Múlt vasárnap az átlagostól eltérő istentisztelet volt Kányád református gyülekezetében. Hosszú együttműködés után elbúcsúzott a falutól és a lelkészcsaládtól a hollandiai Kelet-Európa Munkacsoport Alapítvány (Stichting Werkgroep Oost Europa) négyfős küldöttsége: Piet és Anneke Grootveld, valamint Erik és Jeannette Terlouw. [caption id="attachment_71597" align="aligncenter" width="1000"] Fotó: Simó Márton[/caption] Ezt az alapítványt 1984-ben hozták létre, jóllehet már 1979 óta, főleg Lengyelországba és Magyarországra juttattak el segélyszállítmányokat. Magyar református lelkipásztorok gondoskodtak arról, hogy onnan a Bibliákat és gyermekbibliákat időnként átcsempésszék a magyar–román határon. Aztán 1989 után minden egyszerűbb lett. A segélyszállítmányok átjöhettek, igaz, sok feltartóztatás és bürokrácia árán. – Legtöbb kapcsolatunk Csík­sze­redában és Felcsíkon volt – mondotta a „kibúcsúzó” szervezet nevében az alapítvány elnöke, Jean­net­te Terlouw. – Mivel alapítványként többet akartunk tudni Erdély szokásairól és egyházi életéről, ők hoztak kapcsolatba bennünket Sógor Géza tiszteletessel, aki 1995-ben Hollandiában tanult és hollandul könnyedén tudott velünk értekezni. Így kerültünk egymással kapcsolatba, és ez töretlenül él ma is. Ennek köszönhető, hogy itt az elmúlt nyolc évben néhányszor egy-egy gyülekezeti projektben részt vehettünk és azt anyagilag segíthettük. A négytagú hollandiai küldöttség részt vett a vasárnapi istentiszteleten, maguk is bekapcsolódtak az éneklésbe – a szertartás egy részét holland nyelven is tolmácsolta Sógor Géza tiszteletes. A holland civil aktivista elmondta, hogy a gyermek-istentiszteleti projekt volt a szívük csücske, amely Sógor Gyöngyi tiszteletes asszonynak köszönhetően meghonosodott, s aki az „Istenközelben” nevű módszertannak (3–11 éves gyermekek számára) az erdélyi népszerűsítője. Ezeken túl a gyermekeknek szervezett nyarankénti vakációs bibliahetet támogatták, valamint segítették a gyermek-istentiszteleti program számára a terem berendezését és a szükséges eszköztár beszerzését. Ami viszont biztosan megmarad, s amire mindig szükség lesz, az a barátság, a kölcsönös kapcsolattartás és az egymás kultúrája és gondolkodásmódja iránti nyitottság – hangzott el az istentiszteleten. Kányád református gyülekezetének holland barátai alapítványi munkatársakként elbúcsúztak ugyan, de istentiszteletek, ismerős családok látogatóiként még gyakran visszatérnek. Már csak azért is, mert Csíkszeredában is vannak tovább élő kapcsolataik, s ide köti őket egy kis üdülőház a Csíki-havasokban, ahová ugyancsak szívesen ellátogatnak. Az istentiszteletet szeretetvendégség és baráti beszélgetés zárta a templomkertben.