borús égbolt
(A)málék világában
Olyan világot élünk, amikor… A pontok helyét gyakran közhelyes, lélekromboló gondolatokkal vagy éppen felháborodottságunkkal szoktuk kiegészíteni. Ezúttal én az utóbbit teszem.
Sokunknak ismerős, hogy úton-útfélen és az internet útvesztőiben is ránk akarnak tukmálni bizonyos termékeket, szolgáltatásokat. Némelyikük valóban megkapó. Ezért, ha anyagi kereteink is megengedik, rövid idő alatt mellettük döntünk, és pikk-pakk megkötésre kerül a szerződés (ugye, ha ilyen sallangosan mondjuk, úgy tűnik, szinte senkit nem terhel a felelősség), aztán ha lejár az egy-két év, dönthetünk a folytatásról. Itt már sántít a dolog?
Történt ugyanis, hogy tavaly nyáron lejárt egy telefonszolgáltatásról szóló szerződés, és a telefon használója úgy döntött, nem szeretné meghosszabbítani. Jelezte a minden bájjal is megkent szolgáltatóközpontban, de ott rögtön mondták, hogy a „Bâlea-doszárokkal” a 12-es irodában foglalkoznak, azaz a telefonos ügyfélszolgálaton kell jelezni. (Gyakran mondogatom, megélem és hallom mások tapasztalatait is, hogy a történet időszerűbb, mint valaha. Ugye, Magdi?) A szerződés felbontását az illető telefonon is kérvényezte, de Vecacska éppen akkor a főnökséggel egyeztetett, ezért maradt a szolgáltatás. Két hete az illető ismét betelefonált a központba, mire azt mondták: Vecacskához kellene kapcsolják, mert ő foglalkozik a „Bâlea-doszárokkal”, de ő meg szabadságon van. Közben azt is mondták, be lehet menni a központba, lehet, hogy ott Amál is tud segíteni.
No, hallva ezt a beszélgetést, elkértem a telefont, és határozottabb hangnemben elmondtam, hogy sem a pityókát, sem a tejet nem hordozzuk tovább Macskás Margitka nénihez. Azaz kértem, hogy bontsák fel a több hónapja lejárt szerződést, ellenkező esetben következményei lesznek, mire a telefon másik végén közölte a búgó hangú Magdi, hogy legyek kedves halkabban beszélni, mert letiltja a telefonszámomat. Erre volna tehetsége, de Vecacska nélkül a szerződést nem tudják felbontani.
A lényeg, hogy hatásos volt a plusz néhány decibel. A történet minap majdnem megismétlődött, de végül türelemmel kivártam az egyik hivatalban, hogy kielemezzék Amálék, hogy Vecacskának mitől fosztosodott ki a nadrágja. Szóval, olyan világot élünk, amikor még a legbékésebb emberekből is kikényszerítik a vadállatot.
Biró István
.jpg)
.jpg)
