Akut probléma a szárazság – az előrelátás kezelhetné Az utóbbi évek legalacsonyabb szintjét érte el tegnap az Olt vízhozama a Csíkszentkirálynál mért 1,5 köbméter/másodperces átlaggal. A szárazság mértékéről és a lehetséges megoldásokról Miklós Gézát, az Olt Vízügyi Igazgatóság csíkszeredai szakaszmérnökségének vezetőjét kérdeztük. – Valóban nagy szárazság van, szinte csúcsokat döntünk ezzel. Csak egy példát mondok: Csíkszentkirályon az Olt hozama 1,5 köbméter másodpercenként, miközben a hasonló időszak sokéves átlaga 6 köbméter másodpercenként. A kisebb patakoknál 1-2 liter a másodpercenkénti hozam, szinte-szinte kiszáradás előtt vannak, és azokon a helyeken, ahol állatállomány is van, még rosszabb a helyzet. Ilyen például a Kőd pataka. Szépvíz pataka pedig teljesen ki van száradva, miután elhagyja a falut – igaz, ez máskor is így volt, nagyobb esőzéskor van víz benne, máskor alig. Biztonságot ad viszont, hogy 6,5 millió köbméter tartalékunk van a szépvízi tározóban, ami azt jelenti, hogy még a jövő évre is van elegendő ivóvíz, még akkor is, ha minimális lesz az eső vagy a hó mennyisége. – A Vízügyi Igazgatóság saját kútjainak segítségével is követi a vízszintet. Mi a helyzet ezekkel? – Nekünk tizenegy, 5 méter, 15 méter és 15 méter alatti kutunk van, amelyekkel az altalajvíz szintjét mérjük. Méréseink alapján az 5 méteres kutakban csökken a víz mélysége, a 15 méteresekben is, de nem olyan veszélyesen, és a 15 méternél mélyebbek még érintetlenek. Ebben a mélységben még nem befolyásolja a szárazság az altalajban található vízmennyiséget. A felszínhez 5 méternél közelebb levők vizek esetében nagy az érzékenység a szárazságra és a csapadékmennyiségre. Az altalajvizek esetében nem annyira. – Létezett egy korábbi elképzelés egy Hargita megyei öntözőrendszerre... Történt előrelépés ez ügyben? – Általában az öntözéssel, a vízgazdálkodással csak akkor foglalkoznak, amikor szárazság vagy árvíz van. Hasonló volt a helyzet 2006–2007-ben, Ladányi alprefektus idején, amikor felvázoltunk néhányan, különböző érintett igazgatóságok vezetői egy közép- és hosszú távú vízgazdálkodási elképzelést arra vonatkozóan, hogy mit lehetne tenni azokért a területekért, ahol problémákat okoz a szárazság, és hogyan lehetne ezt vízgazdálkodással megoldani. Le is adtuk a minisztériumban. Utána jöttek az esőzések, 2010-ben az árvíz, és egy ideig nem beszéltünk róla. Később ismét előkerült ez az elképzelés, és 2012-ben a megyei tanácshoz is letettünk egy dokumentációt. Persze ez akkora horderejű környezetátalakító elképzelés – az árvízvédelmi építmények kiépítését is figyelembe veszi, de a szárazságot is –, hogy megoldása nem egy megyének a dolga. Többek között az szerepel benne, hogy a felhagyott kavicsbányákban – például Alcsíkon az Akó-kapu felé van kettő is, Szépvíz és Rákos között egy –, azokat kibélelve, több százezer köbméter vizet lehetne tárolni, és szükség esetén felhasználni öntözésre. Egyúttal a parcellarendszereket is úgy kellene kiépíteni, hogy lehessen öntözni. Mert a szárazság óriási terménykiesést jelent. Azt hiszem, akkor a dokumentációt a környezetvédelmi minisztériumhoz is benyújtottuk. Most a téma ismét aktuális, s mivel akut problémáról van szó, és egyre gyakrabban van szárazság, ideje lenne továbbgondolni. A patakokból pumpálni vizet még pillanatnyi megoldásként sem jó, mert a patakokban is nyilván szárazság idején van kevesebb víz, és az élővilágra vigyázni kell. Ezért kellene a megyében visszatartani az áradáskor keletkező plusz vízmennyiséget. Csíkban így kerülhetne egyensúlyba a mérleg. Példaként: egy hektár búza öntözéséhez 600 köbméter víz kell, az 100 hektárra 60 ezer köbméter – és a rákosi bányában lehetne tárolni kb. 400 ezer köbmétert... Hány hektárt meg lehetne öntözni ezzel! De az öntözőrendszerek kiépítését a farmerek nem tudják felvállalni. Most már lehet öntözőrendszerre is pályázni, de annak van előnye, akinek van kész előtanulmánya. Ezért szeretnénk, ha a megyei tanács tudna valamennyi pénzt elkülöníteni legalább jövőben arra, hogy egy szakcég elkészítse a megfelelő előtanulmányt, kidolgozza, hogy mibe kerülne a rendszer és mi a buktatója, mert az is van… Az út mellett ki kell alakítani erdőrészeket, a parcellák között szintén, az emberektől a földeket fel kell vásárolni, a megfelelő mikroklímát kialakítani, a kőbányákat kibélelni, és ha nincs bánya, készíteni ideiglenes gátakat. Mindez nem kevés pénzbe kerül. – Vitákat is szülhetne, hogy éppen kinek a földjét öntözik... – Az öntözési rendszer jelenleg Romániában úgy működik, hogy az állam adja a vizet, odaviszi neked a parcella szélére, és te öntözöl, de a felhasznált vizet kifizeted. – Engedélyre van szükség és vízdíjat akkor is kell fizetni, ha valaki a patakból öntöz? – Igen, így van. Például Alcsíkon a Burgabotek fizet. Egy évig járt a vízügyi engedély után. – Ezenkívül valaki hivatalosan használ-e vizet a régióban öntözésre? – Tudtunkkal nem, de ha valaki betesz egy kicsi pumpát a patakba, és nem szórófejjel működik, nincs, ahogy lássuk. – Ahhoz is kellene egyébként engedély? – Van, amihez igen, nagyságrendtől függően. – Ideális esetben mennyi idő alatt épülhetne ki egy átfogó öntözőrendszer? – Például Alcsíkon ott az Olt árterülete és az első terasza. Az árterülethez az Oltból lehetne venni vizet, az első teraszon pedig bányákból és gátakból, így helytől függően 5-10 év alatt. Minden az akaraton és a pénzen múlik. Mert mintha látnám, hogy eltelik a 2015-ös év, s ha 2016-ban nem lesznek vízgondok, elfelejtjük ismét a szárazságot, és a következő szárazságkor vesszük elő a témát. Ez pedig egy hullámszerű gazdálkodás, ami nem jó. Előrelátásra, biztonságra lenne szükség, ahogyan Nyugaton száz éve dolgoznak. Mi sajnos kapkodva dolgozunk. Daczó Katalin