Az iskolaelhagyás mértékét csökkenteni hivatott törvénytervezet nem megfelelő irányt vett, intézményi megoldások helyett áldozathibáztatás lett az eredménye – hangsúlyozta felvezetőjében Kiss Tamás kolozsvári szociológus. A csíkszeredai ANTderGROUND ANT BAR-ban tartott pódiumbeszélgetésen Sajgó Melinda pedagógus, Csata Orsolya újságíró és civil aktivista, Ferencz-Salamon Alpár pedagógus, az RMPSZ szakmai alelnöke, valamint Toró Tibor politológus fejtette ki véleményét az RMDSZ által kezdeményezett törvénytervezetről.

Toró Tibor felidézte, hogy a törvénytervezet a gyermekpénz kifizetési feltételeinek módosításával próbálná csökkenteni az iskolai lemorzsolódást: a jelenlegi támogatás egy részét jelenléthez és magaviselethez kötött ösztöndíjként fizetnék ki. Pozitívumként említette, hogy a javaslat más szociális intézkedéseket is tartalmaz, többek között a gyermeknevelési támogatás időtartamának meghosszabbítását és az óvodásoknak szánt szociális ösztöndíj bevezetését. A politológus szerint az sem véletlen, hogy a tervezetet a szenátusban iktatták, ami azt mutatja, hogy a jogszabály elsősorban nem oktatási, hanem szociálpolitikai megközelítésből kezeli a problémát. A parlamenti eljárásrend szerint ugyanis az oktatással foglalkozó törvényjavaslatokat a képviselőház tárgyalja először.

Emberjogi és alkot-mányossági aggályok

Toró Tibor szerint a tervezet emberi jogi és alkotmányossági szempontból is aggályos. Emlékeztetett arra, hogy a gyermekpénz folyósítását 2006-ig iskolalátogatási feltételekhez kötötték, ezt azonban egy alkotmánybírósági döntés megszüntette. A politológus úgy vélte, a javaslat büntetési eszközzé alakítaná a támogatást, miközben nem minden család képes azonos feltételek mellett biztosítani a rendszeres iskolába járást. Szerinte a kezdeményezés emiatt strukturálisan hátrányos helyzetbe hozza a mélyszegénységben élőket, amit a szenátus jogi bizottsága is kifogásolt, amikor kedvezőtlenül véleményezte.

Nem csak a roma közösség problémája

Ferencz-Salamon Alpár szerint a lemorzsolódás nem kizárólag roma közösségeket érintő probléma, hanem számos társadalmi és oktatási tényező együttes következménye. Példaként említette, hogy városi környezetben is előfordul, hogy a nehéz családi helyzet miatt egy gyermek kénytelen a testvéreire vigyázni az iskola helyett. Hasonló akadályokkal szembesülnek a sajátos nevelési igényű gyermekek is, akiknek befogadására sok esetben maga a rendszer sincs felkészülve. Az RMPSZ szakmai alelnöke úgy vélte, a lemorzsolódás visszaszorításához nem büntető jellegű pénzügyi eszközökre, hanem olyan iskolai környezetre van szükség, amelyben a gyermekek jól érzik magukat és szívesen járnak iskolába. Szerinte ez egyszerre pedagógiai és finanszírozási kérdés, amelyet csak átfogó reformokkal lehet kezelni.
Ferencz-Salamon Alpár bírálta a pedagógusok továbbképzésének jelenlegi rendszerét is, rámutatva, hogy azt gyakran uniós projektekből próbálják fenntartani, miközben a tanárok többsége saját költségén nem tud részt venni képzéseken. Meglátása szerint a lemorzsolódás nem elsősorban pénzügyi, hanem részben szemléletbeli kérdés is, amelyet jól felépített pedagógusképzési és oktatáspolitikai programokkal lehetne kezelni.

Társadalmi egyenlőtlenség

Sajgó Melinda szerint a lemorzsolódás elsősorban egyenlőtlenségi probléma, ezért nem lehet egyetlen intézkedéssel kezelni. A pedagógus úgy vélte, az oktatási rendszer eredményességét nemcsak az mutatja meg, hogy a gyermekek részt vesznek-e az oktatásban, hanem az is, milyen teljesítményt érnek el, illetve mennyire képes az iskola befogadó környezetet teremteni számukra. Rámutatott, hogy a nemzetközi felmérések, köztük a PISA-eredmények is azt jelzik: a romániai tanulók jelentős része nem éri el az alapvető kompetenciaszintet, ami szerinte arra utal, hogy az iskolarendszer nem tud megfelelő támogatást nyújtani minden gyermek számára. Hozzátette, az OECD (Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet) elemzései szerint a tanulói teljesítményt Romániában nagymértékben meghatározza a családi háttér, az oktatási rendszer pedig nem képes érdemben kompenzálni a hátrányos helyzetből fakadó különbségeket. Kifejtette: egy igazságos és méltányos oktatási rendszernek éppen az lenne a feladata, hogy segítse a hátrányos helyzetű gyermekek előrejutását. Úgy vélte, a lemorzsolódásért nem elsősorban a családokat kell felelőssé tenni, a parlamentbe benyújtott tervezet mégis a szülőkre és a gyermekekre hárítja át a felelősséget az oktatási rendszer hiányosságai helyett.

Nem a családoké a felelősség

Csata Orsolya az általa terepen tapasztalt jelenségeket nevezte meg az iskolaelhagyások legfőbb okának. Elmondása szerint a lemorzsolódás mögött sok esetben olyan élethelyzetek állnak, amelyekre sem a gyermekeknek, sem a szüleiknek nincs érdemi ráhatásuk. A mélyszegénység, a szegregáció, az alacsony iskolázottság és az intézményi közöny szerinte gyakran nagyobb szerepet játszik az iskolaelhagyásban, mint a családok szándéka vagy hozzáállása.

Az érdemi párbeszédet hiányolták

A beszélgetés vége felé Sajgó Melinda szóvá tette, hogy nincs érdemi párbeszéd a szakma és politika képviselői között. Nehezményezte, hogy az RMDSZ támadásnak vette a szakmai kritikát. Toró Tibor szerint a tervezet jelenlegi formájában egy olyan, a többségi társadalomban is jelen lévő szemléletet szolgál ki, amely a roma közösségek problémáira elsősorban büntetésekkel reagálna. A politológus úgy vélte, ennek politikai haszna is lehet, ugyanakkor aggályosnak nevezte, hogy a javaslat az iskolákat is bevonja ebbe a szankciós logikába. A pódiumbeszélgetés résztvevői ugyanakkor egyetértettek abban, hogy a lemorzsolódás összetett társadalmi és oktatási probléma, amelyet önmagában a gyermekpénz rendszerének átalakítása nem fog megoldani.