tiszta égbolt
szórványos felhőzet
erős felhőzet
kevés felhő
Azok a régi szép nyarak
A zsíros kenyér és a nap melegét még őrző paradicsom íze az egyik első emlék, ami beugrik a gyermekkori nyári vakációkról. Aztán jön sorban a többi: a bandázások az év során alig látott unokatestvérekkel, a rácsodálkozások a másik világára, a nagy mesélések, a nagy tollaslabdázások, kézilabda az utcán egy kapura, fára mászások, a színházi előadás, amit a szülőknek készítettünk, vagy a Nyárád partjáról összeszedett hatalmas acsalapuleveleken szervezett csigaóvoda. Esténként sötétedésig ültünk az utcán, az árokparton, játszottunk a szomszéd gyerekekkel vagy csak néztük, hallgattuk a nagyobbakat. Nyaranta a szénacsinálásban is részt kellett venni, kelletlenségről azonban szó sem volt akkor, ha nagytatámmal mehettünk: a munka hagyományos rendjét és tempóját őrző tatával élvezet volt dolgozni: nem siettünk, szépen sorban tettük, amit tenni kellett és közben a közelben lévő Tündérvár legendáját is megismerhettük. A déli pihenőnek is megvolt a maga szerepe és fontossága, a délre nagymamám által kihozott ebéd finomsága pedig mindig messze felülmúlta az otthon találtét. Aztán a fürdések a Nyárádban: a gübbenők kialakításában mindenki részt vet, kicsik és nagyok hordták a köveket, görgették a szikladarabokat addig, amíg megfelelő magasságú gátat építettünk, a víz ezután akár nyakig is ért, ott tanultam meg – igaz, amolyan kutyaúszással – úszni.
Szerencsés voltam, szép gyermekkorom volt, gyönyörű nyarakkal. Sokszor eszembe jut ez mostanában, amikor már a saját gyermekem nyarát igyekszek megszervezni vagy épp a gyógytornász tanácsairól írok az újságba. A szakember, akivel a napokban beszéltem, azt mondta, az egyik legfontosabb dolognak tartaná, hogy a gyermekek ne a telefonok felett vagy a számítógép mellett görnyedjenek naphosszat a nyáron. Ehelyett mozogni kellene, játszani szabadon és a szabadban. Fára vagy hegyre mászni, gyalogolni vagy épp tocsogni egy nagy teknőben az udvaron. A telefonok, számítógépek virtuális világával nehéz felvenni a versenyt és főként városon, ráérő nagyszülők hiányában szinte lehetetlen megoldani a gyermekek felügyeletét a vakációban. Megoldási javaslatom nekem sincs. Csak kívánni tudom minden gyermeknek, hogy az enyémhez hasonló szép nyaraik legyenek, ne egy eszközzel, hanem hús-vér emberekkel, levegőn és emlékezetesen töltsék a nyarukat.
R. Kiss Edit
.jpg)
