erős felhőzet
Ádám Gyula Szőts István-díja
Igazolódott gyakran hajtogatott meggyőződésem, hogy mi, peremvidéken lakók csak többletmunkával, tudással, tehetséggel végzett alkotómunkával tudunk kitűnni környezetünkből, ugyanis hiányoznak a gazdasági adottságaink, feltételeink ahhoz, hogy versenybe szálljunk környezetünkkel. S másokkal ellentétben ezért tartom idővel busásan megtérülő befektetésnek minden, a magas kultúrára szánt lejt, legyen szó akár a színházak, hivatásos népi együttesek, képzőművészet, komolyzene, irodalmi műhelyek, lap-, folyóirat- és könyvkiadás támogatásáról, akár oktatási intézményeinkről, kutatóműhelyekről.
Állításomat ezúttal Ádám Gyula fotóművész igazolta. Illetve az a tény, hogy a népéletet ábrázoló fényképeiért az alkotót Szőts István-díjjal jutalmazta a Magyar Művészeti Akadémia (MMA) Film- és Fotóművészeti Tagozata. A díjat, az adományozó indoklása szerint, a művész a moldvai és gyimesi csángó, illetve székelyföldi és a szórványban élő magyar emberek mindennapjait kivételes érzékenységgel megörökítő, dokumentarista stílusú fotográfiái elismeréseként kapta.
Ádám Gyula a rá jellemző szerénységgel újságolta korábban, hogy december 3-án átveszi az MMA díját, s rögtön hozzáfűzte, legalább annyira fontosnak tartja, mint a nemrégiben kapott Magyar Érdemrend lovagkeresztjét, ugyanis a Szőts István nevével fémjelzett díjat a szakmától, a magyar fotográfus szakma legjavától kapja, kapta. Szőts István a magyar filmművészet egyik kimagasló alakja volt, filmes pályáját 1939-ben kezdte a Hunnia Filmgyárban, miután festészetet tanult Aba-Novák Vilmos és Iványi-Grünwald Béla iskolájában. Kezdetben Zilahy Lajos mellett dolgozott asszisztensként, első önálló játékfilmjével, az Emberek a havason című opusszal díjat nyert a Velencei Filmfesztiválon 1942-ben. Később a kommunista hatóságok betiltották jelentős alkotásai vetítését, tervei ideológiai okok miatt meghiúsultak. 1956-ban filmre rögzítette a forradalom történéseit, majd 1957-ben nem tért haza a Velencei Filmfesztiválról, ahol Melyiket a kilenc közül? című filmjével ismét díjat nyert. Bécsben telepedett le, ott élt 1998-ban bekövetkezett haláláig. A filmes szakma Szőts alkotásának, az Emberek a havason filmnek a mély humanizmusát, merész szociális témafelvetését, természetességét, vizuálisan tömör, balladai stílusát, ellenfényes technikáját értékeli nagyra.
Nos, Ádám Gyula fotóit is áthatja a humánum, megjelennek alkotásain a szociális témák, láttatásukban szűkszavúak, lényegre törőek, balladai hangulatot árasztanak, ugyanakkor messzemenően kihasználja az alkotó a természetes fény szabta árnyalatokat, a fény és az árnyék játékát. Találóbb szakmai díjat talán nem is kaphatott volna, mint a Magyar Művészeti Akadémia Film- és Fotóművészeti Tagozatának díját, amely 2013 óta nevét viseli Szőts István nevét.
Legyünk büszkék a közülünk kikerült, nemzetközi elismerésben részesülő alkotókra, osztozzunk sikerük örömében, ugyanis az ő sikerük a mi felemelkedésünk záloga.
Sarány István
