– Hogyan értékeli a jelen mandátumából eltelt két évet? Hol tart most Hargita megye?

– A mandátum felénél külső finanszírozási forrásokat hívtunk le, visszatérítendő és vissza nem térítendő hitelek formájában egyaránt. Az egészségügyi szektoron át, az útépítések és a különböző alintézményeink működéséhez szükséges forrásokat tudtuk biztosítani. Az elmúlt években jól működő csapattal sikerült jelentős anyagi forrásokat hozni a megyébe. Hargita megye versenyképessége korlátolt, nem szabad megfeledkezni arról, hogy a legnagyobb városa, Csíkszereda a maga 39 ezres lakosságával sosem fog olyan gazdasági erővel, tőkevonzással, munkahely-teremtési lehetőséggel vagy bértáblával rendelkezni, mint a szomszédos megyék. Ezt mesterségesen tartják fenn, ugyanis az elmúlt évek európai forrásai a gazdasági fejlődést célzó anyagi források kétharmadát teszik ki, de elkerülték Csíkszeredát és megyénket. Ebben minden politikai döntéshozónak felelőssége van.

– Hogyan látja a gyergyó­széki helyzetet? Barti Tihamér, a megyei tanács alelnökeként, mintha távol maradna az ülésektől?

– Gyergyószéken is szükség van a jelenlétemre, ott vagyok csütörtökön, illetve más napokon is, ha meghívnak, számos fejlesztést tudtunk felgyorsítani a majdhogynem napi, személyes kapcsolatok révén. Nagyon jól együttdolgozom a gyergyói polgármesterekkel, iskolákkal, a civil, gazdasági és egyházi élet szereplőivel, sok dolgot tudtunk megoldani, amelyekben korábban akár akadályozva is voltam. A gyergyói térségben van egy sajátos probléma: valami oknál fogva Barti Tihamér, a megyei tanács alelnöke kezdetektől fogva nem vesz részt a megyei tanács vezetőségi ülésein. Nem keres feladatokkal, valami miatt elzárkózik a kommunikációtól, lehet, mert 2020-ban, előzetes egyeztetésünk ellenére, utolsó pillanatban bejelentette igényét a megyei tanács elnöki tisztségére. 

– Ön szerint van-e szükség területi RMDSZ-szervezetekre Hargita megyében? 

– Nem támogatom, hogy egységes RMDSZ legyen. A legnagyobb magyar megye vagyunk, a lakosság 86 százaléka magyar. Történetiségéből kiindulva erős területi identitással rendelkezünk. A térségi megoszlás abszolút rendben van, könnyebben lehet kezelni a problémákat, meg kell ezt így hagyni. A három térség – Udvarhelyszék, Gyergyó terület és Csík terület – tekintetében nincs konkurencia. Hogyha nincsenek politikai botlasztások, akkor a területi képviseletek összefognak egyik a másik javára. A térségek egymást kell erősítsék, és nem egymás ellen kell versenyezzenek. Amíg a három térséget nem alakítják három kismegyévé, addig egy megyei tanács adminisztrációja alá tartozik, de három különböző politikai entitást képez. 

– Hogyan alakul a megyei tanács költségvetése?

– Hargita Megye Tanácsának költségvetését jelen pillanatban a legszegényebb községi polgármesteri hivatal költségvetéséhez lehet hasonlítani. Napról napra a számlák zárolásának a veszélye fenyeget. A várt uniós és kormányzati anyagi forrásokat nem hirdették meg időben, nem bírálták el, ezek hiánya és a futó projektjeink száma lehetetlen helyzetbe hozott bennünket. Az elmúlt két évben kötött fejlesztési szerződéseket olyan áron kötöttük, hogy bűn lenne felbontani azokat. Szeretnénk folytatni a projekteket. Nehéz 2023-as évre számítok, amikor a pályázatoknál jelentősen megnövekedik az önrész. Köszönöm a megyei tanácsos kollégáknak, hogy mindig megtaláltuk a határozatokhoz a konszenzust, e nélkül nehéz lenne.

– Beszélne a közösségi médiában való aktív jelenlétéről? Néha mémek célkeresztjébe kerül, említeném itt a legutóbbi, borszéki wellness-bejelentkezését is akár?

– Tíz éve vagyok a közösségi médiában, akkor az elsők között kezdtem el, kezdetben mindenki nevetett rajtam. Mondták, hogy elment az eszem, szégyelljem magam, még RMDSZ-körökben is, azoktól a politikusoktól is megkaptam, akik most élő videobejelentkezéseket tesznek. Mostanra viszont van nálam aktívabb politikus is a közösségi médiában. Hogyha a kezünkben van egy ilyen eszköz, amellyel a polgárokkal közvetlen kapcsolatban lehetünk, és nem csupán kampány idején, akkor éljünk vele! Régen az írott és audiovizuális média volt az egyetlen lehetőség a politikusok és a polgárok közötti kapcsolatteremtésre, mára a világ kissé átalakult. 2020-ban a frankfurti reptérről jelentkeztem be, abban a videóban elmondtam, a régi politikai iskola megbukott. A régi politikai iskola arról szólt, hogy a politikusok abból indulnak ki, hogy négy évre megválasztva, hatalmukkal azt csinálnak, amit akarnak, nem tartoznak elszámolással, nem kell párbeszédet folytassanak senkivel. Szerintem ezek a politikusok el fognak tűnni, és szeretném is, hogy eltűnjenek. A politikus és a választópolgárok között nem jelenthet akadályt a rang, a tisztség, a megbízatás. Hiszen ma a technika megadja a lehetőséget mindarra, hogy folyamatos kapcsolatban legyünk a lakossággal, és a problémákra gyors megoldásokat találjunk. Irodában tartott fogadóórákkal heti 200-300 személlyel tudnék beszélni, ehhez képest a közösségi média százezres eléréseket tesz lehetővé. Az évek során kialakult a bizalom. Ajánlom politikustársaimnak, ne foglalkozzon közösségi médiával az, aki nem veszi komolyan. Nemcsak a „cukiságokat” kell megmutatni, hanem a problémákról is beszélni kell. A közösségi oldalt elsősorban a figyelemfelkeltésre, a jó és a negatív példák felmutatására és a bevonásra használom. Kezdjünk részesei lenni a megyei ügyeknek, dolgozzunk csapatban, ne a pálya széléről figyeljük az eseményeket. Személyes szinten néha nehéz, elsősorban a családomnak, szüleimnek. A mémek a munkám velejárói, gyakran mosolygok rajtuk. Ameddig nem övön aluliak, rendben vannak. A közvéleményt foglalkoztató legutóbbi bejelentkezésemről, hogy miért jelentem meg fürdőnadrágban Borszéken a wellnessavató előtt pár nappal? Nos azért, hogy tudjanak róla: megnyílt a wellness. Annak a videónak nagy elérése volt, a köztisztviselői méltóságomat igyekszem tartani. Hogyha valaki mégis úgy véli, túltolom a biciklit, jelezni kell, hiszen nem vagyok tökéletes. Az online világban a hitelesség a legfontosabb, aki nem az, bármennyit áldozhat a reklámra, nem ér semmit. És ami nagy érték: élek a visszacsatolás, a „feedback” lehetőségével.

– Mi a véleménye az írott sajtóról az online korszakban?

– Az írott médiára szükség van, és mindig is szükség lesz, a Gutenberg-galaxisnak nem lesz vége. Már csak a gyerekeimen látom, hogy a két nagyobbik rendszeresen olvas, sőt már a négyéves lányom is beiratkozott a könyvtárba, és rendszeres látogatója. Internetet és tévét nem is néznek, előbbit részben miattam sem. Az írott sajtóra szükség van, erre pénzt kell fordítani, korábban a sajtó reklámbevételből élt, ma már ezt átpakolják az online térbe, és így nehéz helyzetbe sodorják. 

– Mi szolgáltatja munkájában a legnagyobb hajtóerőt? 

– A mosolygós és elégedett emberek motiválnak, persze, a családom mellett. Nagyon be kell osszam az időmet, hogy velük lehessek, de ők jelentik számomra a legnagyobb erőt a mindennapokban.