A természet természetéről
Rohanó világunkban meglehetősen ritka pillanat, amikor a napi mókuskerékhajtás közben egyáltalán jut időnk és energiánk a környezetvédelemről gondolkodni. Ráadásul a téma meglehetősen divatos, olykor olyan érzésünk van, mintha a csapból is ez folyna. Mármint a környezetvédelem, meg hogy az milyen fontos. Ilyenkor jobbára csak bólogat az ember, hogy hogyne, persze, ugorjunk. Nincs mit szépíteni a dolgokat, a környezetvédelemhez nekem sincs túl sok közöm, leszámítva, hogy magánemberként mindig aláírtam a Zöld Erdély Egyesület verespataki aranykitermelést teljes joggal ellenző petícióit. Talán most se jutott volna eszembe a környezetvédelem, ha nem éppen a tegnap jelentették volna be, hogy hozzáfognak a Csíki-havasok, illetve a Csíki-medence természetvédelmi területeinek a kezelési tervét elkészíteni. A Pogány-havas Kistérségi Társulás projektjének beharangozó konferenciáján több elgondolkodtató előadás is elhangzott. Az európai uniós szabályozás által védett Natura 2000-es területek ugyanis számos főfájást okoznak a területek tulajdonosainak. Sokan érzik úgy, hogy a természetvédelmi területekre vonatkozó szigorú szabályok csak púp a hátukra, bármilyen beruházást szeretnének, a bürokrácia falaiba ütköznek. És mi tagadás, valóban sok múlik a bürokrácia hozzáállásán. Nem mindegy, hogy csak le akarják-e tudni a kötelező uniós feladatot, vagy pedig odafigyelnek az érintett gazdák gondjaira is. Pedig – mondta az egyik szakértő – akár a lehetőséget is meg lehetne látni a dologban, hiszen nem kevés uniós támogatás érkezik ezeknek a területeknek a karbantartására. Az előbb említett szakértő szerint nálunk, a Székelyföldön picivel jobb a helyzet, mint máshol az országban, mert itt hagyománya van a természettel való együttélésnek, a fenntartható gazdálkodásnak. Legfeljebb nem vagyunk ennek tudatában. Mindenesetre bizakodásra adhat okot az a gondolat, hogy a természetvédelemnek nem feltétlenül a tiltásokról kell szólnia, hanem szólhat éppenséggel az ember és a természet harmonikus együttéléséről. Hiszen bármekkora közhely is: hiába viselkedik néha úgy az emberiség, mint elefánt a porcelánboltban, attól még a természet része. Beképzeltség lenne ezt nem beismerni.
Kiss Előd-Gergely