A Wikipédia szerint a korrupció olyan törvénybe vagy közerkölcsbe ütköző cselekedet, aminek során valaki pénzért vagy más juttatásért, juttatásra való kilátásért cserébe jogosulatlan előnyhöz juttat másokat. A román Dexonline portálon eltérő a korrupció meghatározása: az elsősorban erkölcsi romlást, az erkölcsi normáktól, a tisztességtől, a kötelességtől való eltérést jelenti. Ha lehet úgy fogalmazni, a „klasszikus” korrupciótípusok mindenki számára ismertek, és sajnos világszerte egyre gyakoribbak: a rendőr pénzt fogad el azért, hogy ne rójon ki nagyobb büntetést a szabálysértő autóvezetőre, a politikus pénzt fogad el azért, hogy hatalmát érvényesítve előnyhöz juttasson valakit, az orvos pénzért vagy juttatásért elősegíti az egyébként egészséges ember betegnyugdíjazását. Napjainkban a tisztviselők körében egyre gyakoribb az a fajta korrupció, amikor az állami alkalmazott a főnökétől kap pénzt, fizetés formájában, és azért cserébe azt tesz, amit a főnöke mond, jóllehet az ő álláspontja nem egyezik a főnökével, és bizonyos pontig tisztában van vele, hogy nem helyesen cselekszik. Ők a bólogatójánosok. Jogosulatlan előnyhöz juttat valakit ezzel? Természetesen, hiszen ellenkező esetben nem kérné tőle a Főnök, hogy a megadott módon cselekedjen. Erkölcsi romlást jelent? Igen, mert feladja azt, ami számára a tisztességet, a kötelességet, a hivatást jelenti, azaz jelentette mindaddig. Elemezzünk egy konkrét gyakorlati példát. A diszkréció kedvéért nem áruljuk el, milyen intézményben dolgozik esettanulmányunk bólogatójánosa, csak azt, hogy kataszteri dokumentációkat vizsgál. Például egy olyan parcellázási tervet, amelyet 25 éve várnak a jogosultak. A vizsgálat során mindent rendben, a szabályzatnak megfelelőnek talál, és engedné útjára a dossziét, ám de a főnöke az intézményt behálózó megfigyelő rendszeren keresztül azonnal észleli alkalmazottja gyanús viselkedését. Behívatja irodájába, ahol beosztottjának megmagyarázza a súlyos jogsértéseket: az egyik birtoklevelet javítani kell, mert a Mária név ékezettel van írva, a személyi igazolványban pedig anélkül. Ugyanakkor az egyik parcella nem teljesen szántó, mivel a légi felvétel szerint végén egy félméteres sávot elutaltak. Javítani kell a birtoklevelet, a parcellázási rajzot és a hozzá rendelt táblázatot. A helyi földosztó bizottság kell kérvényezze a módosítást, a megyei földosztó bizottság jóváhagyja, ez körülbelül 2 év, utána újra lehet készíteni a rajzokat, a táblázatokat, újból aláírja a polgármester, a földmérő, és akkor ismételten be lehet nyújtani vizsgálatra a dokumentációt. Nem olyan nagy dolog. Bólogatójános először meghökken. Túlzottnak és alaptalannak tartja főnöke észrevételeit, kritikus magatartását, hiszen az égvilágon semmiféle negatív következménye nem lenne az átvételnek és a több tucat parcella telekkönyvezésének. Ugyanakkor a szabályzat szerint a felülbírálás nem is tartozik főnöke hatáskörébe. Aztán elgondolkodik az ő személyes helyzetén: nemrég kétszer is rajtakapták, hogy munkaidőben kiugrott bevásárolni. A főnök nem cirkuszolt akkor, de tekintetéből kivehető volt, hogy az esetet „tárolta”. Még egy kihágás, és a fegyelmi bizottság elé állhat. Akár ki is rúghatják, mert még van egy pici összeférhetetlenségi probléma is. De erre nem is jó gondolni. A kertes házra fizetni kell a hitelt minden hónapban, és nem is keveset. Az autót is jó lenne már lecserélni, sokba kerül a karbantartása. Aztán ott van a gyerek: megígérte neki, hogy egy új számítógépet kap. Hogy egy magáncégnél folytassa pályafutását? Fele akkora fizetést sem kapna, mint a hivatalban, és onnan bevásárolni sem tudna elmenni. A döntést pillanatok alatt meg tudja hozni bólogatójánosunk: a főnöknek teljesen igaza van. Miért is nem lehetett tisztességesen kitölteni azt a fránya birtoklevelet? Olyan nagy dolog megnézni az illető személyi igazolványát? Ja, már nem él. Akkor is kellett legyen valamilyen irata 1991-ben. Tessék csak odafigyelni. És mi az, hogy közlekedési utat leszántózunk? Tisztán látszik az ortofotón, hogy már nincs felszántva jó bő 8 négyzetméter. Szántót kapott vissza az illető a birtoklevél szerint? Az már rég volt, azóta a világ haladt előre. Ha igényes és pontos munkát várnak el az intézménytől, akkor a polgármester úr, a földmérő is – aki még ráadásul pénzt is kap munkájáért – végezzen igényes és pontos munkát. Tehát a kérés elutasítva, kérem szépen kijavítva visszahozni. Amíg bólogatójánosaink ekképp végezték, végzik földes munkájukat, egy generáció szép lassan eltűnt. A jelek szerint a következő is hasonló sorsra jut, várva, hogy valami csoda történjen. Hogy ne tegyenek ékezetet oda, ahova nem kell. Hogy ne utalják el a szántót. Vagy hogy legyen végre valaki, aki ki meri mondani: – Igazgató úr, nincs igaza! Sajnos a részlet nagy, az autó régi, és a gyereknek új számítógép kell. Így hát az igazgató úrnak mindig igaza van. Dr. Rákossy Botond József