Nagy kihívások előtt áll a gyógyszerészeti szakma, sokan azzal kénytelenek szembenézni, hogy a közvélekedés szerint munkájuk csak a gyógyszerek eladását takarja. A Csíkszeredai Megyei Sürgősségi Kórházba nemrég érkezett fiatal gyógyszerész, Bartha Hanga véleménye szerint jó döntést hozott azzal, hogy a kereskedelmi gyógyszertárban végzett munkát maga mögött hagyva a kórházban helyezkedett el. A marosvásárhelyi származású szakember szerencsésnek tartja magát, hogy a szakmát a legjobb tudása szerint a betegek javára művelheti. [caption id="attachment_65771" align="aligncenter" width="1000"] Fotó: Márk Boglárka[/caption] – Honnan érkezett Csíkszeredába, illetve miért és mikor választotta a gyógyszerész szakmát? – Marosvásárhelyi vagyok, a Bo­lyai Farkas Gimnáziumban érettségiztem, majd a tanulmányaimat a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetemen folytattam, gyógyszerészeti szakon diplomáztam. Az egyetem elvégzése után magángyógyszertárban dolgoztam öt évig, egészen addig, amíg Csíkszeredába kerültem. A magángyógyszertár a nagynénémé volt, ő a tavalyi évvel bezárólag húsz évig vezette azt. Tavaly szeptember óta dolgozom itt, miután sikeresen vizsgáztam a meghirdetett állásra. Nem határozhatnék meg pontos időt, amikor megfogalmazódott bennem, hogy gyógyszerész leszek, mert tulajdonképpen a gyógyszertárban nőttem fel, édesanyám is ott dolgozott. Gyermekkorom óta otthonosan mozogtam a patikában, természetesnek tűnt tehát, hogy ezt fogom csinálni, mindenféle külső kényszer nélkül. Nem is gondoltam arra, hogy ezenkívül mást is csinálhatnék, mert ez volt a természetes. – Hogyan zajlott az egyetemi oktatás? Elégedett a marosvásárhelyi gyógyszerészképzéssel? – Hiányosságok természetesen vannak, mint országszinten minden területen, de én úgy érzem, hogy nagyon jól felkészülve jöttünk ki az egyetem kapuján. Rengeteget kellett még tanulni ahhoz, hogy megálljuk a helyünket a szakmában, mert az egyetemen sok mindent nem tanítanak meg, ezt a tudást a munkahelyen szerezzük meg. – Ha valaki elvégzi a gyógyszerészeti egyetemet, akkor utána szakosodnia kell különböző területeken, mint az orvosoknak, vagy megkapja azt a képzést, amivel aztán bárhol elhelyezkedhet? – A gyógyszerészdiplomával gyógyszertárban lehet dolgozni, az lehet nyílt vagy zárt körű, utóbbiak a kórházakban működnek. De a gyógyszeriparban, a gyógyszerkutatásban, valamint az egyetemi oktatásban is el lehet helyezkedni. – Miért döntött úgy, hogy elköltözik Marosvásárhelyről? – A munkahely, ahol korábban dolgoztam, családi környezet volt, és nem szívesen hagytam volna ott. Azt hiszem, a mai napig ott dolgoznék, ha nem mentem volna férjhez. A párom csíkszeredai, ő az orvosi egyetemen tanult és a rezidensvizsga utáni választása a csíkszeredai kórházra esett, altatóorvosi és intenzív terápiás munkakörben dolgozik, így kerültem én is ide. – Melyek az első benyomásai a kórházról ez után a néhány hónap után? Hogyan viszonyul a munkához, amely, gondolom, nagyban különbözik a közforgalmi gyógyszertári munkától? – A Csíkszeredai Megyei Sürgősségi Kórház rendkívül dinamikusan fejlődik, sok új szak jelenik meg, ami maga után vonja, hogy sok más, számunkra új kezeléssel, gyógyszerrel találkozunk. A kórházi közösség családszerű, sok a fiatal, könnyű a kommunikáció, jó az együttműködés, hamar beilleszkedtem. A két munkahely között a legfontosabb különbség az, hogy a kereskedelmi gyógyszertár a lakosság számára nyitott, tehát a betegek bejönnek, személyesen lépünk velük kapcsolatba, esetleg egy hozzátartozó váltja ki a recepteket. Itt, a kórházban a belső nyilvántartás alapján adjuk ki a gyógyszereket, csak a kórházban fekvő betegeknek. A másik nagy különbség az, hogy a nyílt körű gyógyszertár ellátása egyénileg történik, itt pedig közbeszerzés alapján. A munkának e része újdonság volt számomra. – Hiányzik-e Önnek a kereskedelmi gyógyszertár? – Mindkettőnek megvan a jó és a rossz oldala. Én nagyon szerettem a nyílt körű gyógyszertárban dolgozni. Előnyömre vált, amikor idejöttem, hogy hagyományos gyógyszertárban dolgoztam. Ez azt jelenti, hogy a tulajdonos gyógyszerész volt, és ő is vezette a patikát, ami a láncok esetében nem mindig így történik. A másik előnye, hogy rengeteg gyógyszert készítettünk mi is, tehát volt receptúránk. Ez sajnos manapság már elég ritka, a magángyógyszertárakban sokan lemondanak a receptúrai tevékenységről. Itt, a kórházban természetesen sokkal nagyobb mennyiségben, kilószámra készülnek a gyógyszerek. De ez nem jelentett gondot számomra, nem a nulláról kellett megtanulnom ezt a tevékenységet. – Hogyan zajlik egy munkanap itt, a kórház gyógyszertárában? – Változó, annak függvényében, hogy mi, gyógyszerészek mindhárman itt vagyunk-e. Én általában a kolléganőimmel a receptúrán dolgozom, a gyógyszerek készítésével foglalkozunk, közben pedig adminisztratív munkát is végzünk egy külön helyiségben. Naponta követjük a gyógyszerek bejövete­lét és kimenetelét, mivel fontos a gyógyszerek útjának követése. Az adminisztratív munka nagy részét Veres Sarolta főgyógyszerész végzi, de mi is besegítünk. – Mit mondanak a gyógyszerészek, mikor érdemes orvosságokhoz nyúlnunk? – Ez nagyon egyénfüggő. Mindenki maga dönti el, hogy mikor fordul orvoshoz, persze a nyílt körű gyógyszertárban rengetegen jöttek úgy hozzánk, hogy előtte nem mentek el orvoshoz. Ennek több oka is lehet: többek között a kényelem, vagy talán a szégyenérzet bizonyos problémák miatt. De mi próbáltuk a legjobb tudásunk szerint ellátni, illetve orvoshoz küldeni a beteget, mert ez az alapja az egésznek. Persze a média és a mai társadalom nem így működik: rengeteg információ zúdul az emberekre, hogy mivel mikor és hol kezelheti magát. Az orvos szerepe nagyon fontos, ahogy a gyógyszerészé is, ugyanis mi képezzük a lánc végét. – Ha valaki az orvos helyett azonnal a gyógyszertárba megy, a gyógyszerész az ő esetében meddig mehet el a tanácsadásban? – Ez nagyban függ a korosztálytól, nem mindegy, hogy két hónapos kisbabával vagy nagyon idős személlyel kapcsolatban kérnek tanácsot. Ilyen esetekben azonnal orvoshoz küldjük a beteget. Máskor megkérdezzük, hogy milyen panaszai vannak a betegnek, mikor jelentkeztek a tünetek, láza van-e, allergiás-e valamilyen gyógyszerre. Van, amikor úgy döntünk, hogy valamilyen gyógyszeres kezelést ajánlunk addig, amíg a beteg eljut az orvoshoz. Tehát mindez egyén-, hozzáállás-, illetve munkahelyfüggő is. Ez nagyon fontos dolog. – Mennyire dinamikus a gyógyszerészszakma változása? Mennyi a valós újdonság, ami akár a mi életünket is befolyásolhatja? – Ez időszakosan változik. A gyógyszerkutatásban hosszú idő telik el, amíg a szert valóban kifejlesztik, és még hosszabb idő, amíg a gyógyszertárak polcaira kerül. A várakozás az innovatív készítmények esetében még hosszabb, legtöbb esetben évekbe telik. – Öt éve dolgozik a szakmában, ez idő alatt tapasztalta-e, hogy valamilyen innovatív felfedezés eredménye kézzelfogható, új gyógyszer jelent meg a gyógyszertárak polcain? – Folyamatosan jelennek meg új gyógyszerek. A kereskedelmi gyógyszertárak esetében ez nagyban függ attól is, hogy milyen orvosakkal tartják a kapcsolatot. Én például egy lakónegyedbeli gyógyszertárban dolgoztam. Valószínű, hogy egy kórház mellett található egységben gyorsabban tudomást szereztek az újdonságokról. De mi is, amint olyan receptet kaptunk, amelyben új hatóanyagok szerepeltek, igyekeztünk azokat mihamarabb beszerezni. Rengeteg új gyógyszer jelent meg azóta, amióta a szakmában dolgozom. – Milyen tervei vannak a jövőre vonatokozóan? – Nagyon örülök annak, hogy itt dolgozom. Annak ellenére, hogy szerettem magángyógyszertárban dolgozni, és valószínű, hogy gyógyszertárvezető lettem volna előbb-utóbb. Mielőtt azonban ez megtörtént volna, elérhetővé vált ez a munkahely itt a kórházban. A jövőbeni tervek között szerepel a betegeknek felírt gyógyszerek közötti interakciók alaposabb vizsgálata. Az orvosokkal való ka pcsolattartás is szükséges, amiben óriási potenciált látok mind a kórház, mind az egyes osztályok tekintetében. Ebben tehát nem lesz akadály. Sajnos azt kell mondanom, hogy már nem olyan a gyógyszerészszakma, mint amilyen régen volt, ez főként a kereskedelmi gyógyszertárakra igaz, ez ugyanis a szakma hígulásához vezet. Jelenleg a kórházi gyógyszertár az a hely, ahol a gyógyszerész megmaradhat igazi gyógyszerésznek. A kereskedelmi gyógyszertárakban nagyon sok befolyásoló tényező van. Sajnos a köztudatban az él, hogy a gyógyszerész csak eladó, ez nagyon rossz dolog. Mondok egy példát: ha valaki bemegy a gyógyszertárba azzal, hogy fáj a torka, nem azt kérdezik meg tőle, hogy mióta és hogyan fáj, milyen más tünetei vannak, hanem azt, hogy milyen ízű készítményt szeretne vásárolni… Márk Boglárka