Ünnepre hívta a zetelaki Szent Kereszt Megtalálása plébániatemplom harangja vasárnap délelőtt a helyieket, a községbe érkező egyházi és világi elöljárókat, illetve a zarándokokat. A helyi születésű dr. P. Boros Fortunátra, az erdélyi ferences rendtartomány egykori provinciálisára, történészre, íróra és vértanúra emlékeztek. Az ünnepség és az emléktábla-avatás kezdeményezője Guia Hugó székelyudvarhelyi ferences szerzetes, támogatója pedig Göthér Gergely, Zetelaka plébánosa volt. A szentmise főcelebránsa és szónoka dr. Kerekes László, a Gyulafehérvári Főegyházmegye segédpüspöke volt, aki prédikációjában úgy fogalmazott: az életünkben vannak olyan felemelő pillanatok, amelyek visszaidézve is mély örömet és lelki megerősödést adnak. Ilyen élményként említette a Boros Fortunátra emlékező szentmisét is, ahol Assisi Szent Ferenc csontereklyéje is jelen volt, jelezve Isten valóságos jelenlétét a közösségben.

– A mai ünnep különösen fontos a főegyházmegye és a ferences rendtartomány számára, így különösen a keresztség évében. A keresztség arra emlékeztet, hogy mindannyian Isten gyermekei vagyunk, és ebből fakad a keresztény ember missziós küldetése is, minden megkeresztelt felelősséggel tartozik az evangélium továbbadásáért – mondta Kerekes László. Márton Áron egy jegyzetére hivatkozva hozzátette: a keresztség a missziós küldetés alapja, majd felidézte Márton Áron, Erdély néhai szentéletű püspöke és Boros Fortunát egykori ferences tartományfőnök kapcsolatát is. Kiemelte: a közöttük fennmaradt 47 levél nem egyszerű hivatali kapcsolatról, hanem mély személyes barátságról és kölcsönös bizalomról tanúskodik. Rámutatott: ezt a kapcsolatot a közös hit mellett a kisebbségi lét tapasztalata is erősítette. Az ünnep szónoka végül arra kérte a híveket, hősies lélekkel tartsanak ki a hitben, az imádságban és a tanúságtételben, életükkel pedig Krisztusra mutassanak, ahogyan Márton Áron és Boros Fortunát is tette.

A szentmise után Sebestyén Gyopár elszavalta Kacsó András nyugalmazott pedagógus erre az alkalomra írt, Boros Fortunát Domokos című versét, majd Sebestyén István Elemér, a helyi iskola aligazgatója Boros Fortunát életét és történelmi korszakát ismertette.

A néhai erdélyi ferences elöljáró lelkiségéről Guia Hugó székelyudvarhelyi ferences szerzetes beszélt. Kiemelte: nem pusztán emléket állítanak egykori szülőházánál, hanem egy olyan élet előtt tisztelegnek, amely tanúságot tett hitéről. Hangsúlyozta, Boros Fortunát életét a ferences lelkiség határozta meg, amelyre következetes tanárként és elöljáróként építette munkáját. Bár sokszor szigorú és kemény embernek tartották, ez nem öncélú volt. Fegyelmezettség, bölcsesség és példaadás jellemezte szolgálatát, amely mögött testvéri szeretet húzódott meg.

A szentmise után a megemlékezők keresztaljába tömörülve Boros Fortunát rokoni házához vonultak, amelyet életében gyakran felkeresett. Az emléktábla-avatón Urbán Erik ferences tartományfőnök mondott beszédet. Az emlékünnepséget koszorúzás és a himnuszok eléneklése zárta. 
 

A hit és a szolgálat útján
Boros Fortunát (Domokos) 1895. június 3-án született Zetelakán és 1953. március 16-án hunyt el a Capul Midia-i munkatáborban. Ferences szerzetes, tanár, történész és rendi vezető volt, aki a 20. századi erdélyi egyházi élet meghatározó alakjai közé tartozott. 1951. augusztus 20-án, a szerzetesrendek elleni akciók során a román kommunista hatóságok Máriaradnára hurcolták, majd a Duna-csatorna építéséhez kapcsolódó Capul Midia-i munkatáborba internálták, ahol embertelen körülmények között kényszermunkára ítélték. A fogságban megbetegedett, tüdőgyulladást kapott és magatehetetlenné vált; visszaemlékezések szerint ekkor is súlyos bántalmazások érték.