Bodzavarázs
Fakad a bodza, büdös a rokka – tartotta a régi közmondás, azaz, amikor a bodza rügyezik, virágozni kezd, az asszonyok is kikívánkoznak a házi munkából a szabadba. Ha a fiatalok „tisztátalan” és pogány szerelembe estek, vagyis nem pap adta össze őket a házasélethez, akkor az volt a bélyeg, hogy bodzafa alatt esküdtek. Nemcsak a szerelem, hanem a bodzafa – székely nyelvjárásban borzafa – is elszáradhat. A Vadrózsákban, Kriza János székely népköltési gyűjteményében (Kolozsvár, 1863) akkor már így feleselnek egymással: „Elszáradt a borzafa, / Hol hálunk az éjszaka? / Majd elmenyünk amoda, / Ahol sok a laboda… / Vékony cérna, köménymag, / Jaj, be szegény legény vagy.” Minthogy értettek a népdalok jelbeszédének nyelvén, világos lehetett a laboda emlegetésének üzenete, hiszen a laboda haszontalan növény: „Hosszú szárú laboda, nem termettem dologra, lábam termett a táncra, szemem a kacsintásra.” A Bodza női névként is használatos volt, mint a legtöbb virágnév, de mivel Bodza nevű szent nem létezik, visszaszorult a pogányságba. Földrajzi névként is ismeretes: Bodzavásár, Bodzaforduló, Bodza folyó. A bodzához rengeteg legenda fűződik világszerte. A skandináv mitológiában Bodza anyó lakik a bodzafában, akitől a fa kivágása előtt bocsánatot kell kérni, különben balszerencsés lesz a favágó. Egyes észak-amerikai törzseknél úgy hiszik, hogy a bodza az emberiség anyja. Orbán Balázs (A Székelyföld leírása. Bp., 1863) szerint a székely bodzatündérek Rapsóné várának közelében, a Borza-vápában laknak. Kozma Ferenc (Mythologiai elemek a székely népköltészet- és népéletben. Bp., 1882) kiegészíti azzal, hogy a tündérek virágaikat holdvilágos éjszakákon öntözik. Legszebb ezek közül a Rapsóné rózsája (zergeboglár vagy pünkösdirózsa); a bodzával bűbájoskodtak is, azaz urusoltak: olyan ágat kerestek, ami egy tőről három ágat hajtott, aztán azt földbe szúrták és ráolvastak a beteg emberre vagy állatra. Közkeletű hiedelem volt, hogy a boszorkányok bodzafából készítik közlekedési eszközükhöz a seprűnyelet, meg a varázspálcájukat is. Feltételezhető, hogy J. K. Rowling a Harry Potter szerzője ismerte ezt a legendát, mert a regénybeli minden idők leghatalmasabb varázspálcája is bodzafából készült. Művelődéstörténeti adalék, hogy az inkvizíció boszorkány- és eretneküldözései idején az emberek titkon bodzaágat vittek magukkal, hogy megóvja őket. Kétes értékű védelem volt, mert hiszen a máglya alá, amelyen elégették a bűnösöket, éppen bodzafát raktak gyújtósnak. Hogy tovább bonyolódjon a bodzafa szerepe, balszerencsét hozott azokra, akik a bodzát elégették. Ha úgy vélték, hogy nem boszorkányok, hanem tündérek lakják, a ház köré ültették a bodzát, hogy a tündérek őrizzék a házat és a benne lakókat, és ha valamiért ki kellett vágni, akkor énekeltek nekik, úgy, ahogyan Bodza anyóhoz tették mások a messzi északon, aztán várakoztak egy kicsit, hogy a tündérek időben el tudjanak menekülni a fejsze elől. Maradjunk annyiban, hogy a bodzabokorban boszorkányok is, tündérek is, öreganyók is laknak, innen repülnek szerte a világba, hogy rosszat vagy jót hozzanak az embernek. Az ember pedig kapkodja a fejét, ezek után mit tegyen a bodzával. Legjobb, ha maga hasznára fordítja az erejét. Leveleinek erős illata állítólag elriasztja a vakondot, főleg ha a leveleket a vakondtúrás járataiba gyömöszölik, ami így nem túrja föl a veteményes- és virágoskertet. Azt mondják, a kígyók is elkerülik a bodzafát. A konyhatündér pedig a bodza friss virágából üdítő italt készít, vagy palacsintatésztába mártva forró zsiradékban kisüti, de meg is szárítja télire teának, hogy kéznél legyen, ha valaki meghűl vagy lázas. A nagyobbacska gyermek a bodza ágainak szivacsos belsejét kiszedi, az így nyert üreges csőből furulyát vagy sípot farag. Néhány európai mondakörben a bodzafurulya varázserővel bír. Mindemellett olvasom, hogy a bodza is a világ viszonylag veszélyes ételei közé tartozik, ha nem vagyunk elég óvatosak vele: a növény levele, éretlen termése és magja mérgező. Csak akkor szabad fogyasztani a bodzabogyót, ha teljesen megérett, egyébként hasmenést, görcsöket okozhat. Kedves Olvasóm! Mondhatod, minek a sok bajlódás mindezzel, hiszen bodzaüdítőt, bodzamézet, teának való száraz virágot lehet vásárolni az üzletben is, sőt még bodzasípot is vehetünk hagyományőrző kirakodóvásáron. Mindannyian ezt tesszük, akiknek nincs saját bodzafája. Mégis elgondolkozhatunk azon, hogy a mindenkori mesékből talán átvarázsolódik a valóságba egy csöppnyi igazság: amíg az ember békésen hasznos elfoglaltságok közepette tesz-vesz az otthonában, a kertjében, tündérek hangját keresi és csalogatja elő egy saját kezűleg faragott fácskából, vagy éppen az erdő szélén ismer és felkeres egy bodzaligetet, beszippantja a bodzavirág illatát, amiből nemsokára ízletes fánk sül a konyhában, vagy bodzapezsgő érik, ősszel lekvárt főz az érett bodzabogyókból… na és ilyesmiket – alkotó tennivalókat – talál és tanít a gyermekeinek is, nem kütyüktől várja a zenét, hanem ő énekel, hát, ha nem is tudja mindig távol tartani a háztól a gonoszt, megteremtheti és továbbadhatja az otthonteremtés varázsát.
Kozma Mária