Az elmúlt hetekben, napokban óhatatlanul napirendre került a kényszervégrehajtás, valamint a kilakoltatás témakörei, amelyekről egyébként a Polgári Eljárási Törvénykönyv, a 2010/134-es törvény rendelkezik. A kényszervégrehajtások problematikája azért, mert a minap azzal kapcsolatosan hatályba lépett egy sürgősségi kormányrendelet, a kilakoltatási pedig azért, mert az Antena televízióadók annak vonatkozásában „csapkodtak ide-oda”, jobbára ok nélkül. Február 4-én jelent meg a Hivatalos Közlönyben, és időközben hatályba is lépett ama 2016/1-es sürgősségi kormányrendelet, amely révén módosították a Polgári Eljárási Törvénykönyvre vonatkozó 2014/134-es törvényt és azzal összefüggő egyes jogszabályokat. Ennek a sürgősségi kormányrendeletnek a meghozatalára úgymond rákényszerült a Cioloş-kormány, ugyanis az Alkotmánybíróság 2015. december 7-én keltezett 895-ös döntésével megállapította, hogy a Polgári Eljárási Törvénykönyvnek a kényszervégrehajtás jóváhagyására vonatkozó 666-os szakaszának az előírásai alkotmányellenesek. Ez a szakasz már nem az a szakasz, amelyet olvashattunk a 2010/134-es törvény hatályba lépésekor, ugyanis ezt a törvényt a 2014 októberében megjelent 2014/138-as törvény révén módosították és kiegészítették. A már említett szakasz is módosult, olyan értelemben, hogy olyan hatáskörrel ruházta fel a törvényszéki végrehajtót, amelyről utólag kiderült, hogy sérti az alkotmányt, nevezetesen arra, hogy ő döntsön a felek megidézése nélkül a kényszervégrehajtás jóváhagyásáról. Nos, az Alkotmánybíróság a múlt esztendő decemberében azt állapította meg, hogy a kényszervégrehajtás beindítása bírói ellenőrzés nélkül sérti a méltányos eljáráshoz való jogot. Megállapította azt is, hogy a kényszervégrehajtás jóváhagyása nem ruházható át a törvényszéki végrehajtóra, mert az nem részese a bírói hatóságnak. Átírva Lévén, hogy a hatályos jogszabályok értelmében az Alkotmánybíróság döntése kiközlésének időpontjától számított 45 napon belül a kifogásolt jogszabályozási előírásokat korrigálni kell, azaz összhangba kell hozni az alkotmánnyal, valamint a taláros testület döntésével, és szem előtt tartva azt, hogy a parlament csak február 1-jén kezdi meg az ülésszakát, a kormánynak lépnie kellett. Ezért hozták meg a február 3-i kormányülésen a szóban forgó sürgősségi kormányrendeletet, s amely révén módosították a Polgári Eljárási Törvénykönyv több szakaszának előírását is, az Alkotmánybíróság által kifogásolt 666-os szakaszt pedig teljesen átírták. Ami a lényeg és a legfontosabb: február 4-től kezdődően a kényszervégrehajtás jóváhagyására vonatkozó kéréseket a bíróságoknak kell megoldaniuk. Van egy kis különbség A kilakoltatást nem lehet összemosni a kényszervégrehajtással, bár a kilakoltatást is esetenként „ki lehet kényszeríteni”. Ugyancsak a Polgári Eljárási Törvénykönyv előírása alapján, de ez esetben másabb szakaszok a mérvadók. Az Antena televízióadók „dörzsölt” képviselői a maguk igazát hangoztatva hol így, hol úgy értelmezik a különböző jogszabályokat, s innen már csak egy lépés az esetenkénti összemosásig. A múlt héten még azt állították, hogy az ANAF felügyelői őket ki akarták lakoltatni, holott csak egy értesítés kiközléséről volt szó, a Polgári Eljárási Törvénykönyv 1039-es szakasza értelmében, miszerint az ingatlan tulajdonosa (ez esetben az állam, illetve az azt képviselő pénzügyi hatóság) felszólítja az azt elfoglalót annak önkéntes elhagyására. Ez viszont még nem jelenti azt, hogy az nem tagadhatja meg a kiköltözést. Nem távozik önkéntesen, be kell perelni az ingatlant elfoglaló személyt, vagy éppenséggel ez utóbbi fellebbezheti meg a kilakoltatási döntést. Visszatérve a kilakoltatás és a kényszervégrehajtás esetleges „kapcsolatára”: az Antena televízióadók képviselői hétfőn igen fondorlatos módon kérelmezték az illetékes bíróság elnökétől a kilakoltatásra vonatkozó „kényszervégrehajtási döntés” felfüggesztését. A kérelmet a bíróság elnöke elutasította, hisz nem létezett ilyen jellegű döntés. Ezt viszont úgy állították be az érintettek, hogy nincs jogcím a kényszervégrehajtásra. Ez így igaz, de ezt ők is tudták már akkor, amikor a bírósághoz fordultak, illetve már azelőtt… Hecser Zoltán