Még emlékszem, amikor öt-hat éve rögtönzött Szőcs Reni-koncerten vettem részt lyukasórán az osztályban. Mindig előszeretettel dobta fel a két fárasztó magyaróra közötti szünetet, és a mosoly annyira hozzátartozott az arcához, mint másnak a szemhéjfesték. Ahogy ott ültünk a kávézóban hirtelen ránk tört a sokkoló felismerés, miszerint „eltelt az idő.” Renike, akit a közös osztálytársi és baráti múltunk miatt nevezek így, tavaly nyerte meg az egyik magyarországi tehetségkutatót, amelynek következtében megváltozott az élete. Mindenki azt képzelte, hogy mostanra már az álmait éli, és az ég adta világon semmi tennivalója nincs, ám a valóság teljesen más. – Azt kaptad a versenytől, amit vártál? – Igazából kicsit csalódott vagyok. Még mindig nincs kész a lemezem és a videoklip is várat magára. A tehetségkutatók után mindenki azt képzeli, hogy rögtön jön a hírnév, és mindenhová te kellesz, de ez nem így van. Az igazság az, hogy a zeneiparban nagyon nehéz fennmaradni. Ahhoz, hogy valaki befusson, legalább 2-3 év szükséges, és sokan épp ezalatt jönnek rá arra, hogy igazából nem is szeretnék ezt csinálni. A tehetségkutatók után könnyen elmegy az ember kedve az egésztől, főleg a sok negatív impulzus miatt. Én még „friss hús” vagyok a piacon, még semmit nem tettem le az asztalra, és hosszú távon az számít, hogy mennyit dolgozok és mennyire vagyok kitartó. – Mi történt a műsorban elhangzott ígéretekkel? – A tévécsatorna nem szerződött külön menedzsmentcéggel, mert azt akarták, hogy ők indítsák be a versenyzők karrierjét, de időközben az a vállalat, amely ezt segítette volna, megszűnt. Így a versenyzők hoppon maradtak, senki nem tudja, hogy most mi fog történni. Annyi biztos, hogy a lemezt és a videoklipet magamnak kell kifizetnem, ami 1,5 millió forint lesz. A bruttó 24 millió forintot természetesen fizetik, viszont nem erről volt szó. Így most saját magamat menedzselem, júliusban meg fog jelenni az első önálló dalom, és augusztusban forgatjuk hozzá a klipet. – Említetted, hogy sokan időközben jönnek rá, hogy nem akarnak a zeneiparban dolgozni. Te éreztél ehhez hasonlót? – Nem. Én nagyon szeretem ezt csinálni. Mondjuk, amikor szembesültem azzal, hogy nem éppen úgy alakulnak a dolgok, ahogy terveztem, elbizonytalanodtam. Kételyeim voltak, nem igazán tudtam, hogyan tovább, és emiatt rengeteget stresszeltem. Kívülről azt látják az emberek, hogy milyen könnyű nekem minden, pedig nem így van. – Hogyan sikerült ezt leküzdened? – Igazából a lényeg az, hogy ne gondoljunk túl mindent és ne idegeskedjünk fölöslegesen. Úgy gondolom, nekem sikerült továbblépnem a sok stresszen, és most már magamra koncentrálok. Minden negatívum eltűnik az életemből, amikor a színpadra állhatok és énekelhetek. – Hivatalosan hol élsz? – Kiköltöztem, Budapesten. A versenyben megismert barátnőmmel lakom együtt, Eszterrel, és próbáljuk segíteni egymást. Nagyon szeretem Budapestet, de nem tudom elképzelni ott az életemet. Ha családalapításról van szó, akkor egyértelműen Csíksomlyó győzedelmeskedik Pest felett. Lehet, hogy változni fog ez az álláspont, de most úgy érzem, hogy majd haza fogok költözni. – Van honvágyad? – Nagyon. Most huzamosabb ideig, körülbelül három hónapig tartózkodtam Budapesten, és amikor hazajöttem, úgy éreztem soha többé nem akarok visszamenni. Hatalmas feltöltődés, amikor itthon lehetek. – Mivel töltöd a napjaidat a fővárosban? – Jelentkeztem egy hároméves képzésre a Premier Művészeti Szakgimnáziumba, ahol megtanítanak zongorázni, fejlesztik a hangom, és egy kis zeneelméletet is tanulhatok. Nyilván, mindez nem ér fel egy egyetemi diplomával, de akár taníthatok is majd az itt kiérdemelt oklevelemmel. – Nemcsak szólóban énekelsz, hanem együttesed is van. Hogyan alakult meg a banda? – Hát ez érdekes történet. Egyik nap teljesen váratlanul kaptam egy e-mailt, amiben megkérdezték tőlem, hogy lenne-e kedvem egy zenekarban énekelni. Egyértelmű volt számomra, hogy igent mondok, hiszen teljesen más a hangulata az élőzenés koncerteknek. Ha gépzene az alap, az nem olyan. Amíg Brassóba jártam egyetemre, zenéltem a Musicum együttessel, és nekik köszönhetően rengeteget tanultam. Az itthoni zenekarral főként lagzikon zenéltünk, így nem igazán lehet összehasonlítani a pesti bandával, amellyel már színpadokon koncertezünk. De nagyon jó tapasztalat volt az az időszak is, és én tényleg hálás vagyok mindenért, mert a Musicum énekeseként tanultam meg bízni magamban. A Szőcs Reni Live Band nagyon hamar összeállt, és hihetetlenül egymásra hangolódtunk. Az első koncertünk itthon volt, Erdélyben, és nagyon nagy buli volt. – Felismernek az utcán Magyarországon is? – Igen. Főleg az idősebb korúak ismernek fel, a saját korosztályom nem annyira. Volt olyan eset, amikor a buszmegállóban várakoztam, és odajöttek hozzám azzal, hogy „jaj, a kislány, aki megnyerte az X-faktort”. Sok a tehetségkutató, már senki sem tudja számon tartani, kit honnan ismer. – Mennyi idő után szoktad meg a pörgést? – Hát még mindig folyamatban van. Az igazság az, hogy minden napom más, keveset alszom, és folyamatos a rohanás. De mindig kárpótol az a pillanat, amikor a színpadon vagyok és látom a kisgyerekek csillogó szemeit, és érzem a közönség szeretetét. Mindegy, hogy mennyire vagyok elfáradva egy húzós nap után, ha énekelhetek, teljesen ki tudok kapcsolni. Azt hiszem, a kulcs abban rejlik, hogy mennyire tudom szétválasztani a magánéletet a fellépésektől. Mennyire tudom kikapcsolni a napi rutint, elfelejteni, hogy rossz napom van, és csak a koncertre figyelni. Nekem mindennél többet ad az a perc, amikor a színpadon állok. Sokszor a koncertek után aludni sem tudok, annyira boldog vagyok. Ez kompenzál mindenért. – A debütáló daloddal kapcsolatba mire kell számítania a közönségnek? – Nyári dallamokat képzeltünk el, nem szeretnék szerelmes szöveget. Még folynak a tárgyalások, hogy milyen lesz a klip, meg miről fog szólni a dal, de remélem, lesz annyi beleszólásom, hogy a klisészerű gondolatokat kihagyják a kérésemre. Mindenképp elvontabb gondolatokról szeretnék énekelni, nem akarok agyoncsépelt szakítós dalt. – Van valami extrém kikötésed? – A naplemente. Engem nem érdekel, mit csinálnak, de naplemente legyen a klip végén, és kész! Mindig így képzeltem el a saját dalomat a képernyőn. A lényeg, hogy a táj domináljon. – Milyen álmokat dédelgetsz mostanság? – Szeretnék a közeljövőben jelentkezni az Euróvízióra, és képviselni Magyarországot a nemzetközi versenyen. Valamint egy másik nagy vágyam, hogy a Budapest Parkban zenéljek a saját dalaimmal. Nem akarok celeb lenni, azt szeretném, hogy a zeném miatt szeressenek az emberek. Ne a magánéletemre legyenek kíváncsiak, hanem a dalaimra. Keresztes Bea