A Nyikó vidékének közvetlen szomszédságában található a Gagymente, mondhatni azzal párhuzamosan, egy vízválasztóval nyugatabbra, Udvarhelyszék peremén, bár van még egy ütközőzóna, a Székely Partium sávja, amely elválasztja a régiót az egykori Szászföldtől, illetve Marosszéktől. Tu­lajdonképpen Szentábrahám község beosztott településéit foglalja magába ez a kistáj. Olyan vidék, amelyet az Udvarhelyszékre látogatók ritkábban keresnek fel. Egyrészt azért, mert kissé félreesik a forgalmasabb útvonalaktól. Pedig volt itt élet, van, és lehetne a továbbiakban is. Jelenlegi írásunk a Székelykeresztúrhoz közelebb eső településeken lezajlott építészeti és faluképszemlélő barangolásunk nyomán született. Szentábrahám és Csekefalva – a község java Nehogy ezt bárki is sértésnek vegye! Csak azért írjuk így, mert a népességet és a gazdasági potenciált vizsgálva, ez a két „alsó” település alkotja a község súlypontját. Szentábrahámon található az adminisztrációs központ, Csekefalva pedig lakosságát tekintve valamivel kisebb ugyan, de népessége újabban gyarapodik. Szentábrahámon az utolsó népszámláláskor 826, Csekefalván pedig ugyanakkor 548 lelket írtak össze. Ily módon megmutatkozik, hogy a 2574 fős összlakosságból (2011) 826 + 548 ember, a község össznépességének valamivel több mint fele él itt, a többi a másik négy faluban, illetve a tanyabokrokban. A viszonylag jó közlekedés – a modernizált 136-os jelű megyei út, Székelykeresztúr közelsége is előny, illetve a vasút, amelynek segítségével Székelyudvarhely és Segesvár is könnyen megközelíthető. Csekefalva Székelykeresz­túr­tól mindössze 3 kilométerre helyezkedik el. Bár területén ókori és kora középkori településnyomokat tártak fel, nem tartozik a korai alapítású udvarhelyszéki települések sorába. Jellegzetessége a főutcáján található református (1829) és unitárius (1833) templom, amelyek tornyai az utcafrontra épültek, egymástól mintegy kétszáz méternyi távolságban. Az ott áthaladó utas, ha gyalogosan vagy akár gépkocsival halad, jól megfigyelheti, hogy bizonyos szögből olyan, mintha egymással szemben lennének, s azt is látja a szemlélődő, hogy a reformátusok tornya úgy tűnik, mintha kissé megdőlne az utca irányában. Ez nem optikai csalódás, az építményt a leomlás veszélye fenyegette, mígnem aztán 1983 és 1985 között elvégezték a konszolidációs munkálatokat a talapzatán, és sikerült megállítani a süllyedését. [caption id="attachment_149746" align="alignnone" width="2560"] Csekefalva. Régi és új találkozása[/caption] Csekefalva mai állapotáról és településképéről Népességének alakulásáról annyit sikerült megtudnunk, hogy 1850-ben 468, 1900-ban 550, 1930-ban 482, 1941-ben 496, 1956-ban 463, 1992-ben 495, 2011-ben 548; ma is gyarapodik, ezen belül pedig folyamatosan növekszik a magyarajkú cigányság aránya, akik többségükben unitáriusnak vallják magukat, bár nem tartoznak a hagyományos vallásgyakorlók és egyházfenntartók közé. A református és az unitárius gyülekezet nagyjából egyforma lélekszámú, létezik egy néhány családból álló római katolikus szórványegyházközség – ez a székelykeresztúri plébániához tartozik –, illetve újabban létrejött egy mintegy 20 főből álló pünkösdista vallási csoport is. A régi településképre jellemző volt a szászos építkezési stílus, falazott kapuk, kőből emelt kerítések, a kő- és téglaházak voltak majdhogynem általánosak. Mivel módosabb, viszonylag nagyobb birtokkal rendelkező családi gazdaságokat tartottak fenn, impozáns csűrök, színek, kukoricagórék tartoztak az udvarokhoz. Jellemző, hogy annak idején kiváló búzát és kukoricát termő szántóföldjek voltak, Udvarhelyszék egyik éléskamrájának számított Csekefalva. Az 1990-es föld­visszaszolgáltatást követően abban a modorban folytatták a földművelést, ahol azt az államosításkor abbahagyták, annyi különbséggel, hogy napjainkban egyre több gépet használnak, és egyre nagyobbak a családok, illetve a farmgazdaságok által használt földterületek. Napjainkra jórészt innen is kiszorultak az igavonók, a kézi erővel zajló mezőgazdasági tevékenység. A fosszilis „energiahordozók dolgoznak”, de a fiatal generációk számára így sem túl vonzó a vidéki térben zajló életvitel. Emellett azonban megfigyelhető némi visszatelepedési tendencia, helyi életpálya-modell: lakóhelyül választják ugyan a települést felnőtti életpályájuk elején járó fiatalok, de munkahelyet többnyire másutt választanak. Olyan „kozmopolita” vállalkozásokat indítanak, amelyek mobilitást követelnek és nem kötődnek kizárólagosan ehhez a helyhez. Még a koronavírus-járvány idején is fennmaradt a külföldi idénymunka gyakorisága, illetve az a szükségmegoldás is, hogy akik huzamosan dolgoznak nyugati országokban, leggyakrabban alantas feladatokat, illetve nem a képzettségüknek megfelelő munkakörökben tevékenykednek. [caption id="attachment_149747" align="alignnone" width="2560"] Változó utcakép Csekefalván[/caption] Mivel a kétlakiság nem új keletű, jelentős az a réteg, amely városi munkahelyeken, Székelykeresztúron vagy Segesváron szerzett nyugdíjjogosultságot. Már a múlt század utolsó harmadában dominánsan megmutatkozott a családi építkezések szintjén a változó életformával járó új ízlés, az életmódváltás. Eltűntek a csűrök és más gazdasági épületek; új funkciót és „lakhelyet” kapott a modern idők kultikus használati eszköze, a gépkocsi, kisebb-nagyobb garázsok épültek, amelyek helyet követelnek a településképben, hiszen adott esetben haszongépjárművek tárolására valók, amelyek a szállítást és a kenyérkereset új formáit szolgálják. A községközpont településképének változásait, az újabb idők kihívásainak lenyomatát nem részleteztük. Tettük ezt azért, mert folyamatban van a további adatgyűjtés, illetve még egy következő helyszínbejárás, hiszen olyan felvételeket is kell most készítenünk, amelyeken megmutatkozik a hó fogságából szabaduló kora tavaszi táj a Gagymentén. Mindenképp megérdemel a téma még egy terepezést. Mind képi, mind tartalmi vonatkozásban. Erre a mozzanatra a következő napokban kerül sor. A szentábrahámi polgármesteri hivatal közlése alapján Cseke­falvának napjainkban 538 lakosa van. A koronavírus-járvány nem okozott különösebb közegészségügyi és szociális problémákat. Mintegy 150 ház őrzi úgy ahogy a régi formát, ami azt jelenti, hogy kellő odafigyeléssel akár vissza is állíthatók a hagyományos formák és a népi stílusjegyek, a faluban 11 porta bejáratánál áll faragott székelykapu.

Simó Márton