Hirdetés

„Az a cél, hogy minél többen hallgassák a zenénket”

HN-információ
Fiatalok, energikusak, merészek, kreatívak – talán nem is kell más a sikerhez a zeneiparban. Felfelé ívelő pályára lépett és ezzel beállt a sikert sikerre halmozó gyergyói zenekarok sorába a gyergyószentmiklósi Teddy Queen együttes is. A fiatal banda énekesével, Fodor Lászlóval és dobosával, Péter Gellérttel beszélgettünk a kezdetekről és a folytatásról. – Kit, mit takar a Teddy Queen név? Fodor László: Átlagéletkorban és az alakulásunk idejét figyelembe véve is mi vagyunk a legfiatalabb zenekar a térségben. Már 2016-ban találkoztunk, összeállt a banda, én hívtam meg a basszusgitárosunkat, Csóka Lórándot és a dobosunkat, Péter Gellértet, hogy próbáljunk meg dalokat összerakni, ha már volt egy basszusgitáros és egy dobos ismerősöm is, én meg énekelek és gitározom… Nekem alapvetően tetszett ez a trió formátum, jól kijött így. Az elején feldolgozásokat készítettünk, aztán nagyon hamar nekifogtunk saját dalokat írni. Az első koncertünkön már négy saját szerzeményt is játszottunk. Kiadtunk egy kislemezt, és nevet váltottunk, mert azelőtt AlterEgo néven futottunk. Majd jött a második kislemez, a Nem szól rám senki, idén márciusban pedig az első nagylemezünket is piacra dobtuk, ezt turnéztatjuk idén. – Nekem itt a helyem az első nagylemezetek címe. Mit kell tudni róla, hogyan állt össze? F. L.: Tizenkét dalt tartalmaz, benne van az első kislemezünk három hanganyaga is. A többit itthon, Gyergyóban rögzítettük, a Mountain Air stúdióban, Bagossy Laci (Bagossy László, a Bagossy Brothers Company basszusgitárosa – szerk. megj.) közreműködésével. A tizenkét dalból hétnek már van videóklipje is. A borítót Ferenczi Zoltán tervezte, aki a No Sugar zenekar billentyűse. A koncepciót egy körfogásban fogalmaztuk meg, ezért is van egy pörgettyű a borítón. Többen mondták, hogy a dalok úgy következnek a lemezen, mintha egy életsztori íródna le. Egyszer szomorúak vagyunk, aztán reménytelibb dalok jönnek, vidám lesz a helyzet, aztán elszomorodunk, van egy ilyen pulzálása. – A Viszlát című dal igen népszerű a videómegosztó portálokon, sokan nézik, hallgatják. Hogyan készült? F. L.: Én írtam a szöveget és magát a dalt is. Nagyjából egy éjszaka alatt lett meg, szinte ugyanígy szólt, mint a felvételen. Nem voltam könnyű helyzetben akkor, arról is szól a dal, egy kitörésről, amikor búcsúzna az ember, de nem tud lépni. Jó sok bor és cigaretta fogyott, amíg elkészült. Ez a jó, amikor így születik egy dal. Jól is szerepel a videómegosztókon s más platformokon is, örülünk neki. – Egyébként ki írja a szövegeket, hogyan készülnek a dalaitok? F. L.: Ketten írjuk a szövegeket Lórival, a basszusgitárosunkkal. A zenét, az első, egy szál gitáros verziót nagyrészt én szoktam összeállítani, mert én kell énekeljem a dalt, kell feküdjön nekem a hangnem és a dallam. De a többiek is aktívan részt vesznek a folyamatban, minden lépést megbeszélünk, próbákon is sokat gyúrjuk, formáljuk a dalokat. Péter Gellért: Kitöröljük, máshol felhasználjuk… – Gyergyószentmiklóst gyakran nevezik zenefővárosnak, zenei nagyhatalomnak. Ebben ti hogyan látjátok a helyeteket, mennyire ró rátok pluszfelelősséget az, hogy itt Gyergyóban elég magasan van a léc a zeneipart illetően? F. L.: Mi is részesei vagyunk annak, hogy a várost így nevezik, egyike vagyunk a négy zenekarnak, amely ebbe az irányba húz. Persze van ennek előzménye, sok jó hírű zenekar létezett korábban is. Nyilván van most egy nagyon egészséges konkurencia közöttünk, és nagyon jó a barátság a négy együttes, a No Sugar, a 4es Street, a Bagossy Brothers Company és a Teddy Queen között. Mi is igyekszünk egyre fennebb tolni ezt a műfajt, hogy minél jobb hang- és képanyagok szülessenek, az élőshow-k is folyamatosan fejlődnek. Bagossyék egy nagyon jó példa, mindig megmutatják, hogy az adott évben Magyarországon mi volt az a szint, amit hozni kellett a nagyszínpadon, próbálunk ellesni tőlük ezt-azt. Ez működik, jót tesz mindegyikünknek. Jó, hogy van egy Bagossy, aki segíteni tud a másik három zenekarnak, és itt vagyunk egymásnak is, adott esetben egy gitárpántot el tudunk kérni a másiktól, sokszor előfordulnak ilyen helyzetek. Tegnap én a 4es Street nagylemezfelvételén is ott voltam, valóban jó a viszonyunk. P. G.: Mindenképpen jó, hogy ennyien vagyunk. Mindegyre és nagyjából egyszerre fejlődünk, és fejlődik a technikánk is – ez sok gondot is von maga után –, elromlik ez-az, ilyenkor egymáshoz fordulunk segítségért. Nekem például számtalanszor kellett apróságokat kölcsönkérnem a dobhoz a többiektől. – Mit tudhatunk a terveitekről? Milyen lépcsőfokok következnek? F. L.: Nyáron visszük a lemezt, ahová csak tudjuk, lesznek koncertjeink Magyarországon és Erdélyben is, nagyjából fele-fele arányban. Szeretnénk, hogy minél hűbbek legyünk az anyaghoz, amit összehoztunk, és jól játsszuk le mindig. Vannak új dalötleteink, valószínűleg egy új kislemezt is kiadunk év végén vagy jövő év elején. Lássuk, hogy ezek mit eredményeznek, milyen új dalok születnek. Az a cél, hogy minél többen hallgassák a zenénket, minél nagyobb színpadokon játszhassunk. De alapvetően azzal is beérjük, ha ezzel a tempóval tovább tudunk működni. [caption id="attachment_124831" align="aligncenter" width="1440"] Fotó: Barabás-Pál Hajnalka[/caption] – Elég termékeny zenekar vagytok, ez minek köszönhető? P. G.: Sok kreatív ember van a csapatban, legalább három. Komolyra fordítva a szót, nagyon jól tudunk együttműködni, nem gátoljuk egymást a haladásban. Ha valakinek ötlete van, azt mind magunkénak érezzük, kivéve, ha valami orbitális baromság, olyankor átalakítjuk olyan orbitális baromságra, ami mindenkinek tetszik. A lényeg, hogy segítjük egymást. F. L.: Sok ihletünk van valamiért, reméljük, így is marad, hiszen ez az egyik legfontosabb tényező. – Gyors ütemben fejlődik, egyre népszerűbb a zenekarotok. Számítottatok erre a kezdetekkor? F. L.: Érdekes ez a kérdés, mi talán sokkal lassabbnak érezzük ezt az ütemet, mint a külvilág. Elég nehéz útnak tartjuk, mindenért rengeteget kell dolgoznunk. Néha, ha ránézünk az adatokra, számokra, hogy hányan voltak koncerten, hányan hallgattak meg, akkor látszik a fejlődés. P. G.: Én nem vagyok megelégedve az ütemmel, de az tény, hogy a befektetett munkával arányos. Ha sokkal többet tudnánk dolgozni ezen, több időnk lenne, több lenne az eredmény is. Bár sokkal több koncertet talán nem is tudnánk bevállalni. – Kik vagytok ti, amikor éppen nem vagytok zenészek? P. G.: Én egyetemista vagyok, Budapesten tanulok gazdasági informatikus szakon. F. L.: A basszusgitárosunk informatikus, Marosvásárhelyen tanult. Én marketinget végeztem, szabadúszó vagyok, van egy csapatunk, amellyel cégeknek készítünk hirdetéseket.

Barabás-Pál Hajnalka



Hirdetés


Hirdetés

Kövessen a Facebookon!