Ahogy a szél fúj…
Nemrégiben írtunk arról, hogy ismét napirendre került a tanügyi rendszer megreformálása. Pontosabban újólagos megreformálása, hisz arra vonatkozóan jó öt évvel ezelőtt született már egy törvény, a 2011/1-es törvény, amely a jelek szerint nemigen állta ki sem a gyakorlat, sem pedig az idő próbáját, ugyanis eddigelé huszonhatszor módosították, illetve egészítették ki. Az elmúlt napokban néhány olyan esemény következett be, amely újólag azt igazolja, hogy az oktatási rendszerben továbbra is fejetlenség, bizonytalanság és kiszámíthatatlanság uralkodik. Kezdjük a legfrissebbel. Hétfőn Temesváron az egyetemi tanévnyitón részt vevő tárcavezető, Sorin Câmpeanu rendhagyó bejelentést tett: szeptember 30-tól a felsőoktatási intézményrendszerből országos szinten 3000 tanügyi kádernek (jobbára tanársegédnek és rektornak) kell távoznia, mert nem rendelkeznek a tudományok doktora címmel. Annak a megszerzésére vonatkozó határidő szeptember 30-án jár(t) le, s a statisztikák szerint 3000 olyan tanügyi káder van, akinek a szóban forgó időpontig az nem sikerült. Egyébként a jelenleg hatályos törvényes előírások értelmében a felsőoktatási rendszerbe bekerülő tanügyi kádereknek legfeljebb öt éven belül meg kell szerezniük a doktori címet (már amennyiben azzal előzetesen már nem rendelkeztek). A törvénynek ez az előírása február 9-ét tűzte ki határidőként, de az elmúlt esztendő végén egy sürgősségi kormányrendelet révén a szóban forgó határidőt kitolták szeptember 30-ra. Akkor a határidő-módosítást azzal indokolták, hogy nem lenne szerencsés év közben elbocsátani a felsőoktatásból tanügyi kádereket. A miniszter a Temesváron elhangzott beszédében utalt arra is, hogy szeptember 30-tól „Románia azzal büszkélkedhet majd, hogy az egyetemi tanügyi káderek mindegyike a tudományok doktora címmel rendelkezik”. Eltelt néhány óra, és a tanügyminiszter arrébb ment, Aradon hasonló ünnepségen vett részt, s ott ugyancsak egy rendhagyó bejelentést tett: a kormánnyal az időközben folytatott tárgyalások nyomán megegyezés született arra vonatkozóan, hogy ismét elhalasztják a jogszabály vonatkozó előírása gyakorlatba ültetésének határidejét. Tételesen arra utalt, hogy egy éves halasztásról lenne szó, azaz az érintetteknek 2016. szeptember 30-ig kell majd megszerezniük a doktori címet. Mintegy érvként, illetve mentegetőzésként arra is utalt, hogy az a 3000 tanügyi káder, akinek távoznia kellett volna, jobbára fiatal, még a 35. életévét sem töltötte be, s amennyiben azok kiválnának a felsőoktatási rendszerből, gondok jelentkezhetnek egyes főiskolák esetében, ugyanakkor a fiatal káderek részaránya is igen jelentős mértékben lecsökkenne. Ezek szerint megváltozott alig néhány óra alatt a szélfúvás iránya, s ilyenképpen már nem lenne érdemes azzal dicsekedni, hogy Romániában a felsőoktatásban csak doktori címmel rendelkező tanerők tevékenykednek.
A tegnapi kormányülésen terítékre került ez az ügy, Victor Ponta kormányfő többek között azt hangoztatta, hogy a 2011/1-es törvény, a tanügyi törvény vonatkozó előírása már eleve irreálisnak bizonyult, és a valós helyzetet szem előtt tartva azt oly módon kell módosítani, hogy ne szűnjön meg annak a 3000 főiskolai oktatónak a munkaviszonya. Arról viszont megfeledkezett a jelek szerint, hogy az eddig érvényes szeptember 30-i határidőre vonatkozó sürgősségi kormányrendeletet az elmúlt esztendő végén az ő kormánya hozta meg. Ezek szerint ők sem számoltak a realitásokkal. Tegnap viszont elfogadtak egy újabb hasonló vonatkozású sürgősségi kormányrendeletet, amely értelmében kitolták a doktori diploma megszerzésének határidejét, s ilyenképpen helyükön maradhatnak az elbocsátásra „szánt” főiskolai oktatók.
Jó ideje, hogy lezajlottak a főiskolai felvételi vizsgák, megkezdődött az egyetemi tanév is, ám a kormány továbbra is rajta tartja a szemét a főiskolai oktatáson. Elég visszás és fura módon, s mondjuk ezt annak okán, hogy az idei egyetemi évet érintő ügyekben hozott megkésett kormányhatározatokat. Így például a kormány szeptember 9-i ülésén elfogadták a 2015/749-es kormányhatározatot, amely a Hivatalos Közlöny szeptember 15-i számában jelent meg, és amely értelmében módosították a fővárosi rendőrakadémia megszervezésére és működésére vonatkozó 2007/294-es kormányhatározatot. A mostani kormányhatározat értelmében az eddigi három fakultással szemben hat fakultása lesz a rendőrakadémiának, „újdonságként” jelenne meg a közigazgatási tudományok, a határvédelmi rendőrség és a csendőrség fakultása. Mindebben csak az a furcsa, hogy a felvételi már rég lezajlott, s akkor joggal kérdezhetnénk, hogyan töltik be ezeken a fakultásokon a helyeket, lévén, hogy a kormányhatározat érinti a 2015–2016-os egyetemi évet is. Még ennél is kacifántosabb az, ami a szeptember 23-i kormányülésen született, amikor is két olyan kormányhatározatot is elfogadtak, amelyek előírásai közvetlenül érintik a 2015–2016-os egyetemi évet. A szeptember 25-én megjelent 2015/778-as kormányhatározat révén módosították a mesterképzési programokra és területekre, a 2015–2016-os egyetemi évben beiskolázható maximális hallgatói létszámra, valamint a doktorátusi egyetemi tanulmányi területekre vonatkozó 2015/595-ös kormányhatározat mellékleteit. Ez a kormányhatározat augusztus 6-án jelent meg. Tehát alig másfél hónap elteltével „átszerkesztették” az augusztusi kormányhatározat három mellékletét. Ezt azzal indokolták, hogy időszerűvé vált a mesteri egyetemi tanulmányok programjának a kibővítése. Lehet, de ezt nem tudták augusztusban, csak a felvételi vizsgák után döbbentek rá „időszerűségére”? Szeptember 28-án jelent meg a másik kormányhatározat, a 2015/781-es, amely révén módosították a 2015–2016-os egyetemi év tanulmányi programjainak és területeinek a névjegyzékére, valamint a főiskolai intézmények struktúrájára vonatkozó 2015/575-ös kormányhatározatot. Ez utóbbi kormányhatározat a Hivatalos Közlöny július 27-i számában jelent meg. Tehát kereken két hónap múltán azt igen „mélyenszántóan” és terjedelmesen átdolgozta azt. Az egyetemi évkezdet előes-téjén módosítani például a főiskolai intézmények struktúráját olyan „kormányzati tett”, amelyet egy igazi jogállamban nemigen szoktak „díjazni”.
Hecser Zoltán