Kezdőként nem ajánlott túl sok méhcsaláddal indulni: két-három család bőven elegendő ahhoz, hogy valaki megtanulja az alapokat, a méhek viselkedését, a kaptár kezelését és az év során szükséges teendőket.

A megfelelő hely kiválasztása

Fontos, hogy megfelelő helyet találjunk a méheknek, a kaptárak elhelyezése ugyanis sok mindenben segíti a méhcsaládokat a megfelelő fejlődésben. Jó tudni, hogy a méhek a nyugodt, szélvédett, napos helyet kedvelik, de azért némi árnyék sem elvetendő. A kaptárakat érdemes úgy elhelyezni, hogy a röpnyílás ne közvetlenül a szomszéd udvarára vagy a gyakran használt kerti ösvényünkre nézzen. Jó, ha sövény vagy kerítés határolja a kaptárakat, mert ez arra készteti a méheket, hogy magasabbra emelkedjenek repülés közben. A vízforrás közelsége is fontos, hiszen a méheknek folyamatosan szükségük van vízre. Ha nincs természetes vízfolyás vagy tavacska a közelben, akkor nekünk kell megoldani a méhek itatását.

Kezdő méhészként az egyik legfontosabb feladat a kaptártípus kiválasztása. A legtöbben rakodókaptárral kezdenek, mert könnyen kezelhető és egyszerűbb beszerezni a tartozékokat. Érdemes olyan rendszert választani, amelyet a környékbeli méhészek is használnak, mert ez megkönnyítheti az eszközcserét, -vásárt.

A szükséges felszerelések listája elsőre hosszúnak tűnhet, de csak egyszer kell beszerezni őket. A méhészkedéshez tehát szükségünk lesz méhészkalapra vagy teljes védőruhára, kesztyűre, kaptárvasra és füstölőre – utóbbi a méhész egyik alapeszköze, hiszen a füst megnyugtatja a méheket a kaptárvizsgálat során. Szükség van továbbá keretekre, műlépre, etetőre és természetesen mézpergetőre is, utóbbi kezdetben kölcsönözhető is.

Megbízható forrásból

A méhcsaládokat érdemes megbízható méhésztől vásárolni, kezdők számára általában a raj vagy egy kisebb fejlődő család a legjobb választás. Fontos, hogy egészséges, fiatal anyával rendelkező család kerüljön a kaptárba.

A méhészetben elengedhetetlen a rendszeres ellenőrzés: tavasszal figyelni kell a család fejlődését, nyáron a hordást és a rajzási hajlamot, nyár végén, ősz elején pedig a telelésre való felkészítést. A kezdőknek meg kell tanulniuk felismerni az egészséges fiasítást, az anya jelzéseit és a betegségek első tüneteit is. A méhészetet leginkább gyakorlat közben lehet elsajátítani, ezért hasznos, ha a kezdő kapcsolatba kerül tapasztaltabb méhészekkel, vagy belép egy méhészegyesületbe. Néhány közös kaptárvizsgálat egy gyakorlott méhésszel sokszor többet ér, mint több száz oldalnyi szakirodalom elolvasása.