, hogy mely ország adta ki a bélyeget, és hogy az adott állam lakosságának hány százaléka vallásos, hány százaléka keresztény. Külön tablón lesznek többek között a karácsonyi és a húsvéti bélyegek vagy a Szűzanya-ábrázolások is. Soha nem maradt el a szentmisehallgatás – 1977-ben születtem Marosvásárhelyen és édesapám mutatta meg a „bélyegészet” titkait – mondta Gombos Csaba. – Egész pici koromtól jártam bélyegklubba, mert a kommunizmus idején nagyon jól működtek ezek a klubok, az emberek volt hová kimozduljanak. Marosvásárhelyen hetente kétszer volt ilyen találkozó, kedden és vasárnap. Kedden általában a vásárhelyiek jelentek meg, vasárnap jöttek máshonnan is, az volt a nagyobb vásár. De a klub miatt soha nem maradt el a vasárnapi szentmise-látogatás! Sok mindent gyűjtöttünk, és már akkor megtanultam, hogy mi az, ami értékes, mi az, ami nem értékes, mi az, amit érdemes gyűjteni, hogyan kell a bélyegekkel bánni, hogyan kell a katalógusokat használni. Egyszer hívta édesapámat egy bélyeggyűjtő, hogy értékelje fel a gyűjteményét, hogy lehessen eladni, mert szüksége van a pénzre. Édesapám a nagy munkát el is végezte. Én láttam a gyűjteményben egy albumot, amiben vallásos tematikájú bélyegek voltak, de édesapám azt az albumot is eladta a többivel együtt. Én tanulmányaim miatt elkerültem a családi háztól, és 2002-ben, amikor visszatértem, a szívem megfájdult, hogy eladtuk másnak, pedig vallásos emberként milyen jól fogott volna nekem! Jött a születésnapom, és édesapám visszavásárolta, így lett egy bélyegalbumom újból, hosszú idő után. Aztán eltelt megint néhány év, 2007-ben idegenvezető lettem, és jártam turistacsoportokkal Európa országait. Többször megfordultam Londonban, s egyszer sétáim során bementem egy bélyegboltba és megkérdeztem, hogy vannak-e vallásos tematikájú bélyegek. Karácsonyi bélyegeket mutattak. Akkor kezdtem el vásárolgatni, és ahová mentem, mindenhol kerestem a bélyegboltokat. Kezdtem tudatosan gyűjteni, és egyre szaporodtak a bélyegek. Tavaly a Csíki Székely Múzeumban a Boldogasszony-kiállítás egyenesen megvilágosodást jelentett számomra, láttam, hogy van igény keresztény tematikájú tárlatra. Én mindig úgy hallottam, hogy a megszerzett tudásnak úgy van értelme, ha tovább is adjuk, mert megvásárolhatom a világ összes bélyegét, ha valaki nem látja, sok értelme nincsen. Ezért gondoltam arra, hogy megmutatom ezt az embereknek, és ez a bemutatás egyben lehetőséget teremthet az evangelizációra is. Mert azt látjuk napjainkban, hogy a keresztény szimbólumokat eltörlik, a kereszteket az iskolából levetetik, a templomokat lerombolják – lásd Franciaország, ahol több száz templomot lebontanak –, sőt arra is volt példa, hogy betiltották a karácsony megünneplését, vagy Brüsszelben a karácsonyfa-állítást… Tehát én azt szeretném, ha majd a kiállításom, az én bélyeggyűjteményem egyfajta figyelemfelkeltés lenne, és azt hirdetné, hogy keresztények vagyunk, vannak értékeink, szimbólumaink. Örvendetes, hogy a Kájoni könyvtár vezetősége és a csíkcsicsói közbirtokosság vállalta a tárlat támogatását, így szeptember 13-án megnyílhat Csíkszeredában a kiállítás. Természetesen, ha lesz rá igény, más városokba is szívesen elviszem. A szenvedés nem kelendő Gombos Csaba kifejezetten egyházi tematikájú bélyegeket gyűjt. Hogy pontosan hány van, maga sem tudja, annak ellenére, hogy nagy részüket katalogizálta, hiszen vigyáznia kell, ne vegye meg magának duplán ugyanazt. Többezres gyűjteményének legrégebbi bélyegét az 1800-as évek végén adták ki. A legnagyobbat? Hirtelen nem is tudja, hogy az a venezuelai példány-e, amelyen a pápa híres mondásai vannak, vagy netán egy türkmenisztáni bélyeg, esetleg egy Csádon, egy Kongóban vagy Zaire-ban kiadott blokk. A legértékesebb bélyegükről nem beszélnek a gyűjtők, így azt nem is kérdezem kétszer. Egyébként is, egy gyűjtemény értékét több tényező meghatározza, pl. ha a gyűjtő egy adott tematikát próbál minél teljesebbé tenni. A csíkcsicsói kántor valamennyi Vatikánban kiadott bélyeget szeretné összegyűjteni 1929-től napjainkig. – A Vatikán 1929 óta minden évben kiadja a jeles események bélyegeit: szentév, Mária-év, szentté avatások, évfordulók… Voltaképpen a vatikáni bélyegek kiállításával bemutatható, hogy a majdnem száz év alatt mi történt a katolikus egyházban. Karácsonyi bélyegekből van a legtöbb és nagyon sok országból sikerült ezeket összegyűjtenie Gombos Csabának. Húsvéti bélyeg viszont sokkal kevesebb jelenik meg, hiszen a szenvedésre nem kellemes emlékezni. – A húsvéti bélyegek többnyire jeles festők alkotásai és Krisztus szenvedéstörténetét jelenítik meg – foglalja össze a gyűjtő, miközben egy sorozatot mutat: egyik darabján Jézus mellett a két lator, a másikon Jézust leveszik a keresztről. Érdekesség, hogy a Vatikán által tavaly, 2016 húsvétján kibocsátott alkalmi bélyegsornak magyar vonatkozása is van, ugyanis a magyar származású olasz művész, Hajnal János egyik alkotásának részleteit, a milánói Merici Szt. Angéla-templom két homlokzati üvegablakát mutatják be. – Egy ilyen tablónak az elkészítése, összeállítása minimum két és fél órába kerül. Ez is egyfajta imádság, mert amikor ezekkel foglalkozom, ezen gondolkodom, ezeket próbálom minél szebben elhelyezni. Ugyanakkor a bélyeggyűjtés történelmi tudást, művészeti ismereteket, földrajzi tudást, általános műveltséget feltételez. Már csak ezért is érdemes bélyeggyűjtéssel foglalkozni. Például soha nem hallott országokra hívhatja fel a figyelmünket egy-egy bélyeg. Sőt, nem létező országokra is, hiszen van már székelyföldi bélyegünk… Sokan úgy tartják, bélyeget gyűjteni elavult dolog, pedig szerintem egyfajta tudomány, amely szépséget nyújt, gyönyörködtet – foglalja össze Gombos Csaba, miközben körbevesznek, és nagy érdeklődéssel szemlélik a gyűjteményt a gyerekei is. Nem csoda, hiszen a legnagyobb, a nyolcéves Márton maga is gyűjtő. – Ezt nem lehet idegesen készíteni, a bélyegekkel nem lehet ingerülten babrálni, mert a bélyeg érték, védeni kell. [box type="shadow" ]Krisztus síri leple. A Magyar Posta hagyományai szerint minden évben forgalmi bélyeg kibocsátásával köszönti a kereszténység legnagyobb ünnepét, a húsvétot. 2017-ben a bélyegképen és az alkalmi borítékon Szekeres Erzsébet képző- és textilművész Krisztus síri leple című alkotása, illetve annak részlete látható. A filatéliai kiadványok Tóth László grafikusművész tervei szerint, öntapadós bélyegként készültek. A síri leplek története a 12. századig nyúlik vissza. A bizánci görögök által kedvelt késő középkori temetési ábrázolásokat Hans Belting, nagy Bizánc-kutató művészettörténész szerint a torinói lepel ösztönözhette. A bizánci húsvéti liturgiában használt síri lepel – görögül epitáphios vagy epitáphion – a halott Krisztus, illetve sírba tételének textíliára hímzett vagy festett ikonja. Ma elsősorban a nagypénteki vecsernye során Krisztus sírba helyezésének megjelenítéseként világi hívek közreműködésével a pap hordozza ünnepélyes körmenetben, majd a templom közepén előkészített helyre, a szent sírra helyezik. Nagyszombaton, a feltámadási szertartás alkalmával viszik át a főoltárra, ahol 40 napig, Krisztus mennybemenetelének ünnepéig marad az oltárasztalon. Szekeres Erzsébet: Krisztus síri leple című alkotása a gödöllői görögkatolikus Szent Kereszt-templomban található. (http://www.philatelia.hu)[/box]