A falu első temploma az 1334. évi pápai tizedszedéskor már biztosan létezett. Ez a templom egyesek szerint a diafalvi falurészen állott 1670-ig, de ezt akkor a nedvesség miatt nem lehetett tovább fenntartani. 1670-ben a mai faluközpontban, a fontosabb utcák találkozásánál egy kisebb dombra épül fel az új istenháza. Alig több mint négy évtizeddel később már konkrét adataink vannak a templomról. Az 1711-es canonica visitatióból származó feljegyzés arról tanúskodik, hogy a templom Nagyboldogasszony tiszteletére van emelve, két oltára van, az egyház egyik földje pedig a „Diafalvi határba Haydo Péter háza alatt” van.1 Az 1721-ben tartott canonica visitatio alkalmával feljegyezték, hogy az oroszhegyi templomot Halmágyi Sámuel licenciátus szolgálja, a templom kis helyen fekszik (kicsi), zsindellyel van fedve, előtte fa torony áll, amelyben két harang van.2 Az 1760-as egyházlátogatási jegyzőkönyv nagyon részletesen leírja a közel egy évszázados épület állapotát, és az egyház ügyeibe is bepillantást nyerünk. Kiderül, hogy a templom a falu közepén áll, régi és romos állapotot mutat. Annyira szűk és csekély, hogy a hívek harmada kénytelen a falakon kívül hallgatni a misét.3 1766–1770 között, a szűk és romos templom helyébe újat emelnek az oroszhegyiek Tamási György olvasó-kanonok hathatós közbenjárásával és anyagi segítségével. Az új templomról először az 1770-es (helyesebben 1771. január 31-i) vizitáció során felvett jegyzőkönyvből értesülünk. Fontos megjegyezni, hogy ekkor épül először torony a templomtesthez.4 A hajóhoz a déli oldalon egy portikusz csatlakozott, a szentély félköríves kialakítású volt és az északi részéhez építették hozzá a hajófalába nyúló sekrestyét. Nagyon szépen látszik az 1769–1773 között Erdélyről készített I. katonai felmérésen a diafalvi falurész, az út jobb oldalán lévő szabályos elrendezésű telkekkel és a központi rész, a cinteremfallal körülvett templommal és az azt övező halmazos, zegzugos utcákkal. A templom mai alakját az 1937–1940 közötti nagyszabású átalakítás nyomán nyerte el. Ekkor a szép barokk(os) tornyot meghagyva, de hagymasisakját (amely még egy, a múlt század 30-as éveiben készült fényképfelvételen jól látszik) gúla alakúra cserélték, az óraíves kialakítást elbontották. A hajót megnagyobbították és újraépítették a szentélyt és a sekrestyét. A 18. századi templom északi hajófalát meghagyták, de elbontották a déli falat a portikusszal együtt, valamint a félköríves záródású szentélyt és az ahhoz csatlakozó sekrestyének a hajóhoz símuló részét. A hajót déli irányban kiszélesítették az egykori portikusz külső faláig, az egykori szentély tengelyében pedig egy-egy kápolnát emeltek, az északi oldalon a régi sekrestye falainak felhasználásával. Így ma az oroszhegyi templom főhomlokzatát a vaskos, rézsűs támpillérekkel erősített négyszöghasáb alakú torony uralja, amelynek déli oldalához ragasztottak egy, az orgonakarzatba csigavonalasan felvezető lépcsőt magába foglaló félkör alaprajzú, bádoggal fedett építményt. A főbejárat a torony alatt nyílik, de ahhoz, hogy a templombelsőt szemügyre vehessük, még át kell haladnunk az orgonakarzat alatt. A tágas hajóba az északi és déli oldalon három magas, félköríves ablak engedi be a fényt, hasonlóan jó megvilágításról beszélhetünk a Lourdes-i Szűz Mária és Jézus Szíve oltárokkal ékesített mellékkápolnák esetében is. A „Mennybe felvett királyné, könyörögj érettünk!” feliratú diadalívhez kapcsolódik a sokszög öt oldalával záródó szentély. Az oroszhegyi templom berendezési tárgyaira a legkimerítőbb adatokkal legkorábban az 1824-es vizitációs jegyzőkönyvben találkozunk. A leírások alapján azt feltételezzük, hogy a főoltár a barokkra jellemző oszlopos architektúrás kialakítást követte. A fent említett forrás világosan említi, hogy a „nagy oltáron” négy oszlop között két szobor van: a Szent Józsefé és a Szent Jánosé. A tabernákulum ajtajai két kerub alakjával vannak díszítve, a falon pedig Szent Joachim és Anna képe függ. A továbbiakban azt olvashatjuk, hogy a templomnak három felszentelt oltára van: a főoltár titulusa a Mennybe fölvett Mária, a jobb oldalon Szent György tiszteletére szentelt, míg a bal oldalon a Szent Kereszt (mellék)oltár található.5 A mellékoltárok sajnos a 20. század eleji templomátalakításkor lebontódtak, és ma már nincsenek meg. Adataink vannak arra vonatkozóan, hogy 1941 márciusában az oroszhegyi egyházközség vezetői árajánlatot kérnek az Oberbauer nevű budapesti templomberendező és zászlókészítő vállalattól az új templom használati tárgyainak ügyében. Így szó esik többek között az „oltár-tervrajzról”, a „meglévő oltárképről”, illetve arról, hogy „az oltárkép az oltárfelépítménybe legyen-e beépítve, vagy pedig teljesen különállóan lógjon a szentély falán”. Ebből arra következtethetünk, hogy a már Orbán Balázs által is említett (második) főoltárképet igyekeztek a megváltozott körülményekhez alkalmazkodva elhelyezni. A korabeli oroszhegyi plébániai iratok szerint 1942. október 30-án az oltár, áldoztatórács és szószék tervrajzainak kivitelezését az Egyházmegyei Egyházművészeti Bizottság – fenntartásokkal ugyan, de – engedélyezi.6 A (második) főoltárkép végül is felépítmény nélkül került a szentély falára. Mária mennybemenete- lét ábrázolja: angyalok viszik fel az égbe Máriát, miközben a sír körül összegyűlt apostolok csodálkozva néznek utána és halotti leplét tartják kezükben, amelyben a Mária üres sírjában talált rózsák vannak. A kép felső regiszterében láthatjuk a Máriát váró Szentháromságot. Kovács Árpád 1Gyulafehérvári Érseki Levéltár (GYÉL) Canonica visitatio. 1711: 1. doboz, 1. kötet, 25. 2Uo. Canonica visitatio. 1721: 1. d., 1. k., 216. 3Uo. Canonica visitatio. 1760: 4. d., 8. k., 28. 4Uo. Canonica visitatio. 1770: 3. d., 6. k., 318. 5Uo. Canonica visitatio. 1824: 33. d., kötés nélkül. 6GYÉL Székelyudvarhelyi Kerületének Gyűjtőlevéltára. Plébániai iratok 679/b. Oroszhegy. Hivatalos iratok: 1941–1946.