Az elmúlt négy esztendő tapasztalatairól, a közéletben tapasztalható folyamatokról, a következő időszak kihívásairól, a politizálásban várható hangsúlyeltolódásokról beszél Kelemen Hunor, az RMDSZ szövetségi elnöke. [caption id="attachment_39398" align="aligncenter" width="1000"] Fotó: Banga Előd-Ernő[/caption] – Decemberben, bő egy hónap múlva parlamenti választások lesznek, nemsokára új parlamenti ciklus kezdődik. Mi jellemezte a most záruló törvényhozási időszakot? – Sok bizonytalanság, rengeteg változás, és a parlamenti politizálás bizonyos mértékű kiüresedése. Bizonytalanság azért, mert azt láttuk, azt tapasztaltuk, hogy nem volt egy koherens stratégia, elképzelés a 4 éves ciklusra: a törvényhozásban milyen prioritások vannak, milyen területeken milyen változtatásokra, korrekciókra vagy reformokra lenne szükség. Egyrészt. Talán a 2013-as esztendőt leszámítva, a 2014-es esztendőt is kicsit beleértve, a ciklus második fele teljes mértékben kaotikus volt: rengeteg sürgősségi kormányrendelet, rengeteg olyan kezdeményezés, amelyről nem lehetett tudni, milyen stratégiának próbálják megfeleltetni. Másrészt pedig az a rengeteg változás is jellemző volt, amely 4 év alatt történt, hisz a választásokat megnyerte a Szociálliberális Unió (USL), de egy év után az felbomlott és egy kormányváltásra vagy a kormány egy részének kicserélésére került sor – ekkor került be az RMDSZ a kormányba, de ki is léptünk 2014-ben. Két év alatt a második nagy változás. Utána egy évig kormányzott Victor Ponta, egészen addig, amíg 2015 novemberében lemondott, és utána egy év technokrata kormányzás következett. Tehát ennyi változás négy év alatt, gyakorlatilag 4 fajta kormányzati csapat és elképzelés próbált a törvényhozásban valamilyen módon előretörni, és ez mindenféle koherenciát nélkülözött. Kiüresedett a politika döntéshozatali része. Két példát mondanék: egyik, az a nagyszabású decentralizációs törvénytervezet, amelyet 2013-ban az USL készített elő és mi magunk is támogattunk. Ez lett volna a legbátrabb decentralizáció, ami nemcsak sok hatáskört adott volna át az önkormányzatoknak, hanem vagyoni kérdésekben is decentralizációt készített volna elő. Ezt az Alkotmánybíróság alkotmányellenesnek minősítette, pedig talán ez volt az egyik legfontosabb kezdeményezés ebből a ciklusból, amely az önkormányzatoknak nagyobb erőt adott volna, több hatáskört. Ez megbukott. Az alkotmánymódosítás hasonlóképpen az Alkotmánybíróságon bukott el: az is egy politikai döntés volt, és sikerült ellenzékből elfogadtatnunk többek között az egyes cikkely kiegészítését, 5-6 olyan pontot beleértve – például a regionalizációt és az alrégiók lehetőségét –, amelyet mi nagyon fontosnak tartunk. Az Alkotmánybíróság ezt is elmeszelte. Tehát két olyan politikai döntést buktatott meg az Alkotmánybíróság, amelyről azt gondolom, hogy előre mutatott volna és a mi számunkra, erdélyi magyarok számára is fontos lett volna. Ugyanebben az időszakban tapasztaltuk, hogy hihetetlenül sok támadás érte az RMDSZ-t, a magyar közösséget, törvényekkel és közigazgatási döntésekkel, vagy bírósági végleges ítéletekkel mind a nyelvhasználatra, mind a zászló és a közösségi, nemzeti szimbólumok használatára vonatkozóan. Ebben az időszakban sokat szenvedett a parlament képviseleti funkciója, hisz nem úgy néz ki a mostani parlament, ahogy mandátumát megkezdte 2012-ben: nem tükrözi most a választói akaratot. Akkor voltak olyan pártok, amelyek bejutottak, ma már nem is léteznek a parlamentben, és vannak olyan pártok, amelyek a választásokon nem vettek részt, de ma frakciójuk van, és úgy viselkednek, mintha őket megválasztották volna pártként 2012-ben. Ennek a parlamentnek nem sikerült igazából a kormányt, a végrehajtást ellenőrizni – ez az, ami a harmadik olyan hiányossága ennek a ciklusnak, amin változtatni kell. És ez az utóbbi egy évben, a technokrata kormány idején különösen élesen látszott. Például abban is megmutatkozott, hogy két egyszerű indítvány is megkapta a többséget a parlamentben a mezőgazdasági, illetve az igazságügyi miniszter ellen, de a kormányfő ezeket nem vette figyelembe. Tehát a parlament ellenőrző szerepe, ami a parlamentáris demokráciában roppant fontos, nem tudott érvényesülni. Ilyen körülmények között kellett nekünk helytállni, a magyar közösség érdekeit képviselni. Én azt gondolom, hogy az adott kontextusban jól teljesítettünk. – Hogyan jellemezné az RMDSZ szenátusi és képviselőházi frakciójának tevékenységét, illetve Hargita megyei kollégáinak munkáját? – A képviselőházi és a szenátusi frakciók munkájával nagyon elégedett vagyok. Természetesen voltak olyan pillanatok is, amikor nem tudtunk közös döntést hozni, ezért mindenki a saját lelkiismerete szerint szavazott, és voltak olyan pillanatok is, amikor jobban szerettem volna, ha nagyobb a fegyelem, nagyobb a frakción belüli egymásra figyelés. Mindezek talán annak is tulajdoníthatók, ami az első kérdésre adott válaszomban is benne volt, hogy hol ellenzékben voltunk, hol kormányon, illetve a ciklus vége felé már nagyon sokan tudták, hogy nem mennek tovább, és a fegyelem emiatt is lazulni látszott. Összességében ez a frakció ebben a ciklusban azt a teljesítményt nyújtotta, amire ilyen körülmények között számítani lehetett. A Hargita megyei kollégák munkájával külön-külön is, együtt is elégedett vagyok, ez egy erős csapat volt és bízom benne, hogy a következő is az lesz. – A Collectiv klubban bekövetkezett tragédia egész sor eseményt indított el a hazai közéletben, politikai életben: megbukott a Ponta-kormány, megingathatatlannak tűnő pontentátok kényszerültek lemondani, szakértői kormány alakult. Az RMDSZ-re hogyan hatott az egy éve kibontakozott tisztulási folyamat? – A szakértői kormányt egy ideiglenes megoldásnak, nem egy jó megoldásnak tekintettük, tekintjük. Egy demokráciában, egy jogállamban politikai támogatással, politikai háttérrel is bíró kormányra van szükség. A technokrata megoldás egy válsághelyzetben született, és nagyon hamar bebizonyosodott, hogy a szakértő lehet, hogy a privát szférában vagy Brüsszelben jó munkát végez, közigazgatásban viszont pocsék teljesítményt nyújt vagy kaotikus munkát végez. Ezért is történt meg, hogy a miniszterelnök nem egészen egy év alatt a kormány felét kicserélte. Az RMDSZ ezt a változatot ideig-óráig elfogadhatónak tartotta, de már akkor azt mondtuk – és az elvárásokat Dacian Cioloșsal szemben megfogalmaztuk –, hogy ezt csak ideiglenes megoldásnak tekintjük. Mi a jelöltállítási procedúránkat úgy készítettük elő, hogy hiteles jelöltjeink legyenek és felkészüljünk a 2016-os önkormányzati és parlamenti választásokra, illetve úgy, hogy a parlamenti munkát tudjuk végezni. – Milyen változás állt be a szövetség politikájában? – A szövetség politikája a célokat illetően és a magyar érdekképviseletet illetően nem változott a 27 év alatt, a közjót, a közérdeket, a magyar érdeket képviseli, de a hangsúlyokban mindig is volt, és a következő években is lesz változás. A politikának az emberekről kell szólnia és nem a politikusokról, sokkal több empátiára, alázatra van szükség, és mindenek elé, mindenek fölé a közjót, a közérdeket kell helyezni – ez az a szemlélet, amit én az elmúlt években nagyon határozottan képviseltem, és ezt kértem a kollégáktól is. Változás az is, hogy összefogtunk az MPP-vel, azt az egységet, összefogást teremtettük meg, amelyet a romániai magyar emberek már évek óta igényelnek, kérnek. Ők soha nem mondják, hogy ez technikailag miként nézzen ki, csak azt kérik, hogy alapvető kérdésekben ne legyen vita, a politikusok ne egymással vitatkozzanak, hanem arról beszéljenek, hogy mire van szüksége az erdélyi magyar embereknek és milyen megoldásokat találnak ezekre a problémákra. A másik újítás, változás a belső szolidaritás megerősítése, mert a szórvány nélkül nincs 5 százalék. A szórvány évtizedeken keresztül hozta az 50 ezer szavazatot (legutóbb 52 ezret), de ritkán tudott képviselőt küldeni a parlamentbe – hozzájárulásukhoz képest mindig kevesebb képviselőjük volt. Ezért a belső szolidaritást úgy erősítjük ebben az esztendőben, hogy a hargitai listán egy szebeni kollégának, egy szórványból jövő magyar RMDSZ-es kollégának, Benedek Zakariásnak nyújtunk befutó helyet. Ez az összefogás egyrészt a belső szolidaritás erősítése, másrészt egy jelentős változás 2016-ban az RMDSZ politikájában. Ezt azzal szoktam érzékeltetni, hogy egy madár is csak akkor tud repülni, ha mindkét szárnya megvan. Nekünk is vigyáznunk kell arra, hogy tudjunk szárnyalni, tudjunk repülni, ne csak egy helyben üljünk. Túl a mindennapi retorikán, akkor, amikor ilyen döntést kell hozni, kell tudnunk érvényesíteni egyrészt a belső szolidaritást, másrészt azt az egységet, együttműködést, amelyet 2016-ban a szövetség – én úgy érzem – megteremtett, tető alá hozott. – Az RMDSZ túl van a helyenként feszültségeket gerjesztő jelöltállítási folyamaton. Hogyan sikerült megbékéltetni az elégedetlenkedőket? – Ésszerű érvekkel, a közös érdek felmutatásával és annak az elvnek az érvényesítésével, hogy ha egy területi, megyei szervezet nagyon kevés kivételtől eltekintve egy döntést meghozott, akkor azzal mindenkinek meg kell tudnia békülni. – A szövetség jelöltlistáin számos új név szerepel az ismert nevek mellett. Mennyire sikerült a fiatalítás? – A váltás nagyon nagy, ezek között vannak fiatalok, de vannak a középnemzedékből származók is. A mi számításaink szerint az új jelöltek átlagéletkora 41 esztendő. Ez azt jelenti, hogy a legaktívabb időszakuk elején járó emberek kerülnek be a törvényhozásba. A fiatalság egyébként a politikában nem mindig érték – önmagában érték, és önmagában kiváló állapot, ha az ember fiatal, de ez nagyon gyorsan el szokott múlni. A politikában nem baj, ha van élettapasztalata, és valamilyen szakmán belül is tapasztalata az embernek, ezért én azt gondolom, hogy nekünk az egyik nagy – ha szabad ilyet mondani – erényünk, hogy kiegyensúlyozott frakciónk lesz. Vannak új emberek is benne, hiszen 50-55 százaléka meg fog újulni, de vannak tapasztaltak is. Vannak olyanok, akik eddig nem politizáltak, és vannak olyanok is, akik az önkormányzatokban politizáltak. Tehát igyekszünk minden olyan kritériumnak megfelelni, amely nélkül egy rendes frakció nem tudna működni. – A román társadalom meglehetősen aktivizálódott, a magyar választók kissé tartózkodóbbak. Hogyan lehet mozgósítani a magyar választókat, ugyanis a tét a parlamentben való maradás? – Azt nem lehet tudni, hogy a román társadalom mennyire aktivizálódott, azt láttuk, hogy az önkormányzati választásokon a jelenlét nagyjából úgy alakult, ahogy ezt ismerjük: a magyar választók sem jeleskedtek, a románok sem különösebben egy-két kisebb régió­tól eltekintve. Azt látjuk, hogy a parlamenti választásokon is a magyar és a román részvétel nagyjából egyformán fog mozogni. Hogy miként lehet mozgósítani? Egyrészt úgy, hogy vannak hiteles jelöltjeink, van egy hiteles programunk, az emberek gondjairól beszélünk, nem a politikusokról, a magyar ügyet, a közjót helyezzük előtérbe, és megpróbálunk amellett érvelni, hogy a parlamenti politizálás, mint eszköz, mint az érdekképviselet eszköze meg kell hogy maradjon, nincs alternatívája, nem lehet, és nincs amire lecserélni, és nélküle pillanatok alatt nagyon súlyosan sérülnének az erdélyi magyar közösség érdekei. – Újabb mandátumért indul Hargita megyében. Mit tart legfontosabb feladatának képviselőként és érdekvédelmi szervezet vezetőjeként az új mandátumban? – Legfontosabb feladatom, akárcsak a kollégáimnak, hogy a magyar ügyet képviseljem, a Hargita megyei, a csíki emberek problémáira keressem a választ a politikában, a parlamentben. A szövetség elnökeként az is feladatom, hogy összehangoljam a frakciók munkáját, a szövetség munkáját az önkormányzatokban, a parlamentben, a hazai politikában, képviseljem a szövetséget és az erdélyi magyarokat nemcsak itthon, hanem külföldön is: Washingtontól Brüsszelen keresztül egészen az anyaországig, Budapestig. És természetesen ilyen értelemben az én feladatom mindig egy kicsit színesebb, mindig összetettebb, mint sok más kollégámé, de ez a mindenkori elnök szerepével összefügg. Sarány István