Templomaink felbecsülhetetlen kincsei közé tartoznak az orgonák. A hangszerek királynőjének tartott bonyolult szerkezetek a barokk korban terjedtek el vidékünkön is. A keresztúri egyházkör unitárius templomai orgonáinak bemutatására vállalkozott sorozatában Márk Attila. A világháború orgonasíp-rekvirálása nem kerülte el a székelykeresztúri orgonát sem: „Elnök jelenti, hogy az orgonának cinksípjait kiszerelték. Az ügynek a keblitanács előbb való előzetes bejelentésére nem volt idő, mert azonnal kellett intézkedni. Megjelenvén az egyh. községben Angszter József orgonagyáros országos orgonakiszerelőnek megbizottja. Kiszerelt a megbizott 18,60 kgr. sulyú sípot, mely azonnal csomagoltatott és el is küldetett. Ellenérték fejében az egyh. község kapni fog 1kg. 30 kor/ 353, 40 kor-át.” A sípok helyettesítését a keblitanács egy későbbi időre halasztotta. Orgonaalapot hoztak létre, ez 1921-ben 1027 koronát tett ki. 1926-ban, a nőszövetség mulatságot rendezett az orgona javítása érdekében, amit a keblitanács messzemenően támogatott. 1930-ban, egy más orgona megvételének gondolatával is foglalkoztak: „Szóba jön a képzői orgona megvétele, Ütő Lajost, Lőrincz Gézát és Nagy Andrást kérik fel utána nézni.” Az iskola viszont nem volt hajlandó eladni a hangszert. Az orgonát 1931-ben javították, áprilisban jegyezték fel: „…az orgona javításra szorul és Magyari Árpád orgonakészítő a vidéken járván ajánlatot tett az orgona teljes kijavítására. Vállalná az orgona teljes kijavítását 8000 azaz nyolc ezer Lei-ért.” A pénztárnapló szerint április 2-án Magyarinak 4000 lej előleget adott át az egyházközség, majd május 3-án újból 500 lejt vett ki az orgonaalapból és az orgonajavítónak adta. Április 13-án a lelkész levélben kért engedélyt az orgonajavításhoz az E. K. Tanácstól, majd, érdekes módon, május 12-én egy „bizalmas” jelzésű levél érkezett az E. K. Tanácstól, amelyben az orgonajavítás ügyében jelentést kértek az átvételről. Az évek folyamán még egy nagyobb javításról tudunk. 1975-ben elhatározzák az orgona javítását, a következő év számadási jegyzőkönyve számol be a munkáról: „…A templomban az elmúlt évben kijavították az orgonát. A javítást Péterffy Gyula zenetanár – a lelkész segítségével – végezte el.” Az egyházközség levéltárában egyik javítással kapcsolatban sem találtam részletesebb leírást. A következő évtizedben az orgona működött, bár 1984-ben, a lelkész „egy harmonium beszerzési lehetőségéről” beszél, mégis az 1988-ban készült orgonafelmérési kérdőívre adott válasz nem ad teljesen tiszta magyarázatot az orgona állapotáról. A válasz szerint az orgona jó, a sípsorok megvannak, mindegyik szól, viszont az orgona nem használható! Amúgy a kérdőívre adott válaszok nem helytállóak: az orgonaépítés évét 1878-ra teszi, orgonaépítőként a Csioflek Testvérek céget jelöli meg, a módosítást pedig 1928-ra. A történet végén hadd álljanak itt dr. Enyedi Pál, a budapesti Liszt Ferenc Zeneakadémia tanárának sorai, amiket a felmérés után fogalmazott meg: „A székelykeresztúri unitárius templom orgonája formai és technikai sajátosságai alapján Carl Schneider brassói orgonaépítő műve. Az egymanuálos, pedál nélküli, mechanikus csúszkaládás hangszer 6 regisztere a következő: Principal 8, Gedackt 8, Principal 4, Viola d’amour 4, Quinta 2 2/3, Mixtura 3 sor. Késő barokk stílusú szekrényét háromszakaszos, enyhén ívelt párkány koronázza, alatta a sípmezőket aranyozott lombfaragvány ékesíti. Kétoldalt szűkített a szekrény alsó része, mely felül, az övpárkány alatt konzolszerűen, szögletes volutával díszítve kiszélesedik. Schneidernek szinte teljesen azonos orgonája áll a firtosváraljai unitárius templomban.”