Hazai viszonylatban az épületek energiahatékonyságára, illetve annak fokozására vonatkozóan jó 15 évvel ezelőtt született meg a 2005/372-es törvény. Többek között annak a jegyében kezdődött meg az 1990 előtt épült tömbházak külső hőszigetelésének nagyszabású akciója is. A szóban forgó jogszabályt egyébként utólag többször is módosították és kiegészítették, s e tekintetben úgymond fordulópontot jelentett a 2016/13-as kormányrendelet, illetve az ez esztendő júliusában megjelent 2020/101-es törvény. Ez utóbbiak révén ugyanis beépültek a hazai jogrendbe az uniós normák is. 

Kissé vissza kell mennünk az időben, mármint az uniós normák tekintetében: az épületek energiahatékonyságáról a 2010/31-es irányelvet és az energiahatékonyságról szóló 2012/27-es irányelvet. 2018 májusában ezeket az Európai Parlament és a Tanács a 2018/840-es irányelvével módosította. Ennek az irányelvnek is megvolt a maga szerepe abban, hogy július 1-jén napvilágot látott és azóta hatályba is lépett a már fentebb említett 2020/101-es törvény. Ebben a kontextusban utalhatunk arra, hogy a jelenleg hatályos törvényes előírások értelmében azon új épületek esetében, amelyekre az urbanisztikai bizonylatot 2020. szeptember 15. után bocsátják ki, az ingatlanfejlesztők arra kötelezettek, hogy biztosítsák azon önszabályozó készülékeket, amelyek révén külön szabályozható a beltéri levegő hőmérséklete és minősége. (Amúgy az utólag módosított és kiegészített 2005/372-es törvény 14-es szakasza pontosítja azt is, hogy mi is képezhet hőmérséklet-önszabályozó készüléket.) A törvényben számos határidő is szerepel, mármint egyes előirányzatok gyakorlatba ültetésére vonatkozóan, adott épülettípusok függvényében. Így például a középületek esetében egyes intézkedéseket jóval hamarabb kellett, kell szem előtt tartani, mint a magánépületek (lakóházak stb.) esetében. Közvetve idetartozik az is, hogy 2020. december 31-ét követően, függetlenül az épületek tulajdonosi minőségétől, az úgynevezett nZEB (nearly zero-energy buildings) kategóriába való beilleszkedés kötelező lesz. (Íme a nZEB épület definíciója: „az az épület, amely energiafogyasztása közelít a nullához, lévén, hogy annak energetikai teljesítménye nagyon magas, amely esetében az energiafogyasztás majdnem nullával egyenlő vagy igen alacsony, és az legalább 10%-ban megújuló energiaforrásból fedezett, beleértve a helyszínen vagy annak szomszédságában produkált megújuló energiaforrásokat”.)

A nulla irányába…
Egy kis túlzással úgy is fogalmazhatnánk, hogy 2021-től energiahatékonysági szempontból új korszaka kezdődik az épületeknek, pontosabban azok kivitelezésének. Igen, mert az elkövetkező időszakokban az uniós irányelvek értelmében az energiaellátást legalább 25%-ban megújuló forrásokból kell fedezni, ilyenképpen pedig hatékonyabban kell majd szigetelni a falakat és a tetőket, s az új épületek esetében pedig az egy négyzetméterre jutó energiafelhasználás nem haladhatja meg az évi 100 kWh-t. Ez egy olyan előírás, amely amennyiben nem teljesül, nem adható meg a használatba vételi engedély. Az uniós előírások megkövetelte szabályozás nem véletlenül nevezi nullához közelinek az ilyen épületek energiaigényét. Nem, mert az a 100 kWh nagyjából annyi energia, amennyit egy villanytűzhelyt használó négytagú család 5 hét alatt fordít főzésre. Az építkezések, az építőipar szempontjából ez azt jelenti, hogy a korszerű házakba a kor igényének megfelelő anyagokat és berendezéseket kell „beépíteniük”. Például 2-3 rétegű üvegeket, a mind vékonyabb rétegben felhordandó hőszigetelő anyagokat, a hőszivattyúkat, a napenergiát, vízmelegítésre használó kollektorokat, illetve napfényből elektromos áramot előállító napelemtáblákat. Megemlíthetjük az Európa-szerte egyre népszerűbbé váló központi szellőztető rendszereket is, amelyek nyáron hűtik, télen pedig melegítik a beérkező levegőt, s ezzel párhuzamosan azt meg is szűrik. Kétségtelen, hogy az energiatakarékosság mindenképpen megdrágítja az építkezést. Hozzávetőleges számítások szerint akár 5000 euróval is (mármint a fűtési rendszer tekintetében). Az is igaz viszont, hogy hosszabb távon számottevő megtakarításra lesz lehetőség. Ez a megtakarítás a kevesebb villamosenergia-fogyasztásból származik, de azzal is számolni kell, hogy az uniós energiahatékonysági irányelveknek megfelelő épületek „jobb” áron adhatók el. Egyes becslések, illetve számítások szerint a jelenleg legnépszerűbb megoldás a napelemek használata (amelyet egyébként államilag is támogatnak), nagyjából „megspórolja” a villanyszámla összegét. Nem idetartozik, de érdemes futólag utalni arra is, hogy az uniós irányelvek értelmében a megújuló energiaforrások közé sorolandó a napenergia és a geotermikus energiát kihasználó hőszivattyúk mellett a tűzifa, a biomassza, a fapellet, a szél- és a vízenergia, illetve bizonyos esetekben a távfűtés is. 

Szakmai kihívás
Nemzetközi tanulmányok és tapasztalatok szerint is a kivitelezőkkel szembeni elvárások is fokozódnak, hisz az új anyagok és berendezések használata megfelelő szakképzettséget igényel. (Ne feledkezzünk meg arról, hogy sokszor viszonylag bonyolult rendszerek beépítéséről van szó!) Ez nem jelent egyebet, mint azt, hogy a munkálatokat valóban és ténylegesen betervezett anyagokkal és technológiákkal végezzék el, és ne engedtessen meg semminemű olyan változtatás, amelyről nem egyeztettek a tervezővel. 
Az új kihívások kapcsán került sor nemrégiben az Euro-Construcții videokonferenciára, amelyen részt vettek a szakterület hazai tekintélyes személyiségei, szakmai szervezetek képviselői, építészek, energetikusok stb. A konferencia során újólag kidomborították, hogy az uniós irányelvek igazi kihívást jelentenek, hisz a 2021. január 1-től kezdődően kivitelezendő épületek nZEB „kategóriába” kell tartozzanak, mi több, 2050-ig az épületállomány energetikai szempontból semleges kell legyen, azaz az újrafelhasználható energiák döntő hányadot kell képviseljenek. Időközben megszületett a szervezési keret is, a kormányfő alárendeltségébe létrehozták a tartós fejlesztési főosztályt (DDD), amely koordinálja az uniós irányelvek gyakorlatba ültetését elősegítő hazai stratégiát is. Végezetül, de nem utolsósorban: a jelenlegi jogszabályozási előírások mellőzése akár 30 000 lejes szabálysértési bírsággal is sújtható az Állami Építkezési Felügyelőség (ISC) illetékesei által.