borús égbolt
Az ellenfél nem ellenség!
„Egy Johannis–Dăncilă vitázás visszautasítása a demokrácia deficitje” – nyilatkozta a minap a dörzsölt és közismert hazai politikus, Călin Popescu Tăriceanu, az ALDE elnöke. A Radio France Internationalnak adott interjújában többek között azt hangoztatta, hogy a jelenlegi államelnök nem csinál egyebet, mint a szociáldemokrata párt toxikus kormányzásának az ostorozását, Dăncilă asszonyság pedig azt mondogatja, hogy ő egy nő, és őt ebben a minőségében megsértették. Nyomatékosította továbbá azt is, hogy a jelöltek sajtóértekezletei nem helyettesíthetik az igazi vitát. Sok igazság van abban, amit állít, állított Tăriceanu. Igenis szükséges az elvek, az álláspontok, az elképzelések és a célkitűzések ütköztetése, a két jelölt eddigi tevékenységének, annak eredményeinek szembeállítása, azaz az elvszerű, tárgyilagos, de ugyanakkor kemény vitatkozás. Az érvek és az ellenérvek felsorakoztatása. Sajnos jelenleg a dolgok másképp történnek, és bizonyára ugyancsak „sajátos” módon fog lezajlani az államelnök-választás második fordulóját megelőző kampány, amely hivatalosan péntek éjféltől vette kezdetét. A sárdobálás amúgy az utóbbi hónapok, hetek során egy pillanatig sem szünetelt, s ebben mindenekelőtt Klaus Johannis államelnök jeleskedett. Kétségtelen, hogy neki is – akárcsak a választópolgárok nagy részének – van, amit felrónia Viorica Dăncilănek, a Dăncilă-kormánynak. Lehet és kell is őt bírálni azért a politikai tevékenységéért, amit kifejtett 2018 januárjától mindenekelőtt kormányfői minőségében. Ám a bírálat, a szemrehányás, a rosszallás, az elkövetett hibák vagy tévedések felleltározása nem jelenthet sértegetést, gyalázkodást, megalapozatlan vádaskodást. Másképpen fogalmazva valahol meg kell húzni a határt, még akkor is, amikor a két ellenfél szócsatájáról van szó. Talán még a gúnyolódás belefér a mondandóba, de a sértő, megalázó szavak kevésbé. Mint ahogy nincs helye olyan „érdemek” emlegetésének sem, amelyekkel jobb nem dicsekedni. A Dăncilă-kormány megbuktatásában játszott szerepét például túllicitálta az államelnök, ugyanis a bizalmatlansági indítványt a honatyák igen szerénynek nevezhető többsége szavazta meg. Arra viszont azért került sor, mert Klaus Johannis az Alkotmány vonatkozó előírásait és az Alkotmánybíróság egyes döntéseit megszegve elmulasztotta egyes kormánytagok ideiglenes megbízatási dekrétumának az aláírását, s ezzel úgymond ellehetetlenítette a Dăncilă-kormány jogszabályozási mozgásterét, s innen már csak egy lépés volt a megbuktatásig. Az sem méltó egy magát a jogállamiság élharcosának kikiáltó személyiséghez, hogy egy annak idején törvényesen megalakított párt tönkretételét tartja legfőbb célkitűzésének. Egy párt megszüntetésének meg vannak a maga módozatai, eszközei, s azt semmiképp sem történhet valakinek a „beintésére”, legyen az akár az adott ország első embere. Magyarázatot, ilyen vagy olyan érveket ugyan lehet találni a vita elutasítását illetően, és arra hivatkozni, hogy azt a választott polgárokkal való közvetlen találkozókkal kell és lehet helyettesíteni. Lehet, de ebben az országban igen sokaknak meg vannak a maguk értesülései, tapasztalatai az ilyen találkozók megszervezésének a „módszereiről”. Úgyszintén egy sebtében összehívott sajtóértekezlet sem helyettesítheti a nyílt, a szókimondó vitát, olyant, amelynek ha nem is élőben, de tanúja lehet akár az ország összes választópolgára a televíziók jóvoltából. Holnap este egyébként egy találkozót szervez az államelnök kampánystábja, amelyen állítólag az élet minden területéről jelen lesznek meghívottak, s közülük állítólag bárki bármit kérdezhet. Ehhez a találkozóhoz sem fűzünk különösebb reményeket. Amúgy a köztelevízió is felajánlott egy lehetőséget: pénteken este hivatalosan bejelentették, hogy november 21-én, azaz csütörtökön legalább egy 100 perces időtartamú nyilvános vitára várják a két jelöltet, s annak közvetítési jogát ingyenesen hajlandóak lesznek átadni az összes hazai kereskedelmi televíziónak. Lehet, hogy az egyik fél fülében nem fog meghallgatásra találni ez a meghívás sem. Különben Klaus Johannis a 2014. december 21-i beiktatásán elhangzott beszédében a következőket mondotta:
– A jól végzett munka azt jelenti, hogy kötelességünk időnként a románok elé járulni, tisztességesen és felelősségteljesen közölni, milyen szakaszokat jártunk be, milyen stádiumban találtatunk, mennyit végeztünk el abból, amire vállalkoztunk, és mi következik a jövőben. Én ily módon fogok eljárni elnöki minőségben.
Az elmúlt esztendők során nemigen járt úgy el, ahogy azt beharangozta. Most a mandátum végén csak jó lenne kihasználni azt a felajánlott „legalább 100 percet”. Amúgy a november 24-i „kocka még nincs elvetve”…
Hecser Zoltán
_web.JPG)
