borús égbolt
enyhe eső
Az áruló 2
Az előző rész tartalmából: egy balek megbízott egy árulóban, az meg hálából szíven szúrta. Innen folytatjuk. Az áruló megtörölte a véres kést és elmélázva odébbállt. Messziről még látta, hogy időközben valaki megtalálta az eszméletlenül fekvő balekot, sőt azt is hallotta, hogy a mentők szirénázva száguldanak a tett helyszínére. Maga sem tudta miért, szinte öntudatlanul utánaeredt gyalogosan a mentőknek. Pontosan tudta, hogy hol a kórház, így gond nélkül odatalált. Rutinos kémnő volt, Katharina Glamarda egyenes ági leszármazottja, de természetesen mindenhol tagadta a rokonságot, az állítva, hogy ő valójában Lord Bannisterné, született Evelin Weston utódja. Így aztán pillanatok alatt megtudta a portán, hogy a balek csodával határos módon túlélte a támadását. A kórház portása szerint maguk az orvosok sem hitték, hogy az az éles penge csak alig karcolta a szívet. Rutinműtét volt, a balek mindössze egyetlen hétig lábadozott, és kiengedték a kórházból. Túlzás lenne azt állítani, hogy vidáman fütyörészett, hiszen a heg a mellkasán még nyilallott időközönként, de úgy érezte, hogy túléli a dolgot. Már majdnem napirendre tért a történtek fölött, amikor szembejött vele egy régi ismerőse. Nem lehet tudni, hogy mi történt egész pontosan – talán nem jöttek be a számításai –, de az áruló könnyes szemmel kért bocsánatot. Addig sírt, rimánkodott, hogy megbánta, amit tett, sőt még azokat a bűneit is, amelyeket még el se követett, hogy a baleknak ismét megesett rajta a szíve.
– Mindenkinek jár második esély – mondta nagyvonalúan és ismét pártfogásában vette az árulót. Mondhatjuk, szinte a tenyerén hordozta. Mert egy igazi balek sosem tanul. Saját korábbi hibájából sem. Persze eleinte még óvatos volt, de aztán tényleg elhitte, hogy az áruló megváltozott, jó útra tért. Sőt már lassan közös jövőbeli terveket kezdett szőni magában, amikor arra lett figyelmes, hogy az áruló ismét hajnalban ébredt. A fiókhoz lépett, elővette a pisztolyát és lőtt. Rosszul célzott, a seb nem volt halálos. A balek vádlón nézett rá, az áruló pedig tudta: többé nincs bocsánat.
Kiss Előd-Gergely
