Annak idején úgy képzeltük el a nem egészen két évvel ezelőtt elfogadott, az Adótörvénykönyvre vonatkozó 2015/227-es törvényt, mint egy sziklaszilárd, földrengésbiztos építményt. Erre a feltételezésre jogosított fel az akkori kormány, illetve kormánykoalíció, élén a szociáldemokrata párttal és nem utolsósorban a parlamenti pártok ama határozott megnyilatkozása, miszerint egy időtálló, kiszámítható, egyértelmű és szabatos megfogalmazású előírásokat tartalmazó törvényt alkottak. Ennek kapcsán azt is meg kell említenünk, hogy a törvény elfogadására tulajdonképpen kétszeri nekifutás után került sor, oly módon, hogy annak kihirdetése előtt a parlamenti pártok asztalhoz ültek és sikerült hosszas vita után megegyezniük, azaz közös álláspontra jutniuk a törvény előírásai, valamint azok majdani gyakorlatba ültetése tekintetében. Ma már viszont elmondhatjuk, hogy ez az „építmény” nem bizonyult időtállónak, mi több, egyre nehezebbnek mutatkozik annak „lábontartása”. Köztudott, hogy a szóban forgó 2015/224-es törvény 2016. január 1-től vált hatályossá. Hogy, hogy nem, már a hatályba lépés időpontja előtt azt módosították, nevezetesen 2015 októberében egy sürgősségi kormányrendelet révén. Majd a 2015-ös esztendő végéig következett négy újabb módosítás és kiegészítés sürgősségi kormányrendeletek, illetve törvények révén. Alig vágtunk neki a 2016-os esztendőnek, a Cioloș-kormány már a kezdet kezdetén indokoltnak látta a törvény sorozatos módosítását és kiegészítését: az elmúlt esztendő végéig összesen kilenc módosításra és kiegészítésekre került sor (esetenként törvény révén is). A Grindeanu-kormány sem tétlenkedett, mert az év elejétől eltelt időszak során két sürgősségi kormányrendelet révén is „hozzábabrált” az Adótörvénykönyvhöz (ugyanakkor négy olyan törvényt is elfogadott a jelenlegi parlament, amelyek érintették az Adótörvénykönyvet is, illetve annak egyes előírásait). Mindezt azért tartottuk szükségesnek felvázolni, hogy újólag számot adhassunk arról, amit amúgy eddig is tudtunk: a hazai eredeti demokrácia keretében a törvényalkotás is sajátos módon történik, nevezetesen az elmúlt több mint húsz esztendő során nem sikerült a jogbiztonság megteremtése, a gazdasági-társadalmi élet megannyi területén, így az adózás és az adóeljárás tekintetében sem. A kiszámíthatóság hiánya komoly gondokat, problémákat okozott és okoz a gazdasági szereplők tevékenységében, arról nem is beszélve, hogy a szabatos és egyértelmű megfogalmazás „mellőzése” okán továbbra is gyakoriak a jogviták, a bírósági eljárások, s ez arra vezethető vissza, hogy az érintettek (beleértve az illetékes hatóságokat is) rendszerint a maguk módján próbálják értelmezni a törvény egyik vagy másik előírását. Mindezt tetőzi az, hogy azok a parlamenti pártok, akik ezelőtt két évvel ott bábáskodtak a törvénytervezet kidolgozásánál és elfogadásánál, vagy teljes mellbedobással támogatták annak elfogadását, ma már megtagadják egykori „hitvallásukat”. Körülményes a lépéstartás Az a tény, hogy nem egészen másfél évvel a törvény elfogadása időpontjától számítva hússzor módosították, illetve egészítették ki azt, arra is következtetni enged, hogy annak előírása gyakorlatba ültetése óhatatlanul gondot, problémákat jelenthetett az érintettek számára. Amúgy erről igen sokat, és meggondolkoztató, sőt meghökkentő dolgokat is tudnának mesélni a számviteli, a könyvviteli szakemberek. Ebben a keretben meg kell említeni azt is, hogy a gyakori törvénymódosításokkal és kiegészítésekkel csak részben tartott lépést az alkalmazás módszertani normáit jóváhagyó kormányhatározat utólagos módosítása és kiegészítése. Sőt, esetenként az utólag megjelent jogszabályok a tisztázás, az eligazítás helyett zűrzavart keltettek. De lássuk a tényeket: az Adótörvénykönyv alkalmazásának módszertani normáit a 2016/1-es kormányhatározattal hagyták jóvá, amely a Hivatalos Közlöny 2016. január 13-i számában jelent meg. Erről a jogszabályról is azt tartották az illetékesek, nevezetesen a Ponta-kormány, illetve annak utódja, a Cioloș-kormány, hogy körültekintően jártak el, s nem lesznek gondok a gyakorlatba ültetés terén. Voltak-e vagy sem, arról kár lenne vitatkozni olyan körülmények közepette, amikor is a módszertani normákat jóváhagyó kormányhatározat megjelenését követően tizenötször módosították és kiegészítették sürgősségi kormányrendeletek, valamint törvények révén annak egyes előírásait, mármint a törvénynek. Ezzel a gyakori jogszabályozással a jelek szerint nem volt képes lépést tartani az alkalmazási módszertani normáit jóváhagyó kormányhatározat. Erre lehet következtetni abból a tényből is, miszerint 2016. január 1-től mindmáig három esetben módosították és egészítették ki azt két kormányhatározat és egy kormányrendelet révén a Cioloș-kormány által. A mostani, a Grindeanu-kormány két sürgősségi kormányrendelete a 2017/3-as, illetve a 2017/9-es ugyancsak olyan módosításokat és kiegészítéseket épített be az Adótörvénykönyvre vonatkozó 2015/225-ös törvénybe, amelyek a gyakorlatba ültetés tekintetében problematikusnak bizonyultak. Kilátásba is helyezték még az év elején az alkalmazás módszertani normáinak a módosítását és kiegészítését, de arra ténylegesen csak az elmúlt napokban került sor: a kormány április 27-i ülésén tűzték napirendre a már említett 2016/1-es kormányhatározat módosítását és kiegészítését. Az elfogadott, a 2017/284-es kormányhatározat a Hivatalos Közlöny május 4-i számában jelent meg. Egy igen terjedelmes, több mint 24 oldalas jogszabályról van szó, amely az Adótörvénykönyv számos vetületére kiterjed. Jobbára bonyolult, technikai jellegű, tisztázó, pontosító szándékú előírásokat tartalmaz a minap hatályba lépett kormányhatározat. Az újdonságszámba menő módosítások és kiegészítések címzettjei mindenekelőtt a számviteli és könyvviteli szakemberek, illetve az adószakértők és adótanácsadók, valamint az illetékes cégvezetők. Tény, hogy áttanulmányozva ezt a terjedelmes jogszabályt, arra a következtetésre juthattunk, hogy abban vannak érdemleges, célirányos előírások is, olyanok, amelyek úgymond tiszta vizet önthetnek a pohárba, annál is inkább, mert virtuális példák révén valós eligazítást nyújthatnak az érintetteknek/érdekelteknek. Amúgy a kormányhatározat mintegy 25 módosítást tartalmaz, 18 kiegészítést (hozzátoldást), ugyanakkor hatályon kívül helyez 9 előírást, továbbá „beépít” a szövegbe több 20 virtuális példát is (illetve eddigieket helyettesít). Jobb későn, mint soha Felleltározva a kormányhatározat előírásait, elmondható, hogy az öt fontosabb területet ölel fel, illetve azokra vonatkozóan tartalmaz újdonságszámba menő és mindenekelőtt pontosító jellegű előírásokat, nevezetesen a nyereségadóra, a mikrovállalkozások jövedelmei megadózására, a jövedelmi adóra, a kötelező társadalombiztosítási hozzájárulásokra és az áfa területére, illetve rendszerére vonatkozóan. Amint már arra utaltunk, jobbára technikai jellegű előírásokról van szó. A magunk részéről csupán néhányra utalnánk . A nyereségadó tekintetében tisztázásra kerültek az újra befektetett profit adómentességére vonatkozó eljárás egyes vetületei. Így például az informatikai programok használati jogának a megvásárlására befektetett profit esetében az adómentesség azon programokra vonatkozik, amelyekre 2017. január 1-jét követő időszakokban került sor. A mikrovállalkozások esetében pontosították a 2016/170-es törvény előírásai alkalmazásának egyes vetületeit. (Az említett törvény a vendéglátói szektor egyes szegmensei megadózási rendszerét szabályozza.) Tisztázódott azon mikrovállalkozások megadózási rendszere is, amelyek romániai jogi személyiségű nyereségadót fizető entitások, s amelyek 2016. december 31-én 100 001–500 000 euró közti jövedelmet realizáltak, tekintettel arra, hogy a megelőző évre vonatkozóan módosult a jövedelem határa 500 000 euróra. Továbbá bevezetésre került ama világos előírás is, miszerint 2017. február 1-je után is nyereségadót fizetők maradhatnak azok a mikrovállalkozások, akik amellett döntenek. A 2016/170-es törvény előírásai gyakorlatba ültetéséhez kapcsolódik az az előírás is, amely tisztázza a szezonális tevékenységek esetében tizenkét hónapos időszakra megkötött egyéni munkaszerződések esetében biztosítandó mentességet a bérből származó jövedelmek adófizetése alól. Ismeretes, hogy a személyi vagyonállományban lévő tulajdonjog átruházásából származó jövedelmek amennyiben nem haladják meg a 450 000 lejt, adómentessé váltak az idéntől. Erre vonatkozóan is előírást tartalmaz a mostani kormányhatározat, nevezetesen amennyiben a tranzakcióból származó jövedelem meghaladja a 450 ezer lejt, az értékhatárt meghaladó összegre alkalmazandó jövedelmi adó kvótája 3%-os. Továbbá pontosításokat találunk arra vonatkozóan is, hogy hogyan kell eljárni abban az esetben, amikor ingatlantulajdon átruházására, annak a törzstőkébe való apportálása révén kerül sor. Továbbá tisztázó előírásokat tartalmaz a kormányhatározat azon ingatlantulajdon-átruházás esetében is, amikor az az ingatlan közös tulajdonban van. Ismeretes, hogy a 2017/3-as sürgősségi kormányrendelet révén a személyi jövedelemadóból leírhatóvá vált az önkéntes egészségbiztosítás, valamint az előfizetés formájában nyújtott orvosi szolgáltatások. Ez amennyiben a kifizetésre az alkalmazott jövedelméből kerül sor, akkor a leírhatósági értékhatár nem haladhatja meg a 400 eurónak megfelelő, lejben kifejezett összeget. Amennyiben egy személy év közben munkahelyet változtat, akkor a megelőző munkáltatótól igazolást kell beszerezzen arra vonatkozóan, hogy a munkahely változtatásáig esetleg milyen szintű jóváírásban részesült. Amúgy a leírhatóság tekintetében egyes adótanácsadók szerint továbbra sem teljesen egyértelmű a „kép”, ugyanis az utólag módosított és kiegészített, az egészségügyi reformra vonatkozó 2006/95-ös törvény értelmében a szóban forgó összeg a munkáltató által is leírható a nyereségadó megállapításakor. Végezetül utalhatunk arra is, hogy a társadalombiztosítási, illetve az egészségbiztosítási egyéni hozzájárulásra vonatkozó adótörvénykönyvi előírások módosítása okán átfogalmazták a módszertani normáknak az azzal kapcsolatos előírásait is. Hecser Zoltán