Tizennyolc fiatal hagyja el idén a Szent Anna Speciális Szakiskola falait és próbál meg egy számára új és sok váratlan helyzettel kirakott életet elkezdeni: egy részük munkát szeretne keresni, aztán saját családot alapítani. – Enyhén vagy súlyosan sérült fiatalokról beszélünk, sokan közülük nevelőszülőknél nevelkedtek, és otthonról elkerülve ez az iskola jelentett számukra menedéket, itt találtak barátokat, tapasztalták meg a közösségi létet – mondta lapunknak Kristó Kinga iskolaigazgató. A speciális szakiskolások ma búcsúznak iskolájuktól, tanáraiktól és osztályközösségeiktől, nekik szól a csengő, őket ünnepli a közösség. [caption id="attachment_49408" align="aligncenter" width="1000"] Tervekkel teli végzősök. Dolgozni szeretnének Fotó: László F. Csaba[/caption] Az oklándi és bélbori speciális, általános iskolák tanulói és néhányan a hagyományos oktatási intézményből kerülnek a csíksomlyói Szent Anna Speciális Szakiskolába, ahol a lányok varrást a fiúk pedig az asztalos szakma alapjait tanulhatják ki. – Orvosi szakvélemény alapján kiállított beutalóval kerülnek diákjaink a speciális szakiskolákba, vannak köztük enyhén és súlyosan értelmi fogyatékos fiatalok, akik a romániai gyermekvédelmi rendszerben nevelkedtek, mások nehéz anyagi körülmények között élő családokból jöttek. Ezeknek a fiataloknak elsősorban viselkedésbeli mintákat, a közösségi életben szükséges kommunikációs képességeiket próbáljuk meg egyéni és csoportos módon fejleszteni, hiszen fontos, hogy innen kikerülve se érezzék, a társadalomban elveszettnek magukat. E mellett a jobb képességű tanulóinknak szakmát próbálunk tanítani – ismertette a tanintézmény főelveit Kristó Kinga igazgató. A speciális igényű diákok sajátos tanterv alapján tanulnak, az igazgatótól – aki egyébként matematika szakos tanár – megtudtuk, hogy kilencedikben a diákok jó részének még gondot jelent a háromjegyű számok szorzása és osztása. – Minden főtantárgy esetében arra törekszünk, hogy az életben való boldoguláshoz szükséges tudást átadjuk a hozzánk kerülő gyermekeknek, ehhez pedig a tanagyag gyakori ismétlésére van szükség, mert ezek a fiatalok átlagos társaikhoz képest nehezebben értik meg és tanulják meg az iskolai anyagot. Sok köztük a diszlexiás és a diszkalkuliás – tette hozzá az igazgató. Lapunk kérésére az intézmény vezetője segített nekünk abban, hogy két végzős diákkal is szóba álljunk, mindketten tervekkel és álmokkal kezdenek bele fel­nőtt­életükbe, Czari Tímea saját családot szeretne, ami kitöltheti az űrt, amit a szülei elvesztése okozott. – Hétéves koromtól nevelőszülőknél élek, bár ismerem a vér szerinti szüleimet, nem tartom velük a kapcsolatot. Dühös vagyok rájuk, amiért elhagytak! Ezért is szeretnék saját családot alapítani – mondta Tímea. A végzős lány már keresett magának állást, csomagolóként fog dolgozni, és azt tervezi, hogy egyelőre a gyermekvédelmi rendszerben biztosított csíkszeredai szálláson húzza meg magát, amíg biztos anyagi hátérrel nem rendelkezik ahhoz, hogy saját lakást tartson fenn. – Szerettem ebbe az iskolába járni, sok jó emlékem van, barátokat szereztem itt és a tanároktól is érdemeink szerint kaptuk a jegyet, ha kellett, egyénileg segítettek, meghallgattak, ha problémával fordultam hozzájuk – tette hozzá. Sztojka Zoltán asztalos szakon végez idén a Szent Anna Speciális Szakiskolában, nagy tervei vannak a jövőre nézve: a Székely Károly Szakközépiskolában szeretne továbbtanulni és érettségi diplomát szerezni, közben pedig részmunkát is vállalna valamelyik helyi fafeldolgozó cégnél. Zoltánt hároméves korától domokosi nevelőszülők vették otthonukba, mai napig szívesen látogatja a gyermekvédelmi rendszertől kapott szüleit, ünnepnapokon pár napot otthon tölt. – Szeretnék az asztalos szakmában minél többet megtanulni, faragni például nagyon szeretek, gyakran használtuk a gyakorlati órák alatt a virágdíszítéseket, megtanultuk a különböző fák tulajdonságait felhasználásukat – mondta. Ami pedig mindkét fiatal számára egyformán fontos, hogy régi iskolájukat bármikor meglátogathatják, a tanárok és a régi diáktársak szívesen látják őket, az itt végzett tanulók többsége pedig él is ezzel a lehetőséggel, vannak, akik jelenleg külföldön dolgoznak, de ha hazajönnek Hargita megyébe, felkeresik régi szakiskolájukat is. – Ide bármikor visszatérhetünk, szeretettel fogadnak bennünket. Ez jó érzés – mondták egyszerre. Pál Bíborka